„Apu annak idején azt mondta, Judit világbajnok lesz, és senki sem hitt neki. Vajon ha azt is mondta volna, hogy államfőjelölt leszek, melyik reményének adtak volna nagyobb esélyt? Ki melyiket hitte volna el kevésbé?” – mondja Polgár Judit magyar sakklegenda. Interjú kritikus gondolkodásról, ami a Judit nevét viselő Világsakkfesztivál idei tematikája, a róla készült dokumentumfilmről, és hogy abban milyen jellemfejlődésen megy át Garri Kaszparov, a jövőre a világ több részén megjelenő memoárjáról, közelmúltbeli köztársasági elnöki jelöléséről és arról, hogyan sakkozik Magyar Péter.
Forbes.hu: A kritikus gondolkodás lett az idei, szeptember 26-ai Polgár Judit Világsakkfesztivál fő témája – érdekesen rímel arra, hogy nemrég nem vállaltad el az államfői posztot.
Polgár Judit: Valójában onnan jött a téma, hogy a mesterséges intelligencia kezdi eluralni a hétköznapjainkat, és egyre nehezebb megkülönböztetni a valódit a hamistól. Nagyon fontos felhívni a figyelmet arra, hogy igenis használni kell az agyunkat, mert iszonyú információdömping van, és nincs időd megállni gondolkodni. Egy felugró kis videó pár másodperc alatt bújik be az agyadba, és nem mint fikciót, hanem mint hírcsatornát nézed. A manipuláció mérete elképesztő.
Mi köze mindennek a sakkhoz?
Amikor sakkozol, folyamatosan kritikusnak kell lenned, már csak azért is, hogy a végén ki tudd elemezni, hol hibáztál, és ehhez képest hogyan tudod a következő játszmádat jobbá tenni, meglepni az ellenfelet. Másrészt őt is elemezned kell, fel kell tenned a kérdéseket magadban, hogy vajon mit miért csinált. A gyerekeknél még természetes, hogy kérdeznek, kíváncsiak, de később ezt az iskola és a környezet ledarálja, azt kapják vissza, hogy ne okoskodjanak, ne kérdezősködjenek annyit.
Pedig ha ez az állandó kíváncsiság nem múlna el, akkor a kritikus gondolkodás automatikus maradna.
Véletlen vagy tudatos, hogy az utóbbi egy-másfél évtizedben éppen az oktatás lett az életed középpontja? A sakksikereid után a második dolog, amit veled kapcsolatban mindig megjegyeztek, az volt, hogy a szüleid azzal kísérleteztek nálad és a két nővérednél is: ha nem iskolában, hanem otthon tanultok és egy dologra fókuszáltok, biztosan kivételes teljesítményt hoztok.
Nagyon nem mindegy, hogy gyerekkorban milyen alapokat, skilleket kapsz. Én annak idején gyerekként nyilván csak sodródtam az eseményekkel, de a szüleim sokat beszéltek erről interjúkban is. Amikor pedig a gyerekeim megszülettek, akkor került igazán előtérbe nálam, hogy mennyire szeretném a sakkot más gyerekekkel is megosztani. Nem azért, hogy mind nagymesterek legyenek, hanem mert nagyon jól fejleszti a gondolkodásukat. És szülőként ma sokkal könnyebb hibázni, mint régebben.
Erről szól még az interjú:
Mit kezdjenek a pedagógusok Judit szerint azzal, hogy a diákok mindenhez használják a mesterséges intelligenciát?
Hol tartanak a munkálatok Judit önéletrajzi könyvén, aminek világjogait a patinás Penguin Press szerezte meg?
Érzett-e Judit elégtételt amiatt, hogy Garri Kaszparov szerepelt A sakk királynője című dokumentumfilmben, és nem tagadta, hogy a 94-es játszmájukon csalt?
Hány sakklépésben gondolta át, hogy mi lenne, ha elfogadná az államfői jelölést?
Hogyan sakkozik Magyar Péter?
