Törökbálintról indult, még mindig csak huszonéves, de már dolgozott közvetlenül Elon Musk mellett a Tesla Optimus robotján, majd megalapította robotikai startupját a Boston Dynamics egyik szakemberével. Felber Sándor megmentett emberéletekben méri majd a Minerva Humanoids sikerét, de a klímaváltozással is harcba száll. Alig egyéves cége hárommilliárd forintot már kapott az ötletére, ezzel megdöntötte a magyar alapítású startupok pre‑seed tőkebevonási rekordját. Egy unikális sztori részletei.
„Évente majdnem hétezer ember veszti életét csak az energetikai szektorban olyan munkák közben, amiket nagyrészt humanoid robotok is el tudnának látni. Ezekre a munkakörökre szükség van az emberiség ellátása érdekében, de az emberéletek veszélyeztetésére nincs. Ez a mi küldetésünk” – kezdi Felber Sándor, a Minerva Humanoids Amerikában élő társalapító-vezérigazgatója (tavalyi 30 sikeres magyar 30 alatt listánk szereplője).
Sándor a humanoid robotika egyik legígéretesebb fiatal kutatója és vállalkozója, munkásságát a magyar Forbes már két éve követi. Edinburgh-ban és a kaliforniai UCLA-n tanult, közben önvezető versenyautókon dolgozott, majd a Tesla Optimus aktuátorvezérlésén.
Később neves egyetem, a bostoni MIT CSAIL kutatólaborjában egy kis csapattal elindította a humanoid robotok MI-alapú vezérlésére fókuszáló kutatási irányt. Ezután elhagyta az MIT-t, és a South Park Commons Founder Fellowship programjában járta végig az utat a nulláról az egyig, feltérképezve, milyen egy robotikai vállalatot alapítani. Végül Maurice Rahme-mal, a Boston Dynamics Stretch Manipulation csapatának korábbi technikai vezetőjével megalapították a Minerva Humanoids-ot.
Erről szól még a cikk
Mire költik a befektetők pénzét és kik szálltak be?
Hova kellenek ma igazi, humanoid robotok valójában?
Miért szeretik a bonyolult EU-s szabályozást?
Mikor és milyen prototípusokkal készülnek el a leghamarabb?
Hogy árazzák a robotokat és elveszik-e az emberek munkáját?
Ennek nincs egy éve, de a cég villámgyorsan felkeltette a befektetők érdeklődését. 2025 őszén indultak, idén tavasszal már sikeresen lezártak egy csaknem tízmilió dolláros (hárommilliárd forint) pre-seed finanszírozási kört az amerikai General Catalyst kockatőkecég vezetésével. Ez rekord, magyar alapítású startup még sohasem tudott ekkora tőkére szert tenni fennállásának ilyen korai fázisában. (A koronát eddig egy másik tavalyi 30/30-asunk, Tasi Benedek Allonicja birtokolta egy 7,4 millió dolláros pre-seed körrel, ő is a robotika területén alkot.)
Sándor szerint a jelenlegi robotikai startupok körében az ő majdnem tízmillió dolláros körük egyébként nem számít kiugrónak, nem ritkák a négyszer-ötször ekkora tőkebevonások sem. A nagy nyelvi modelleket (LLM-eket, large language models) építő startupok körében pedig a több százmillió dolláros vagy akár dollármilliárdos befektetői körök sem lehetetlenek, az ott előállított termékek ugyanis széles körben felhasználhatók, a befektetők így kevésbé érzik rizikósnak, mint egy niche cégbe invesztálást.
Hogy a mostani tőkebevonás milyen értékeltség mellett történt, az nem nyilvános. Voltak már korábbi, kisebb tőkebevonásaik is zárt körben, de érdekes módon magyar befektetőjük csak egy van, ő is csak most szállt be. Az ugyancsak Amerikában élő Pásztor Bálint, a DiffuseDrive alapítója azt mondja, csak azért nem fektetett be korábban a cégbe, mert most volt az első olyan kör, amiben ő is lehetőséghez juthatott. Bálinttal még az egyetem révén ismerkedtek meg pár éve, majd Sándor cégépítési tanácsot is kért tőle, így természetesnek érezte, hogy az első adandó alkalommal anyagilag is részese legyen a Minerva-sztorinak.
