A Forbes Deal2036 első részében Szalay-Berzeviczy Attilával elsősorban Magyarország jövőjéről beszélgettünk, de természetesen az olimpiai álomról, aztán Európa helyéről és a NATO-ról is szó esett. Szerinte az elmúlt 16 évben kialakult uram-bátyám világnak megvan a legfőbb felelőse, az összeomló költségvetésért pedig a három főfelelős közül vállalni kellene a felelősséget annak is, aki még hivatalban van.
A Forbes Deal podcasten belül most egy új sorozatot kezdünk el. A cél, hogy gondolkozásra hívjuk a nézőinket, hallgatóinkat. Hogyan hozzunk létre egy élhető, fenntarthatóan fejlődő, gazdagabb és szabad Magyarországot 2036-ra? Az első adásban Szalay-Berzeviczy Attila volt a vendégünk, akinek víziója és célja, hogy Budapest olimpiát tudjon rendezni, de mint mondja, itt az odavezető út fontosabb, mint maga az a két hét, ami a világ vendégül látásával jár. Ez is egy vízió. De hogyan jutunk el ide, miközben geopolitikai feszültségek között köszönünk el egy 16 éves korszaktól, ami a fejekben is nagyon sok mindent meghatározott?
Szalay-Berzeviczy Attila öttusázó volt, és talán az is maradt, csak más formában, legalább is erre utal, hogy számos területen alkot és aktív ma is. A Budapesti Értéktőzsde egykori elnöke elismert tőkepiaci szakember, számos külföldi nagybankban vitt vezető szerepet, közben pedig szenvedélyesen kutatja a világot és a történelmet. A 100 éves háború nyomában címmel kétrészes monstre könyvet írt az első világháborúról. Közben a Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM) alapítójaként fáradhatatlanul dolgozik egy nemzeti konszenzus megteremtésén az ügy mögött.
A kapitalizmus és demokrácia díszleteiben kialakított kádárizmus
Szalay-Berzeviczy szerint a 2026-os választás nem pusztán kormányváltás, hanem „rendszerváltó történelmi pillanat” volt. Nem azért, mert a választás önmagában különlegesebb lett volna a korábbiaknál, hanem azért, mert szerinte a világpolitikai helyzetben Magyarország súlya is megnőtt: az ország külpolitikai pozíciói olyan téteket emeltek a rendszer köré, amelyek túlmutattak a magyar belpolitikán. Úgy gondolja, hogy a Fidesz-kormányzás gazdaságpolitikája hosszú időn keresztül nem az ország érdekeit, hanem a hatalmi stabilitást szolgálta.
„Megpróbálták megadni az embereknek a jólét érzését, ha cserébe elfogadják mindazt, amit létre akarnak hozni” – fogalmazott, szerinte éppen ezért a rendszer bizonyos értelemben a kádárizmus modernizált változatává vált.
A diagnózis szerint a NER legnagyobb problémája nem egyszerűen a korrupció volt, hanem a fékek és ellensúlyok hiánya. „Ha egyensúlyok és fékek nélkül működik egy kormány, akkor az általában egy idő után rossz irányba tér, mert az emberi természet ilyen.
Ha nincs kontroll valaki fölött, akkor még a legjobb indulatú, legjobb szándékú ember is eltéved az erdőben és elindul a rossz irányba. Ez egyébként egy fontos tanulság az új kormánynak is, mert jelen pillanatban fölöttük is pont annyi fék és kontroll van, mint az előző kormány fölött volt.”
Szerinte a kritika lehetősége fokozatosan szűnt meg: közgazdászok, bankárok vagy elemzők szakmai alapon is kockázatot vállaltak, ha nyíltan bírálták a gazdaságpolitikát. A végeredmény egy olyan rendszer lett, amelyben a piac egy része fokozatosan a lojalitáson alapuló rendszerré alakult át.
De mi legyen a felelősökkel? Szalay három szintet különített el. Az első a klasszikus korrupció – amikor „a közösből vesznek el”, illetve amikor állami segítséggel életképtelen szereplők szorítják ki a versenytársakat.
A második a költségvetési fegyelem hiánya, mint mondta, az új kormány szerint nem hogy visszásságok vannak a költségvetésben, de vannak vélemények, amelyek szerint az egyenesen összeomlott.