Ahogy életem első pár tíz évében a sakktáblán voltam kreatív, úgy a Világsakkfesztivállal azt tapasztaltam meg, hogy tudok inspirálni gyerekeket és családokat. A rendezvény szinte spontán indult el csaknem húsz éve, 2007-ben. Aztán pár év alatt szépen átvettem a kreatív részét, és egyre több programmal bővítettük ki. Volt, hogy Makány Márta divattervező élő sakkfigurákat öltöztetett fel, és beszélgetéseket, oktatással kapcsolatos programokat, konferenciát is kapcsoltunk a naphoz. Már kevésbé vagyok jelen a szervezésben.
Polgár Judit sakkozó, nemzetközi nagymester a Polgár Judit Sakk Alapítvány irodájában 2026. szeptember 14-én.
A Sakkpalota Program, amit fejlesztettél, 2013 óta alsó tagozatban a Nemzeti Alaptanterv része. Elegen tanulnak már sakkozni az óvodákban, iskolákban?
Eddig négy és fél ezer pedagógus végezte el a harmincórás kurzust, hogy alkalmazhassa a programot, és országszerte több mint ezer oktatási intézményben van jelen. A legkisebb falvakba is eljutott, többségében iskolákban használják a Sakkpalotát, de egyre több óvodát is elér. Lényegében a tanárokon vagy az iskolaigazgatókon múlik, hogy alkalmazzák-e a programot tantárgyba integrálva, vagy Képességfejlesztő sakk néven önálló tantárgyként vezetik be. Évente ötvenezer gyerekhez jut el így a sakk.
Sok olyan visszajelzést kaptam, hogy ahol elindult egy sakkpalotás osztály, ott egy-két év múlva már a szülők többsége oda akarta beíratni a gyerekét, az évfolyam többi osztálya helyett. Sokszor sajnos a pedagógusok is szkeptikusak a programmal kapcsolatban, de aztán megértik, hogy nem kell profi sakkozónak lenniük, elég, ha az alapszabályokat ismerik. Általában a gyerekek adják meg az önbizalmat a tanárnak azzal, hogy lelkesen fogadják a programot. Sok múlik azon, mennyi kapacitása van a pedagógusnak arra, hogy továbbfejlessze magát. Márpedig ez most rendkívül fontos, és éppen emiatt szenvednek a legjobban, mert nincs rá idejük és anyagi lehetőségük, vagy mentálisan túlságosan leterheltek.
Talán az igény sincs meg minden pedagógusban. Pedig – és megint visszatérek a mesterséges intelligenciára – nem elég panaszkodni, hogy nem tudnak mit tenni, mert a gyerekek úgyis megírják a beadandót az AI segítségével. A pedagógusoknak meg kell tanulniuk keresztkérdésekkel ellenőrizni, hogy valóban tudják-e a tananyagot a gyerekek. Mert nem lehet elkerülni vagy tiltani az AI-t, hiszen mindenki használja. Abban viszont lehet segíteni, hogy jól használják – de ehhez felkészült pedagógusok kellenek.
A kütyükkel meglehetősen leépült a gyerekek kommunikációja, emojikkal pedig nem lehet kommunikálni a chatbottal, vagyis néha még a jó kérdéseket sem tudják feltenni. Ebben is lehet segíteni nekik.
De a legnagyobb probléma az, hogy a kérdés és a válasz között nincs meg az, amitől a gyerek fejlődik: az a küzdelem, erőfeszítés, amivel megszerzi a választ. A mai világ mindig azt sugallja, hogy minden gyorsan, azonnal, tegnapra kell. De ha fel vannak készítve a tanárok, akkor azt tudják mondani, hogy csináljátok meg a feladatot, ahogy tudjátok, aztán majd beszélgessünk róla. Ehhez idő kell, struktúra, megfelelő hozzáállás, de át is fog fordulni a világ ebbe az irányba, mert nem is lehet másképp.
Az új kormány teljesen megreformálná az oktatást, téged megkérdeztek esetleg, mit gondolsz?