„A humanoidtémával kapcsolatban vannak fenntartásaim, de amire Sanyiék tervezik őket – a specializált felhasználás –, pont nagyon ígéretes irány”
– mondja Bálint. Szerinte ugyanis generalista humanoidokat sokan fejlesztenek, de egy feladat konkrét, nagyon precíz ellátására összerakott robotokat szinte senki más. „Én ezzel most Sanyiba fektetek be, hiszek benne, hiszek abban, amit csinál, és szívesen segítem a jövőben is, ha arra van szükség. Egy angyalbefektetőnek ez a dolga” – teszi hozzá, még ha azt is látja, hogy fejlesztéseik még nagyon korai fázisban vannak, sőt az a piac se nagyon létezik, amit meg szeretnének hódítani.
Ez egyszerre lehet előny és hátrány is, de a feladatspecifikus robotok előtt a határ a csillagos ég, akár szó szerint is. Az űrkutatás és űrutazás például olyan terület lehet, ahol Sándorék robotjait remekül lehet majd hasznosítani. És hogy hogyan kell elképzelni a Minerva napi munkáját? Bálinték nemrég egy irodából is dolgoztak, azt mondja: „Talán kicsit közelebb vannak egy laborhoz, mint egy fejlesztőközponthoz.”
A technológiára fogadnak
A Minervának még nincs széles körben értékesített robotja, a mostani befektetői kör beszállói ezért még a kutatás-fejlesztési fázis eredményeit veszik meg, és a bevont tőke szinte teljesen ilyen célokra megy el. „Amikor egy befektető ránk fogad, arra fogad, hogy az általunk épített technológia a jövőben, és a nem is olyan távoli jövőben már hasznos lesz, annak eredményeit pedig további tőkebevonásokkal kamatoztatni is tudjuk majd.”
Sándorék kutatás-fejlesztési tevékenysége jelenleg három irányba ágazik el. A legfontosabbnak a humanoid vagy Minerva-intelligenciát tartják, ez az MI-modelljük fejlesztését takarja. Ez nem a ChatGPT-hez hasonló nagy nyelvi modell, hanem egy alkalmazásspecifikus rendszer. Arról gondoskodik, hogy a robot értelmezni tudja közvetlen környezetét, adaptálódjon hozzá, és nem utolsósorban ellássa azt a feladatot, amire odaküldték.
A fejlesztés második komponense a hardveres oldalt, azaz a robot testének megtervezését takarja, a Minerva itt is önálló, felhasználásspecifikus modellt épít. A kőolaj- és földgázszektorban felmerülő munkákhoz például fontos, hogy a robotok tudjanak jeges lépcsőkön is haladni úgy, hogy közben fogják a korlátot is.
„Ennek a kutatás-fejlesztési iránynak még jelentős szakirodalma, kutatási háttere sincs, így egyedülálló projektnek tekinthető a szakmában is”
– mondja Sándor. Persze a Minerva robotjai sem tudnak majd azonnal minden munkafeladatot átvenni az emberektől, például a fúrótornyokon végzett fúrási munkálatok még szinte biztosan az embereknél maradnak.
Harmadik fejlesztési irányuk a remote expert, azaz a „távoli szakember probléma” megoldása. A Minerva robotjai mintegy meghosszabbított karjai, instrumentumai lesznek a terület szakembereinek, nem pedig fizikai munkások. „Képzeljük el, hogy a fúrótornyon meg kell oldani egy technikai problémát, de az az ember, aki erre képes, száz vagy akár ezer kilométerekre tartózkodik onnan egy másik projekten. Ahelyett, hogy sok értékes időt és rengeteg pénzt rááldozva, a szakember életét is kockáztatva kireptetnénk őt a toronyra, egyszerűen felvesz egy virtuálisvalóság-sisakot, kapcsolatba lép az ott állomásozó robotunkkal, odairányítja a kellő helyre, és a neki adott utasításokkal el tudja vele végeztetni az egyébként sokszor alapból is veszélyes javítást vagy karbantartást.”
Vagy képzeljünk el egy másik példát, egy másik iparágban, ahol szintén építkezik a Minerva, és idén tavasszal már előrukkolt egy prototípussal egy szlovákiai konferencián a NATO tűzszerész szakértői előtt. Ez a közbiztonsági és védelmi alkalmazások területe – a logika itt is ugyanaz. Tűzszerész, valamint vegyi, biológiai és radiológiai (CBRN) feladatoknál ma nehéz védőruhában kell egy embernek megközelítenie a robbanószerkezetet vagy a szennyezett zónát, holott ezt az első, legveszélyesebb lépést megtehetné a robot.
