A Godot Kortárs Művészeti Intézet óbudai galériájában nem csak A Zene Mindenkié, a Piros Orr és az Uccu alapítványok programjaival találkozhattunk a kilencedik Good Impact vásáron.
Aki járt már a Godot-ban, az tudja, milyen szuper érzés megérkezni az óbudai gyárépületek között megbújó indusztriális kiállítótérbe. Csütörtökön viszont nem a képeké volt a főszerep – bár azok sem kerültek le a falról – hanem nyolc civil szervezeté, amelyek azon túl, hogy bemutathatták mivel foglalkoznak a mindennapokban, céges programötleteiket is prezentálhatták a vállalati partnerek képviselőinek.
Ez volt az első alkalmam a Good Impact-en, kollégáim, Gólya Ági és G. Tóth Ilda már jártak itt, de elmondásuk alapján sem tudtam elképzelni, hogy pontosan mi vár rám egy ilyen vásáron. Igazából ez a szó zavart: mit jelent ebben a kontextusban, hogy vásár?
Erre aztán hamar rájöttem. A céges partnerek – akik idén is több mint százan megjelentek a Good Impact-en – célja a civil szervezetek szolgáltatásainak megismerése és az ebből való bevásárlás volt, ehhez viccesen egy bevásárlólistát is kaptak, ahol kipipálhatták, hogy az évben melyik civil szervezettel szeretnének céges együttműködés keretében dolgozni.
Színes a paletta
Az idei év slágertémája a fiatalság volt, de Z generációs és gyermekjogi workshopok mellett helyet kaptak a civil élet más szereplői. A nyolc szervezet kiválasztása két ágon történt. Ötüket egy céges zsűri választotta ki, hármuk pedig a Good Impact mentorprogramjából került ki. A mentorprogram célja pontosan a csütörtöki eseményen megvalósult céges együttműködésekre történő felkészítés volt, a programok kidolgozása, a céges igények megismerése, hogy a lehető legjobb szolgáltatással a legtöbb forráshoz tudjon jutni az adott szervezet.
Az idei vásáron
- az értelmi sérül gyerekek és fiatalok zenei nevelésével foglalkozó „A Zene Mindenkié” Egyesület,
- a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány,
- az egészséges és élhető közterekért dolgozó Járókelő Közhasznú Egyesület,
- a Köz-Pont Ifjúsági Egyesület,
- a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete,
- a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány,
- a problémásnak bélyegzett gyerekekkel foglalkozó Pressley Ridge Alapítvány,
- és az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány
hozta el a cégek számára fejlesztett programjait. Ezek a programok jellemzően céges családi napokon, belső tréningeken vagy csapatépítéseken lehetnek hasznosak a partnercégeknek, amelyek egységesen 350 ezer forintért vásárolhatták meg a civilek szolgáltatásait.
A Good Impact keretében az első 8 év alatt 92 üzlet és 40 millió forint bevétel landolt a nonprofitoknál, az idei esemény végén is hosszan sorolták a cégek, hogy melyik szervezettel, szervezetekkel szeretnének együtt dolgozni az idei évben.
Néhány példa a létrejött együttműködésekre az elmúlt évekből:
A Traumaambulancia Egyesület Mentáltréningjének köszönhetően jelentősen erősödött több vállalat dolgozóinak stresszkezelő képessége, reziliensebbek lettek, melynek pozitív hatása nemcsak a dolgozó, de a vállalat egész gondolkodásmódjára kihat.
A Kapcsolódó Nevelés Egyesület Kapcsolat-szervíz szolgáltatása segítette a cégek dolgozóit szülői szerepeik megélésében, a szülő-gyerek kapcsolat kialakításában és abban, hogy hogyan tudnak egyensúlyba kerülni a munka-magánélet viszonyában. A szolgáltatásba bevont dolgozók egyszerre váltak mosolygósabb szülőkké, valamint bizonyítottan hatékonyabb dolgozókká a saját munkakörükben.
A Magyar Élelmiszerbank élelmiszer-konyha szolgáltatásával minden, a Good Impacten résztvevő vállalat figyelmét felhívta a tudatosabb hulladékkezelésre. A szolgáltatásukat megvásárló szervezetek azóta is tudatosabban gondolkodnak saját catering-költségeikről, jelentősen csökkent az ételpazarlás a vállalat működésében, ugyanakkor elmondásuk szerint a munkavállalók körében is.
Volt egy keserédes hangulata
Annak ellenére, hogy szinte kizárólag jókedélyű és őszintén segíteni akaró emberekkel találkoztam, bennem (és lehet, hogy nem csak bennem) két szempontból is egy keserédes hangulat maradt meg az esemény után.
Egyrészt a civil élet kommodifikálása, eltermékesedése egy olyan dolog, ami ellen bár nem lehet tenni, mégsem kifejezetten megnyugtató. A civilek által nyújtott szolgáltatások ugyanúgy szolgáltatások, amiket cégek vásárolnak meg az erre dedikált ESG- vagy marketing büdzséjükből. Ennek elkerülhetetlen folyománya, hogy ezeknek a civileknek – foglalkozzanak akár mozgássérültekkel vagy autistákkal – sales-elniük kell magukat, el kell adniuk azt a célt és azt a programot, amit alapvetően nem azért hoztak létre, hogy a főtevékenységüket, a segítségnyújtást végezhessék, hanem hogy amögé támogatókat szerezzenek.
Ezt a modellt én eddig csak amerikai filmekben láttam, és szélsőséges, neoliberális államok sajátjának gondoltam, hogy a cégek a civilek finanszírozási szükségleteinek ekkora százalékát jelentsék. Ennek ellenére teljesen megértem ezt a működést, hiszen a USAID támogatások nélkül az eddig is sovány civil élet most még kevesebb pénzből tud majd gazdálkodni, forrást pedig mindenképpen kell szerezniük, ha tenni szeretnének a céljaik eléréséért.
A történet másik oldala pedig a cégek greenwashinghoz hasonló civil-washing működése. Az esemény főtámogatói a BP olajcég, az Erste Bank és az MVM Paksi Atomerőmű voltak, de a zsűriben az Alteo, a Mészáros-féle Opus Energetika és a Jellinek Dánielhez köthető Indotek Group munkatársai is helyet kaptak.
Mindezek ellenére abszolút hiánypótló munkát végez Kiss Gyöngyvér és csapata, ha nekem saját cégem lenne, valószínűleg velük dolgoznék a családi napjaim és csapatépítőim kapcsán. Sőt, nemrégiben a karácsonyi céges ajándékok piacán is megjelentek, ahol civil-barát és ökotudatos termékeket forgalmaznak, amik határozottan jobb cuccok, mint bármilyen egyszer(se)használatos repiajándék.
The post Mit keresnek autista zenészek, roma önkéntesek és bohócdoktorok hétköznap reggel egy művészeti galériában? appeared first on Forbes.hu.