Nem. És most nagyon másban vagyok, inkább a film és a könyvem kötötte le az időmet az utóbbi időszakban.
Polgár Judit sakkozó, nemzetközi nagymester a Polgár Judit Sakk Alapítvány irodájában 2026. szeptember 14-én.
Hol tart az önéletrajzi regényed, ami jövő tavasszal jön ki, miután az amerikai Penguin Press tavasszal megvette a világjogokat az itthoni kiadódtól, az Open Bookstól? (A Penguin Press az Egyesült Államok egyik legnagyobb presztízsű kiadója, amely világszinten meghatározó jelentőségű ismeretterjesztő műveket jelentet meg olyan szerzőktől, mint Yuval Noah Harari, Anne Applebaum vagy Timothy Snyder – a szerk.)
A finomhangolás folyik. Nagyon izgalmas volt, tíz nap alatt csaknem tíz kiadóval tárgyaltunk. Volt, aki szerette volna a rólam szóló dokumentumfilmmel egy időben megjelentetni a könyvet, de az túl nagy rohanás lett volna. A Penguin viszont úgy gondolta, hogy ezt a könyvet tíz-húsz év múlva, a filmtől függetlenül is megvehetik majd az emberek.
A sakk királynője című, a sikereidről készült dokumentumfilm 2026 eleji premierje után hetekig az első volt a Netflix magyarországi nézettségi listáján, és más országokban is sokáig a top tízben szerepelt. Te milyen visszajelzéseket kaptál?
Körülbelül 99 százalékban azt, hogy inspiráló volt, és a Netflix is elégedett volt a nézettséggel (pontos adatokat nem közöltek), sőt Rory Kennedy, a rendező is azt mondta, ennél jobban aligha teljesíthetett volna a film. Legyünk reálisak: ez mégiscsak dokumentumfilm, és így szerepelt a top tízben, csupa játékfilm között. Az meglepett, hogy sokan azt mondták, többször is megnézték, és nagyon nagy volt a szórás korosztályilag is: kilenctől nyolcvankilenc évesig minden generációt érdekelt. Volt olyan édesapa, aki azt mondta, hogy miután látta, azonnal elszaladt és vett egy sakktáblát a kislányának, más meg állva nézte végig, ahogy a legizgalmasabb filmeket szokta.
Amiatt jött némi kritika, hogy miért csak a fél életemet dolgozták fel, 2002-ig, miközben stabilan éppen 2003 után kerültem a tíz legjobb sakkozó közé világszinten. Meg amiatt, hogy Kaszparov túl sokat szerepelt benne.
Éreztél elégtételt, hogy Kaszparov őszintén beszél a filmben arról a bizonyos 94-es linaresi játszmátokról, amikor megsértette az úgynevezett „fogott figura lép, letett bábu marad” szabályt? (A huszárját letette egy mezőre, elengedte egy törtrész másodpercre, majd miután észlelte, hogy ezzel vesztő pozícióba kerülne, visszavette a lépést. Az eset a sakkvilág egyik leghíresebb és legtöbbet vitatott botrányává vált, Kaszparov éveken át hevesen tagadta a csalás vádját, és három évig egyáltalán nem állt szóba Judittal – a szerk.)
Végül is nem mondta ki egyenesen a filmben sem, hogy tényleg az történt, ami, de minden más módon kifejtette, hogy tisztel és elismeri a teljesítményemet. Mostanában pár évente találkozunk, ilyenkor is érzem, hogy a tisztelet kölcsönös, de a filmben tényleg konkrétabban, gazdagabban, fókuszáltabban fejtette ki, hogy díjazta a játékomat. Korábban mindig hozzátette, hogy világbajnoki döntőt sosem játszottunk, és csak egy játszmánk volt, amikor legyőztem. Az ő karakterfejlődése volt a filmben a legnagyobb. Érdekes volt, hogy az arcmimikája hogyan változott a különböző jelenetekben, témától függően.