Sándor szerint ezeken a területeken egyhamar nem valószínű, hogy a robotok önállóan megoldják a feladatot. Összetettségük miatt a belátható jövőben még indokolt lesz, hogy mindig legyen egy irányító ember a háttérben. Ugyanakkor szinte napról napra több az olyan feladat, amit már minden további nélkül át tudnak venni a robotok, a bolti árufeltöltéstől a raktárlogisztikáig már most sok munkakört töltenek be gépek.
Ősszel jön a pilot projekt
A Minervának még nincs piacképes terméke, de idén ősszel már elindul egy pilot projekt, aminek a végére igyekeznek kiszűrni és kijavítani a még meglévő hiányosságokat. Terveik szerint jövőre dobják piacra az első robotot.
„Még nincs sztenderdizálva, hogy mire van szükség, hogy robotok munkába állhassanak az energetikában, ezért a munkánk másik fontos része, hogy a fejlesztéssel párhuzamosan ezt is kidolgozzuk. Nem mindegy például, hogy egy robotnak milyen a hajtáslánca, az mennyire kompatibilis az adott munkaterület légkörével vagy veszélyes anyagaival. Ezen a területen vannak nagy előrelépések, remélhetőleg hónapokon belül már be is jelenthetjük őket.”
Apropó szabályozások. Sándor szerint a fejlesztési folyamataiknál kivételesen hasznos az EU minden részletre kiterjedő szabályrendszere. Az ugyanis olyan aprólékos, hogy pont ez segíti minden folyamat megtervezését és ellenőrzését, míg az amerikai, kissé nagyvonalúbb környezetben ez jóval nehezebb lenne. A hardvert éppen ezért Európában, főként Németországban fejleszti a Minerva, a szoftvereket pedig Amerikában, San Franciscóban, így mindkét térség előnyeit ki tudják használni, miközben minimalizálják a hátrányokat.
Akár évi több ezer megmentett emberélet – ez a legnagyobb potenciális ígérete a Minervának, de Sándor szerint termékeik iránt a környezeti lábnyomok csökkentése miatt is jelentős lesz a kereslet. Mégpedig a „kisebb országok GDP-jének megfelelő pénzeket kezelő” energetikai gigászoknál. A kőolaj- és földgázipar az egyik legszennyezőbb terület globálisan, az üzleti célú helikopterrepülések terén pedig abszolút világelsők – nem kis extra környezeti lábnyomot hagyva. A Minerva robotjainak telepítésével rengeteg helikopterút válik kiválthatóvá egy VR-headsettel és egy, a nappalijában dolgozó szakemberrel. Nem mellesleg az ő testi épségét sem veszélyezteti a cég, így a biztosítási költségeken is tetemesen spórolhat.
Mi a menetrend? Idén még csak pár prototípust készítenek majd el, tesztelik őket, jövőre viszont már a százas nagyságrendben gondolkoznak, és pár év alatt akár a több ezret is elérheti a Minerva által forgalomba helyezett robotok száma. Klasszikusan vett tömeggyártást nem terveznek, a volumen miatt ugyanis szinte lehetetlenné válna a minden termékükhöz járó széles körű minőségi felülvizsgálat.
Ami az üzleti modellt illeti, előfizetéses modellel számolnak (robot-as-a-service), amiben a robot hardvere mellé rendszeresen jönnének az eszközre fejlesztések, és továbbfejlesztések is.
„Mivel robotjaink nem tudják majd teljesen kiváltani az ember munkáját, ezért annak fizetését sem tudják felszabadítani, ezzel pedig az árképzésünkben kalkulálnunk kell – mondja Sándor. – Konkrét árat még nem tudok mondani, a robotok ára is nagyban attól függ, hogy pontosan milyen felszereltségük lesz majd, de a több százezer dollárban érdemes gondolkozni.” Szerinte vannak azonban olyan esetek, amikor egy cég nem is nézi az árcédulát, mert projektjeihez egész egyszerűen nem talál embert. Hiába a busás veszélyességi pótlék, egy afganisztáni fúrótorony karbantartását szinte senki sem hajlandó elvégezni, holott szükség van rá.
The post Sándor Musk mellett is dolgozott, most a Föld legveszélyesebb munkaköreire épít üzletet humanoid robotjaival – milliárdos befektetést kapott a misszióra appeared first on Forbes.hu.
