Miért indítanánk bármilyen vállalkozást és tennénk magunkra ezzel hatalmas terhet, ha a siker legelső lépésénél olyan összegeket kell fizetnünk, amelyeknek még a töredéke sincs a bankszámlánkon? Birmacher Barnabás és társai cégét, a Bitrise-t maga Sam Altman válogatta be a világ egyik legfontosabb startupinkubátorába, globálisan gondolkoznak, de Budapestről építkeznek. Barnabást pár éve maga Kapitány István is kitüntette – most neki és a miniszterelnöknek írt nyílt levelet.
A szerző tizenkét éve sikeresen építi startupját.
Tisztelt Magyar Péter, Tisztelt Kapitány István!
Egy magyar startup alapító ma eleve hátrányból versenyez egy európai társával: nincs egyszerűsített szerződés korai befektetésekhez, nincs dolgozói részvényprogram kedvezményes adózással, nincs tényleges ökoszisztéma. A bejelentett vagyonadó ehhez most hozzátesz egy újat: adót vet ki egy olyan vagyonra, ami papíron létezik, de a bankszámlán nem. Egy startup alapító részesedése nem tehető pénzzé, osztalékot nem fizet, és az esetek többségében soha nem is lesz belőle pénz. Erről szeretnék beszélni, egy konkrét példán keresztül: a sajátunkon.
Mi a Bitrise-t 2014-ben kezdtük, és az évek alatt egy globális márkává nőttük ki magunkat. Közel 200 fős csapattal értük el a sikereinket, és lettünk vezető termék a saját piacunkon. Mindvégig hűek maradtunk ahhoz, ahonnan jöttünk, és bár több mint 13 országban vannak alkalmazottaink, az állományunk 62%-a továbbra is Magyarországon van.
Az évek alatt a sikereinkre is felfigyelt a magyar közélet. Mi lettünk 2017-ben az Év Széchenyi Vállalkozása, 2019-ben én kaptam a Gyurós Tibor-díj Az év menedzsere kitüntetését, 2022-ben pedig a Menedzserszövetség Az Év Fiatal Menedzsere díját vehettem át Öntől, Kapitány Istvántól „a magyar üzleti élet Oscar-gáláján”.
Mi voltunk az első magyar startup, ami bejutott az amerikai Y Combinator inkubátorba, ahova Sam Altman, az OpenAI alapítója, személyesen válogatott be minket, és ahol az évek alatt beküzdöttük magunkat a 150 legértékesebb Y Combinator cég közé – olyanokkal egy listára, mint a Reddit, az Airbnb vagy a Coinbase.
Ez egy történet a sok magyar sztoriból. Sok alapító itthon úgy dönt, hogy ahelyett, hogy repülőre szállna és Amerikában próbálna szerencsét, Magyarországról teszi magát próbára. Nem fizetést vesz fel, hanem az első alkalmazottját, 24 órázik és mindezt azért csinálja, mert magyarként akar sikereket elérni – innen akarjuk megmutatni, hogy az amerikai álom itthon is elérhető és tudunk olyan céget építeni, amely nemcsak felveszi a versenyt velük, de le is körözi őket.
Befektetőktől eddig 100 millió dollár tőkére tettünk szert. Ez iszonyatosan sok pénz, de ez egy nagyon komoly elvárással is társul. Azért kaptuk, hogy ebből legalább 500 millió dollárt csináljunk. Ez nem az alapítóknak megy, ebből nincs osztalék. Ezt a pénzt arra kapjuk a befektetőktől, hogy új munkahelyeket teremtsünk, költsünk marketingre, salesre, hogy növeljük a cég azon részeit, amelyekre eddig nem jutott pénz.
Az alapítók, bármilyen startupról beszélünk, mindig nyomott fizetésen vannak, hiszen sok a részvényük. „Ha eladod a céged, akkor majd úgyis gazdag leszel” – mondhatják ezt sokan, de ez egy hatalmas nagy „HA”. A legtöbb cég még az igazi növekedés előtt földbe áll, soha az életében nem megy tőzsdére, vagy nem úgy lesz eladva, hogy abból az alapítók pénzt is kapnak. Nagy valószínűséggel a sok munkából végül csak egy jó sztori lesz, tudunk örülni az elért sikereknek, de a legtöbb esetben pénz nélkül távozunk az asztaltól.
Mi történt volna ha 2021-ben lett volna már vagyonadó, amikor 60 millió dollárt húztunk be az Insight Partnerstől? Ebben az esetben, tegyük fel, hogy a cégnek csak a 25%-a a miénk marad, máris adót fizethettünk volna. Úgy, hogy a befektetésből mi versenyképes fizetést, osztalékot, bónuszt nem kapunk, ez a pénz nem a mi személyes bankszámlánkon landol, ezt mi nem tudjuk onnan kivenni, mert nem a miénk – amíg ezt a céget el nem adjuk, nem is lesz az. Ha pedig a cég tényleges értékét nézzük, akkor ennek az adónak a sokszorosát kellene fizetnünk, hiszen a cégértéket a javaslat szerint pont valós forgalmi értéken kell megállapítani.