Azonnal belement a szereplésbe?
Az volt a megállapodás, hogy mindenkit megkeresek, a családból is és kívülről is, és majd ők eldöntik, szeretnének-e részt venni a filmben. Kaszparovra sem volt garancia. Átadtam a kontaktot a rendezőnek. Kaszparov volt az, aki utolsóként ment bele. Nem lehetett könnyű játszma, de végül vállalta, és nagyon más lett így a film, mintha csak archív felvételeken látszott volna, és más mesél róla.
Polgár Judit sakkozó, nemzetközi nagymester a Polgár Judit Sakk Alapítvány irodájában 2026. szeptember 14-én.
Volt annak jelentősége, hogy a dokumentumfilmet nő rendezte?
Amikor kijött a The Queen’s Gambit című Netflix-sorozat, elég sok producer megkeresett, főleg európaiak, hogy megfilmesítenék az életem történetét. Ez a covid idején indult, és elhúzódott 2024-ig, ekkorra szűkült le a választék három-négy csapatra, akikkel már konkrétumokról tárgyaltunk, és közülük kettővel az első hosszabb megbeszélésen is túl voltunk. Amikor éppen eldöntöttük, hogy adunk magunknak három hetet, és vagy választunk egyet a komoly jelentkezők közül, vagy nemet mondunk mindenkinek, akkor kaptam levelet Rory Kennedytől, hogy milyen fantasztikus a sztorim és szeretne velem beszélni.
Hát, ilyen névvel, gondoltam, oké, csak leülünk tárgyalni. Nagyon vicces volt, hogy kiderült, ő egyáltalán nem tud sakkozni, nem is hallott korábban rólam, de azt mondta, a történetem olyan fantasztikus, hogy mindenkinek ismernie kell, ezért adjam meg neki a lehetőséget, hogy feldolgozza.
A korábbi filmjei közül volt, amit a Netflix adott (a Zuhanás: A Boeing-ügy címűt és A whakaari vulkánkitörést – a szerk.),, azt mondta, hogy az én sztorimat is meg lehet próbálni ott bemutatni, és mivel kicsi a csapata, főként a férjével dolgozik, egy-másfél év alatt készen is lesz a film. Úgy döntöttem, akkor rábízom az életem történetének elmesélését.
Mivel nő, talán jobban el tudja mondani, az pedig, hogy nem érdekli a sakk, mégis érdekesnek találja a történetemet, talán azt jelenti, hogy jól meg tudja mutatni a világomat másoknak is, akik nem sakkoznak. Aztán jót nevettem, hogy végül mennyi sakk került a filmbe.
Sokaknak te jutottál eszébe a 2020-ban a szintén a Netflixen bemutatott The Queen’s Gambit (Vezécsel) című minisorozat főhőséről, a női sakkozóként férfi világbajnokokat verő Beth Harmonról. Szerinted segített a film sakk ügyének, népszerűsítette azt?
Nagyon is, amikor bemutatták, a világ rövid időre kifogyott a sakktáblából. (Nevet.) Persze ehhez a covid is kellett, de azért a pandémiában nem mindenkinek a sakk jutott először az eszébe, szóval a kettő együtt hatott nagyon erősen. A sorozat nagyon sikeres lett, hatvanmillió háztartásban nézték meg, ráadásul az akkori világbajnok, Magnus Carlsen szervezett is egy online versenysorozatot, így eléggé átment akkor az online térbe a sakk.
Magnus Carlsennel aztán 2022-ben te is játszottál egy játszmát a madridi Retiro parkban, és nyertél is. Bárkivel leülsz sakkozni, ha alkalom adódik?
Az a találkozás egy szerencsés véletlen volt. Carlsenék vágóképeket akartak csinálni, én meg éppen tartottam egy felvételre a városban, amikor felhívtak, hogy nem akarok-e csatlakozni. Mondtam a taxisnak, hogy forduljon meg, irány a Retiro, odamentünk, és akkor már úgy voltunk vele mindketten, hogy miért ne játsszunk egy egész partit. (Nevet.)