Szerinte, ha valóban igazak a mostani állapotokról szóló jelzések, akkor „nem kell nagyon kutatgatni”, kik viselik a szakmai felelősséget: elsőként említette Nagy Márton egykori gazdasági csúcsminisztert és Windisch Lászlót, a Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnökét (aki a kegyelmi botrány miatt a közélettől visszavonult Varga Judit élettársa), illetve Matolcsy György korábbi jegybankelnököt is. Utóbbi mandátumát Varga Mihály vette át, mert a jelenlegi szabályozás szerint nem újrázhatott két elnöki ciklus után, míg Nagy Márton a kormánnyal együtt bukott.
Windisch ugyanakkor továbbra is hivatalban van, és ÁSZ-elnökként elvileg éppen a kontroll szerepét tölti be a rendszerben. Szalay-Berzeviczy szerint neki is le kellene mondania, érvelése szerint egy vezetőnek nemcsak végrehajtói, hanem morális felelőssége is van:
„Ha a politika vagy a főnöke olyat kér tőle, ami nem vállalható, akkor megvan a lehetősége, hogy lemondjon.”
A gondolatmenet végül visszakanyarodik a NER csúcsára. Szalay szerint a kialakult „uram-bátyám világ” végső felelőssége a korábbi miniszterelnököt terheli.
Kialakult urambátyám világ a gazdaságban, ahol nem a teljesítmény, nem a tehetség érvényesülhetett, hanem a lojalitás és a kapcsolat. A szabadversenyes piaci kapitalizmusból csináltunk egy államkapitalizmust, ahol óriási volt a pazarlás, óriási pénzeket költöttünk olyan dolgokra, amelyekből Magyarországnak effektíve nem lehetett haszna. Nem hagytunk piacképes versenyzőket élni, működni, szolgáltatni, hogyha ők nem voltak lojálisak a NER-hez.
Hogyan lépünk innen tovább? Szalay-Berzeviczy nem a látványos megtorlás híve. Miközben érzékeli a társadalmi igényt az elszámoltatásra, hangsúlyozza: a törvényességnek kell elsőbbséget élveznie.
„Nem vagyok annak a híve, hogy bármi áron véráldozat legyen bemutatva, noha érezhető, hogy a közvélemény várja, hogy a budai várban a guillotine fel legyen állítva. A jövőnk szempontjából fontos, hogy a törvényesség legyen a mérvadó. ”
Olimpia 2036
Hogyan lehet a fenti állapotból kimozdulni? Akár erre is válasz lehet egy budapesti olimpia, amely Szalay-Berzeviczy számára messze túlmutat magán a sporteseményen. A BOM létrehozásáról szólva hangsúlyozta: az olimpia számára elsősorban nem sportpolitikai, hanem nemzetgazdasági vállalkozás.
Ugyanis egy ilyen hosszú távú cél képes lehet kiszakítani az országot a négyéves politikai ciklusok logikájából. Egy olimpia előkészítésénél ugyanis húszéves horizontban kell gondolkodni: repülőterekben, vasúti hálózatokban, városfejlesztésben, regionális összeköttetésekben.
Az olimpia elsősorban egy nagy nemzetgazdasági vállalkozás, aminek a jutalma két hét olimpia, meg másfél hét paralimpia végén, de az utazás a lényeg.
Létezik, létezhet-e még Magyarországon közös nemzeti vízió?
A BOM egyik legfontosabb célja éppen az, hogy kiszakítsa a közgondolkodást a napi politikai törzsháborúkból, és újra létrehozzon egy olyan ügyet, amely képes összekötni egymással különböző világnézetű embereket.
A magyar társadalom az elmúlt húsz évben rendkívül megosztottá vált, miközben a politikai tér teljesen maga alá gyűrte a közös stratégiai gondolkodást. Az üzleti világban, a vállalatvezetők között sokkal árnyaltabb a valóság annál, mint amit a napi politika sugall. Szalay-Berzeviczy szerint egy konzervatív vagy liberális értékrend nem feltétlenül jelent automatikus politikai lojalitást, mégis a közélet korábban leegyszerűsítette ezt az egész rendszert két egymással szemben álló táborra (a 2000-es évek derekán még az MSZP-Fidesz, a bal-jobb szembenállás határozta meg a politikai erőviszonyokat).
Ebben a közegben próbált a BOM egyfajta semleges platformot teremteni. Magyarország a NATO- és EU-csatlakozás után a 2000-es évek közepére elveszítette azt a nagy nemzeti célt, amely korábban képes volt irányt adni az országnak. Az olimpia ötlete ezt a hiányt próbálta betölteni: nem pusztán sporteseményként, hanem hosszú távú nemzetépítési projektként.
