„Vesztettünk egy csomó együttműködést.” Igenis beleszólnak: Tapasztó Orsi, Fancsikai Eszter és Bányai Judit

Három nő, akik az anyaságot övező milliónyi kérdést immár három éve személyesítik meg, figurázzák ki és teszik társadalmi üggyé saját csatornáikon, melyeket egyenként és közösen tíz- és százezrek követnek. Három anya, aki közéleti influenszerként politizál. És hogy ez így kockázat-e? A Forbes májusi számában beszámolnak róla. Ajánló.

A Nemakarokbeleszólni lányok idén nem szülnek. Ehelyett a social felületekről kilépve, élő közönség előtt beszélgetnek egymással és Elek Péter humoristával – több alkalommal is. De önálló estjeiken túl is zajlik körülöttük az élet, mióta az év elején már a politikai térképre is „rátenyereltek”. Százötvenezer ember vett ugyanis részt februárban az Odakint most szörnyek járnak című demonstráción, amelyet szervezőként, grafikusként és felszólalóként is alakítottak a Nemakarokbeleszólni oldal alapítói és arcai: Fancsikai Eszter, Bányai Judit és Tapasztó Orsi. A tartalomgyártók csaknem kétszázhúsz millió forint adományt gyűjtöttek össze az Utcáról Lakásba Egyesület számára, és ez még csak a kezdet.

Judit, Eszter és Orsi külön-külön és együtt is szerepeltek már a Forbes hasábjain és színpadán, miután 2020 őszén elindították közös Instagram-oldalukat. A Nemakarokbeleszólnin rövid videóikban elsősorban a kisgyerekes anyák és a legváltozatosabb élethelyzetben lévő nők tapasztalatait mutatják be jó adag humorral és iróniával. Tartalmaikkal görbe tükröt állítanak a kismamák életét megkeserítő rokonoknak, ismerősöknek és kéretlen trolloknak – azaz lényegében a teljes társadalomnak.

De a Nemakarokbeleszólni rég nem csak az anyalétről szól: a lányok olyan sokakat érintő, de kevés, vagy épp nem megfelelő hangsúlyt kapó témákkal is foglalkoznak, mint például az egyedülállók és melegek örökbefogadásának korlátozása, vagy akár a Meseország mindenkié című könyv nyomán született gyermekvédelmi törvény. A gyermekvédelem mindig is a fókuszukban volt. Aztán januárban kipattant a kegyelmi botrány, kiszúrták a szemünket az állami rendszer hiányosságai és torzulásai. Ez volt az az ügy, ami miatt a Nemakarokbeleszólni alapítói hirtelen a közélet fizikai, avagy offline formálójává is váltak tartalomgyártóként.

Megkérdeztük tőlük: miért, hogyan, és milyen hatással van mindez az influenszer-létükre.

Vesztettünk egy csomó potenciális együttműködést

Interjúnkban Bányai Judit azt mondja, közügyekkel foglalkozni mindig kockázat. „De mi az elejétől kezdve úgy vagyunk vele, hogy ezer milliószor inkább kockáztatok, mint hogy befogjam a számat, és csak a vicces tartalmakat gyártsam…”

A lányok a demonstráció előtt is – sőt, nyilvános tevékenységük kezdetétől – tudták, hogy közéleti kérdésben állást foglalni mivel járhat. Beleszámolták a kockázatokat, azt ugyanakkor érdekes jelenségként élik meg mostanában, ahogyan ez a kockázat realizálódik. Fancsikai Eszter úgy fogalmaz:

„Tök szuper, hogy ezzel a megmozdulással és egy társadalmi ügy felkarolásával az influenszert, mint szitokszót egy kicsit sikerült kirántani a posványból. Ugyanakkor nem fogjuk letagadni, hogy mi, akik ezt szerveztük, és akik ebbe beleálltunk, a többiekkel együtt mind vesztettünk egy csomó potenciális együttműködést. Aki tehát úgy szeretne gondolni az influenszerre, ahogy eddig, annak ez nem feltétlenül jön be vagy fér bele. És sokszor hallottuk mostanában, hogy magánemberként támogat vagy egyetért velünk valaki, de cégként sajnos ezt így már nem teheti meg.” (…)

Tapasztó Orsi az interjúban azt is elmeséli: „Amikor meghirdettük ezt a megmozdulást, nekem még ugyanazon a napon, rá néhány órára visszavonták egy elég komoly együttműködésemet. Elég erős volt megélni, hogy ez tényleg így megy. Akkor éreztem meg a bőrömön azt, hogy a félelem mennyire átszövi a rendszert és az emberek életét; legyenek azok cégek döntéshozói, influenszerek vagy akár csak közügyekkel törödő magánszemélyek – tehát a társadalom minden szintje érintett.