Ami a kérdés illeti: szimultánt szívesen játszom akárhány ellenféllel. Az nem presztízskérdés. Nyilvánvaló, hogy aki a szimultánt adja, az erősebb, mint akinek adja, ezért tudok egyszerre olyan sok ember ellen játszani. Ott az élmény a lényeg,
Polgár Judit sakkozó, nemzetközi nagymester a Polgár Judit Sakk Alapítvány irodájában 2026. szeptember 14-én.
Visszatérve a The Queen’s Gambitre: autentikusnak gondoltad? Például jól jelenítette meg a sorozat női-férfi konfliktusokat?
A sakkszakmai dolgokat legalább 95 százalékos precizitással ábrázolta, ami kiváló arány a hollywoodi produkcióknál. Egyszer beszélgettem Anna Taylor-Joy-jal (ő játszotta főszereplőt, Beth Harmont – a szerk.), és nagyon meglepődtem, hogy nem sakkozik. Koreográfiaként tanulta meg a lépéseket, és így is abszolút hitelesen tudta eljátszani a sakkzseni karaktert.
Azt viszont nagyon visszafogottan ábrázolja a film, hogy lányként min ment keresztül.
Amikor az egyik jelenetben például megjelenik az amerikai bajnokságon, hogy lejátssza az első versenyét, azt mondják neki, hogy „Neked nincs Élő-pontod, miért akarsz játszani?” A valóságban minimum azt mondták volna, a csinossága miatt is, hogy „Te lány vagy, mit keresel itt?” A való élethez képest a filmben nem kiélezték, hanem tompították ezeket a helyzeteket.
Ma jobbak a nők esélyei a sakkvilágban?
Több nő játszik nyílt versenyeken. Még mindig rengeteg negatív kommentet kapnak a női játékosok, de sokat javult a helyzet.
Azért nem jelentek meg azóta Polgár Judit kaliberű játékosok.
Ez nagyon összetett kérdés. Mindig is versenykarakter voltam, ráadásul rengeteget segített, hogy a nővéreim a nővéreim, és nem a húgaim. Zsuzsi hét évvel idősebb nálam, ő taposott ki sok mindent. Nálunk alap volt, függetlenül a nemünktől, hogy megpróbálták ugyanazokat a feltételeket megadni, például edzők tekintetében, mintha fiúk lennénk, azzal, hogy mi pedig legyünk a legjobbak. Ezt ma sem sok lány kapja meg, sem a családján belül, sem az edzőktől, sem a társadalomtól.
Apu nem a születésünkkor, hanem előtte találta ki, hogy az iskola nem hozza ki a legjobbat a gyerekekből, ehelyett jobb, ha egyetlen témakörre és feladatra fókuszálunk. Csak aztán született az egyik lány a másik után.
Sok szülőnél látszik, hogy a gyerekével próbálja megvalósítani, ami neki nem sikerült. Apu azt akarta, hogy mi tényleg kitörjünk. Anyuban pedig partnert talált ehhez.
Nem jártál iskolába, ehelyett magántanuló voltál – talán benned is megvolt, hogy megadd a gyerekeidnek, ami neked kimaradt, ezért is járták ők végig a szokásos iskolarendszert?
Annyira máshonnan indultunk! Apuék nagyon szerény körülmények között éltek, és soha nem is titkolták, hogy számoltak vele: ha sikeresek leszünk, akkor jobb életünk lesz. Amikor az én gyerekeim megszülettek, mi máshol tartottunk egzisztenciálisan. Másrészt a szüleim mindketten pedagógusok voltak, fel is adták a mindennapos munkájukat, hogy minket tudjanak támogatni, versenyre vinni, menedzselni. Velük szemben sem én, sem a férjem nem gondoltuk, hogy teljes mértékben a gyerekeink sorsának egyengetéséből fog állni az életünk. Voltak prioritások, amikben egyetértettünk, például az, hogy a nyelvtanulást korán elkezdjék, ezért például spanyol anyanyelvű dadusuk volt, aztán angol óvodába jártak, vagy az, hogy sokat utazzanak már gyerekkorukban, és minél inkább megismerjék a világot.