A jóléti Európa fenntartásának ára
A jövő Magyarországa abban a világban kell, hogy felépüljön, amely most geopolitikai feszültségektől terhes. Szalay-Berzeviczy szerint Kína, az Egyesült Államok, Európa és Oroszország viszonya nagyhatalmi ciklusok visszatérő mintázataként is leírható: szereplők változnak, de a sakktábla ugyanaz marad.
Forbes Deal podcast
Szalay szerint Európa alapvető dilemmája ma nem egyszerűen gazdasági vagy katonai kérdés, hanem egyfajta identitáskérdés. Úgy látja, hogy a kontinens a II. világháború után tudatos döntést hozott: a birodalmi logika és az önpusztító konfliktusok helyett a jólétet és a társadalmi biztonságot választotta. Szerinte azonban ennek ára is lett: Európa fokozatosan elveszítette a nagyhatalmi státuszát.
„Európa lakossága úgy döntött, hogy mi egy szocialista kontinenst akarunk, egy jóléti világot, amiben ingyen egészségügyet akarunk, ingyen oktatást, korai nyugdíjat, magas állami nyugdíjat, 4 órakor haza szeretnénk menni a szeretteinkhez, nem dolgozni, sőt, pénteken sem szeretnénk már dolgozni.”
Miközben Európa egy családcentrikus és kényelmes életmodellt épített, a világ más részei továbbra is egy kemény, kapitalista logika szerint működnek.
„Aki szereti ezt a családcentrikus, kényelmes életet, annak Európa az otthona, de az ne gondolja, azt ne kérje számon senkin, hogy mi miért nem vagyunk nagyhatalmi pozícióban.”
A beszélgetés másik hangsúlyos szála az ukrajnai háború és Európa biztonsági helyzete volt. Szalay-Berzeviczy szerint a kontinenst az orosz agresszió és Donald Trump politikája egyszerre ébresztette rá arra, hogy a béke nem önfenntartó állapot. A nyugalom szerinte csak addig természetes, amíg van mögötte erő. A kérdés a NATO miatt pedig időszerűbb, mint valaha.
„A fő probléma az, hogy nem tudjuk, hogy létezik-e NATO, hiszen sose volt tesztelve.”
Nem a szövetség létezését kérdőjelezte meg, hanem annak működését: arra utalt, hogy a NATO kollektív védelmi mechanizmusát soha nem érte olyan történelmi próba, amely teljes súlyával kényszerítette volna ki a rendszer működését. Oroszország tesztelgeti is, hogy mit bír el a szövetség. A történelemben eddig inkább arra volt példa, hogy az európai konfliktusokba az USA csak akkor avatkozott be, ha már a saját nemzetbiztonságát érezte veszélyben.
A korábbi „a történelem vége” gondolkodással szemben azt állította: a háború nem tűnt el, csak Európa hitt egy időre abban, hogy eltűnt. Az ukrajnai háború szerinte ennek a hitnek a végét jelentette. Ő maga korábban elképzelhetetlennek tartotta amúgy, hogy Oroszország háborút indítson Európa területén, mert azt hitte, az oroszoknak fontosabb, hogy üzletelni tudjanak Európával.
A történelem az abszolút tanítómester, mert míg a világ fejlődik és sok minden változik, de az emberi alapigények és motivációk ugyanazok, mint négyszáz vagy ezer éve.
Az adás tartalmából
0:00 – Beköszöntő
1:05 Társadalmi szerződésről, az állami támogatástól való függésről, a jogszerűség visszaállításáról és a vízió igényéről.
23:38 Az olimpiáról, nemzeti egyetértésről és egy mézesbödönről.
48:47 Geopolitikáról, európai kényelemről és a legnagyobb tanítómesterről, a történelemről.
Minden szerdán jelentkezik másik podcastunk, a Forbes Money Péller Andrással, ami a piacokat és a pénztárcánkat érintő legfontosabb és legérdekesebb témákkal foglalkozik.
A Forbes Deal előző vendége Keleti Arthur, kiberbiztonsági szakértő volt. Regisztrálj a Forbes.hu-ra, és kövesd csatornáinkat a YouTube-on és a Spotifyon!
The post Szalay-Berzeviczy: A közvélemény guillotine-t akar látni a budai várban, én nem vagyok a véráldozat híve appeared first on Forbes.hu.