Nem mindenki von be ennyi pénzt, valaki kevesebbet, valaki többet. A lényeg az, hogy amennyiben egy cég sikeres a piacon és felkelti a befektetők érdeklődését, akkor ebből a befektetésből tudja lekörözni a versenytársakat, értéket és munkahelyeket teremteni.
Ebből semmi sem megy magánvagyonba, ebből nem lesz magánrepülő vagy magánjacht. Ebből növekedésre költünk: emberekre, infrastruktúrára, marketingre, salesre, és ezek után mind megfizetjük az adót.
Minden arra megy, hogy gyorsabban nőjünk, egy olyan környezetben, amely a versenytársakat támogatja, nem minket.
Mindezt úgy, hogy a mi vagyonunk, a részesedésünk, nem tehető pénzzé. A végén lehet nagy „kaszálás” – ha szerencsénk van és addig nem omlik össze a cég. Addig nincs osztalékfizetés, mivel az alapító a tápláléklánc alján van, és minden osztalék a befektetőnek megy, amíg az vissza nem kapja a pénzét.
Innentől szerintem érthető az a pánik és elkeseredettség, amit most a befektetők és az alapítók éreznek Magyarországon.
Miért indítanánk bármilyen vállalkozást és tennénk magunkra ezt a terhet, ha a siker legelső lépésénél olyan összegeket kell fizetnünk, amelyeknek még a töredéke sincs a bankszámlánkon? Miért jönne ide így befektető, és rakna magyar startupba pénzt, ha pontosan tudja, hogy a befektetett pénze átvándorol az államkincstárba, hiszen az alapítók innentől – papíron – milliárdosok?
Sőt, még rosszabb: miért fektetne bárki pénzt egy olyan cégbe, amelyben van magyar alapító, vagy magyar felsővezető?
Ne értsenek félre, a cél nem az, hogy megmutassuk, milyen nehéz egy startup alapító sorsa. Mi ezt önként csináljuk, mert szeretjük. Mert kockázatot akarunk vállalni, mert igenis, ha bejön, akkor olyan sikereket tudunk elérni, ami másképpen felfoghatatlan lenne. És ha így olyan pénzekre teszünk szert a végén, akkor nyugodtan adóztassanak meg. De addig, amíg ezen az úton járunk, szerintem tegyünk meg mindent, hogy mi is ott lehessünk Európa és Amerika élmezőnyében.
Tisztelt Magyar Péter, Tisztelt Kapitány István!
Miért akarjuk elkövetni azokat a hibákat, amelyeket már más országok elkövettek?
Franciaország 2018-ban kivette a cégrészesedéseket a vagyonadó alól, és csak az ingatlanra hagyta meg, kimondottan azért, hogy a tőke a vállalkozásokban maradjon. Norvégia 2022-ben 1%-ra emelte a vagyonadót: két év alatt 82 vagyonos ember hagyta el az országot, több mint 70 közülük Svájcba – köztük a Dune Analytics társalapítója, Fredrik Haga, aki így indokolta: „olyan pénz után adózom, ami nincs.”
Tanuljunk mások hibáiból és olyan modellt vezessünk be, ami nem hátráltatja Magyarországot:
a nem tőzsdén jegyzett, külső befektetővel rendelkező cégek részesedése után az adó a likviditási eseménykor legyen esedékes, így megmaradnak itthon a tehetséges startupperek, és utána ők is részt tudnak vállalni a felvázolt vagyonadóból.
Mi itt vagyunk, és készek vagyunk segíteni. Teszem ezt úgy és vállalom arccal, hogy mi nem is esünk a jelenlegi adó alá – mivel a befektetést elköltöttük arra, amire kaptuk: emberek felvételére, termékfejlesztésre. Ha kimegyünk a piacra és behúzunk egy új befektetést, akkor viszont adóalanyok leszünk, addig amíg megint el nem költjük.
Vajon be fogom ezt vállalni? Vajon kapok úgy következő kört, ha a befektető így nem a cégünkbe fektet, hanem a magyar államnak fizet extra adót rajtam keresztül?
Remélem, számíthatunk Önökre, hogy ezt a problémát feloldjuk a magyar startupok sokasága számára, és hogy együtt építsük a jövő sikersztorijait.
Birmacher Barnabás,
a Bitrise társalapító CEO-ja
The post Nyílt levél: A kormány olyan pénz után adóztatna, ami nem nincs – és ez ellehetetlenít egy egész iparágat appeared first on Forbes.hu.