A sakkot sem erőltettétek?
Az óvodában és az általános iskola első két évében még sakkoztak, valamennyit versenyeztek is, de aztán abbahagyták. Bár a lányom tanít gyerekeket, és néha sakkozik is velük ma is. De alapvetően távol van tőlük a versenysakk. Ha azt akartam volna, hogy komolyan versenyezzenek, akkor nyilván másképp kellett volna irányítani az életüknek ezt a részét.
A nővéreid külföldön élnek, nálad ez sosem volt opció?
A nővéreimet a szerelem vitte ki, engem az tartott itthon.
Polgár Judit sakkozó, nemzetközi nagymester a Polgár Judit Sakk Alapítvány irodájában 2026. szeptember 14-én.
Amikor Magyar Péter felkért az államfői posztra, végigsakkoztad magadban, hogy milyen lépések jönnek, ha elfogadod?
Kisebb kérdésekben is mindig végigjátszom az alternatívákat. Pont az egyik nap jutott eszembe, hogy apu annak idején azt mondta, Judit világbajnok lesz, és senki sem hitt neki. Vajon ha azt is mondta volna, hogy államfőjelölt leszek, melyik reményének adtak volna nagyobb esélyt? Ki melyiket hitte volna el kevésbé? Nagyon megtisztelő volt, hogy sokak szerint alkalmas lennék a feladatra (Júliusban nyílt levélben Juditot javasolta köztársasági elnöknek tizenhat ismert magyar személyiség, köztük Rubik Ernő, Kulka János, Kapu Tibor és Mácsai Pál – a szerk.), és a miniszterelnök is így gondolta.
Soha semmire nem mondok azonnal igent vagy nemet. Nehéz pálya, és nagyon nehéz időszak lett volna, másfelől sokan mondták, hogy milyen jó lennék a szerepben, ami nem feltétlenül segített választani. (Nevet.) Elég racionális vagyok, végigvettem, hol érhetnek meglepetések, miközben azzal azért tisztában voltam, hogy ilyen felkérés sem jön mindennap. A családommal is megbeszéltem, ez nem olyan kérdés volt, amit egyedül kellett eldöntenem, hiszen sok mindenkit érintett volna, ha igent mondok.
A sakk szóló sportág, ha lépek egy rosszat, megégetem magam. Ha már válogatottban játszom, sokkal nagyobb súlya van a döntéseimnek. De akkor még mindig csak négy vagy öt főről beszélünk, ez meg egy tízmilliós válogatott lett volna.
Még nem lejátszott a meccs, hiszen az államfőnek választott Baka András megbízatása csak az új alkotmány megszületéséig tart.
Sok emberre tudok hatni, és tömegeket vagyok képes inspirálni. Szeretném folytatni az eddigi munkámat.
Magyar Péter le is ült veled sakkozni. Hogyan játszik a miniszterelnök?
Nagyon bátran. Ő volt az első politikus, aki végigjátszotta velem a játszmát. Általában egy-három lépésig jutnak el, vagy ha nagyon motivált valaki, akkor ötig, de eddig mindenkinél a vágókép volt a lényeg. Előtte le a kalappal.
De nem hagytad nyerni.
Nem szoktam odadobni másnak a pontokat. Pár héttel később játszottam Brüsszelben a belga miniszterelnökkel, Bart De Weverrel, és kérdezték is a játszmám előtt, hogy mit gondolok, hogyan fog alakulni a játszma. Annyit mondtam, hogy nemrég a saját miniszterelnökömmel játszottam, úgyhogy I am ready for the challenge.
The post Polgár Judit Magyar Péterről: „Ő volt az első politikus, aki végigjátszotta velem a játszmát” appeared first on Forbes.hu.