Nem a pénzveszteségen van a hangsúly, nyilván az sem esik jól az embernek, kár lenne ezt tagadni, de nem ez volt az, ami miatt döbbenten ültem ez előtt. Hanem az, hogy ha egy örökbefogadó anya beáll egy gyerekvédelemmel kapcsolatos, hangsúlyozottan politikai pártoktól és ideológiáktól mentes ügybe, és ez a kiállása valódi emberi felháborodásból, nem pedig politikai állásfoglalásból fakad, az ennyire zavaró? Az félelemkeltő? Az rizikó? Az ilyen következményekkel jár? Ez szörnyű. Mert mi tényleg megtettünk mindent annak érdekében, hogy tudassuk és éreztessük az emberekkel: ez a megmozdulás minden elemében az emberi felháborodásunkról szól, nem pedig arról, hogy ki milyen színekben menetel, vagy ki milyen ideák mögé áll be az életében. Ez egy súlyos társadalmi látlelet.”

Menjél vissza az anyaságról vicceskedni!

Pedig a lányok tényleg eddig sem fogták vissza magukat, ha véleményalkotásról volt szó, sőt, oldaluk, a Nemakarokbeleszólni a megalapításától kezdve a prüdéria, az álszentségek – ezek mikrotársadalmi szintjeitől kezdve a makróig – görbe tükreként szolgált. Judit erre mondja azt:

„Engem eléggé megmosolyogtat, hogy addig, amíg az anyasággal kapcsolatos dolgokkal ércelődünk, és ott tartunk görbe tükröt, addig jók, viccesek és szerethetőek vagyunk. Tehát amíg a nők a saját asztaluknál maradnak, addig minden oké. De onnantól kezdve, hogy bármilyen közéleti, politikai dologról véleményt formálsz nőként, akkor már az merül fel, hogy inkább maradj csöndben. Neked erről ne legyen véleményed! Ezt így kérlek ne! Ezt a hisztit ne! Menjél vissza az anyaságról vicceskedni!”

Ennek ellenére úgy látják, nem tudták volna, és nem is tudnák másképpen csinálni a nyilvános véleményformálást, sőt, valójában nem is igazán érik, hogyan lehetne másképp működni. Eszter úgy fogalmaz:

„Egyszerűen nem lehet közéleti kérdésekbe félig beleállni. Mi úgy működünk, hogy valamiről vagy van véleményünk, vagy nincs. Amikor körbenézek, és adott esetben más influenszereknél, vagy épp cégeknél azt látom, hogy konzum-közéletieskednek, az szerintem sokkal visszatetszőbb, mint az, ha tudják rólam, hogy igenis van véleményem. Ha úgy csinálnék, mintha mondanék valamit, de azért semmi ne legyen benne, amin fogást lehet találni, nehogy ártson nekem, az sokkal gázabb lenne.”

Az elmúlt időszakban is csak ritkán kapnak frontális kritikát, és a felpörgetett utóbbi hetek inkább azért és olyan módon viselték meg őket, mert a gyermekvédelmi rendszer ügyében a nagypolitika szintjén sem felelősségre vonás vagy következmény, sem pedig – a gyűjtésükön és annak eredményein kívül – érdemi előrelépés sem történt. Eszter azt mondja,

„az zavar, hogy tudjuk, milyen fontos kérdésről, gyerekekről, az ő biztonságukról van szó, amit – nincs jobb szó – lealjasítanak a pártpolitikával és a bulvárral.”

A Nemakarokbeleszólni ugyanakkor, az erre vonatkozó levél és üzenetdömping ellenére sem indult el a pártpolitizálás irányába. Orsi ugyanakkor azt is kiemeli: „az, hogy nem alapítunk pártot, és nem indultunk el ezen az úton, nem azt jelenti, hogy minket innentől kezdve az ügy nem érdekel, vagy nem fogunk vele foglalkozni a továbbiakban.”

A beszélgetés további részei a Forbes májusi számában, ahol a Nekakarokbeleszólni-lányok a többi között arról is beszámolnak:

hogyan jöttek rá, hogy nem ők a hülyék a politikához, hanem a politika hülye hozzájuk?

lehet-e egyszerre közéleti influenszernek lenni és más, akár tematikus témákban, mint a környezetvédelem vagy az anyaság kihívásai, viccesen véleményt formálni?

hogyan gyártanak tartalmat, mi a hármasuk közötti kémia?

mi a tervük 2024-re, ha az már biztos, hogy idén nem szülnek?

és – nem utolsó sorban – valójában mit csinálnak egy színpadon Elek Péter humoristával?

The post „Vesztettünk egy csomó együttműködést.” Igenis beleszólnak: Tapasztó Orsi, Fancsikai Eszter és Bányai Judit appeared first on Forbes.hu.