Nőként érvényesülni a politikában általában nem könnyű, de Európának ezen a felén különösen nehéz. Nem akármilyen elhatározás kellett ahhoz, hogy Zuzana Čaputová hat évvel ezelőtt úgy döntsön, jelölteti magát köztársasági elnöknek. Ha azt hinnénk, hogy aki követi a magyar belpolitikát, az már mindent látott, ami európai országban előfordulhat, akkor ezt kicsit gondoljuk át: Szlovákiában rabolták már el államfő fiát, illetve több kormányt is azzal vádoltak, hogy aggasztóan közel kerültek a szervezett bűnözéshez, és ez utóbbi Ján Kuciak újságíró meggyilkolásában csúcsosodott ki. A Kuciak-gyilkosság hozta el a független Szlovákia legsötétebb óráját, amikor tömegek mozdultak meg és követelték a politika megtisztítását a korrupciótól. Ez ösztönözte Čaputovát is arra, hogy belépjen az országos politikába.
VLADIMIR SIMICEK / AFP Zuzana Caputova szlovák köztársasági elnök Pozsonyban 2024. május 16-án.
Marek Šulík igen hamar, még az elnökválasztási kampány idején figyelt fel a kérdésekre szokatlanul egyenesen válaszoló nőre, és meggyőzte őt, hadd kövesse kamerájával azután is, hogy Čaputovát 2019 tavaszán elnökké választották. Így készült a film, amely végigkövette a teljes elnöki ciklust, és időrendben láthatjuk a legfontosabb eseményeket a színfalak mögött. A rendező a háttérben marad, néhányszor halljuk csak kérdezni, de egyébként a képek mesélnek, csak kevés támpontot kap a néző a látottak értelmezéséhez.
Čaputová eleve kritikus időszakban lépett hivatalba, hiszen a Kuciak-gyilkosság utóhatásaiba belebukott Robert Fico kormánya, de ez még semmi nem volt ahhoz képest, ami utána következett:
Fico populistái pedig a szélsőjobbal összefogva példátlan dezinformációs és hazugságkampányt indítottak, melyben az oltásellenes, illetve orosz propagandaelemek mellett egészen alpári és személyeskedő támadásoknak is központi szerep jutott.ű
Ebben a turbulens időszakban kellett volna tehát Zuzana Čaputovának megtestesítenie a nemzet egységét, de ez eleve reménytelen vállalkozás volt. És, ha mindez nem lett volna elég, személyes tragédiákkal és krízisekkel is meg kellett küzdenie: közvetlenül a beiktatása előtt derült ki, hogy kisebbik lányának agydaganata van (utóbb kiderült, hogy nem rosszindulatú), míg elnöksége idején, pont Ferenc pápa szlovákiai látogatásakor veszítette el az édesapját. A film megmutatja ezeket a pillanatokat is, mint ahogy többször is meglapulhatunk az elnök és stábja megbeszélésein, így láthatjuk például a hitetlenkedést az arcukon, amikor az éppen megbukó aktuális miniszterelnök, Igor Matovič váratlanul meggondolja magát, és kitépi a lemondását tartalmazó nyilatkozatot az elnöki stáb tagjának kezéből.
VLADIMIR SIMICEK / AFP Zuzana Caputova szlovák köztársasági elnök és Ferenc pápa kezet fog Pozsonyban 2021. szeptember 15-én.
Meg persze azt is láthatjuk, ahogy a populista és a szélsőjobbos politikusok közellenséggé teszik Čaputovát: folyamatosak a tüntetések, ezeken éppúgy lezsidózzák és Soros-ügynöközik, mint ahogy „amerikai kurvának” is nevezik – utóbbi ráadásul nem valami marginális futóbolondok rendezvényén hangzik el, hanem egy átlagos politikai nagygyűlésen, ahol a szónok mögött maga Fico is ott mosolyog a színpadon. De nem ezek tántorítják el Čaputovát attól, hogy a következő ciklusra is elinduljon, noha női politikusként láthatóan többet kap, ezeket azonban, ha nem is könnyen, de elviseli.
Amikor viszont egyre több fenyegetést kapnak a családtagjai (egy férfi például az arcát vállalva videóüzenetben jelenti be, hogy meg fogja ölni a lányait), az elnök láthatóan egyre jobban elbizonytalanodik. Hozzájárul ehhez a politikai közhangulat egyre toxikusabbá válása, és Čaputová láthatóan meg van rendülve, amikor a protokollal nem törődve átöleli annak a pozsonyi melegbárnak a tulajdonosát, amely előtt két embert agyonlőtt egy merénylő.
Magyarországról nézve pláne irigylésre méltó, hogy ilyen egyáltalán megtörténhet, arról nem is beszélve, hogy beengedjen egy olyan stábot, amely nem PR-videókat készít róla.
Más kérdés persze, mennyire torzít a film a valóságérzékelésünkön: állítólag maga Čaputová nem volt elégedett elsőre azzal, ahogy a film ábrázolja őt, és nem az elnöksége pozitív hozadékaira koncentrál, mint ahogy nem foglalkozik a feminista és környezetvédő politikájával sem – mások szerint viszont pont Čaputová konfrontatívabb énje maradt ki a filmből. Ezt kívülről nyilván nehéz megítélni, az viszont látható, hogy Šulík filmje kicsit felszínes krónikája az ötéves ciklusnak: szépen végigmegy a legfontosabb eseményeken; láthatjuk és hallhatjuk a reakcióit, megismerjük a stábja amúgy szimpatikus tagjait, akikkel megvitatja a friss fejleményeket vagy egyezteti a beszédét, és bár az utazásai közül csak az ukrajnai került a filmbe, azt is láthatjuk, ahogy külföldi politikusokkal találkozik.
Ez mind rendben is van, mégis mehetett volna egy kicsivel mélyebbre a film. Ebből nem ismertük meg ugyanis nagyon a magánember Zuzana Čaputovát, és még olyan apróságból sincs sok, hogy például brazildiót tart az asztalán. A rendezőnek még az az ellentmondás sem tűnt fel, hogy miért csak férfiak alkotják a feminista elnök stábját, inkább mindent alárendelt annak a narratívának, hogy végül visszajöttek a rosszfiúk a hatalomba, és ebben a közegben az értelem és a ráció szükségszerűen vereségre van ítélve. Amivel sajnos nehéz is vitatkozni, mint ahogy afelett se könnyű napirendre térni, hogy ilyen simán megúszta a Kuciak-gyilkosság következményeit a jelenlegi szlovák vezetés, Šulík filmje viszont mintha azt üzenné, ez itt nem vénnek (és nőnek) való vidék, sőt, tulajdonképpen Orbán Viktornak igaza volt, amikor egyszer azt mondta: a karaktergyilkosságra épülő brutális közép-kelet-európai politikai klíma nem nőknek való.
Ilyen szempontból érthető Čaputová reakciója is, miszerint a film mutatta képpel ellentétben az elnöksége nem szimpla fegyverletétel volt. Marek Šulík viszont filmes és nem politikus, neki nem feladata választ találni a szlovák vagy a tágabb értelemben vett európai politika válságára, ő azt mutatja be, amit öt éven keresztül látott. És ha azt látta, hogy a politika felfalja és kikészíti a tisztességes embereket, akkor ez nem az ő hibája.
Elnökasszony (Prezidentka), 2024, 108 perc. A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon november 10-én és 13-án mutatják be a filmet.
The post Tényleg nem nőnek való vidék a karaktergyilkossággal teli kelet-európai politika? first appeared on 24.hu.
