Bor, konyha, barátság – erre a hármas jelszóra esküszik Velényi Réka és Sike Balázs. Először a vagány külsejű Skizo borokkal teremtettek közösséget a Balaton-felvidéken, aztán három éve éttermet is nyitottak Badacsonytördemic egykori, mészárszék-vendéglője helyén, és a Nefelejcsnek hamar komoly törzsvendégköre lett. Cikk a Forbes Life-ban, ajánló itt.
„Micsoda skizofrén dolog, hogy a kis hegyi parcelládat műveled pár száz liter borért, ha közben egy 170 hektáros szőlőbirtokon van a rendes munkád?” – tette fel a kérdést Sike Balázsnak egy német barátja a 2000-es évek közepe táján. A tősgyökeres badacsonytördemici Balázs akkor már pár éve egy nagy dél-balatoni agrárvállalkozás ágazatvezetője volt, ám néhány parcellán elkezdett maga is szőlőt termeszteni. És amikor később nevet kellett adni az első üveg nedűnek, újra előkerült ez a mondat – pontosabban a Skizo szó. „Pedig sosem voltam igazán alter figura, főleg nem skizofrén” – nevet.
Mindenesetre a palack formabontó lett, és nem csak a név miatt.
A címkék harsány színűek voltak, és vagány rajz díszítette őket: mintha egy kéz fogná át az üveget. Ráadásul Balázs volt az egyik első magyar borász, aki csavaros kupakot tett a palackra, az adott címkéhez passzoló színben. Azóta a dizájn lecserélődött, sőt részben a név is, a könnyed, balatoni fajtákból készülő Skizo borok mellett három éve megjelent a prémium sorozat, Sike Balázs pincéje néven, badacsonyi karakterű borokkal. „Ma már elvárják a vásárlók a személyességet – mondja Balázs –, tudni akarják, ki van a bor mögött, miért és hol csinálja, sőt, szeretnek találkozni a borásszal.”
Felesége, Velényi Réka azonnal almás sütivel kínál badacsonytördemici Nefelejcs éttermük hatalmas tölgyfa asztalnál, mikor leülünk beszélgetni. Hamar kiderül, hogy az asztal egy német kastélyból származik, Münchenből logisztikázták ide, belsőépítész barátjuk, Thomas Gutsch közbenjárásával vásárolták. „Egy darab fémszög sincs benne” – mutatja Réka.
Ő már a három évvel ezelőtti nyitásra is egy hatalmas asztalt képzelt ide, hogy majd leülhessenek a vendégekkel beszélgetni. De aztán rájött, hogy a foglalásokat könnyebb több kisebb asztallal mozgatni, így végül inkább két- és négyszemélyeseket helyeztek el a térben.
„Valamikor idén tavasszal volt egy este, amikor szinte minden asztalnál törzsvendégek ültek, egyesével, kettesével, és azt láttam, hogy átjárnak egymáshoz beszélgetni. És akkor megvilágosodtam: aha, most már tényleg kell egy mindenki asztala, amit körbeülhetünk télen, ha nincs telt ház, és aki jön, beszélgetni szeretne a többiekkel. Hiszen szinte mind ismerik egymást.”
Nefelejcs étterem, Badacsonytördemic. Fotók: Mohai Balázs (19 kép)
No risk, no fun
Az első Skizo Borbárjukat az otthonukban, egy leválasztott szobából alakították ki, és csak nyáron tartottak nyitva. A teraszon kóstolgathatták a borokat a vendégek, a belső tér nagyon pici volt. Egy ideje tervezgették már, hogy vagy ők költöznek, vagy a biznisz, de annyira jó volt a település főútja menti lokáció, hogy hasonlót nehezen találtak. „Pedig nem baj, ha cipőt kell húznod, hogy átmenj a munkahelyedre” – nevet Réka. Ma is sokan mosolyognak, ha elmondják, hogy a Nefelejcset éppen a covid kellős közepén vették meg és újították fel. „No risk, no fun – az elmúlt tíz évben is így éltünk.”
A covid első nyarán őrült nagy vendégforgalom volt a Balaton környékén, külföldi utazás helyett sokan jöttek ide nyaralni.
Balázsék akkor már tartottak privát barbecue-kat a kertjükben, megterítettek úgy negyven főre, és csak előre jelentkezéssel lehetett benevezni a barátaikkal főzött vacsorákra. Ezek az esték már a közösségről szóltak. „Olyan jó emberek gyűltek addigra körénk, hogy elhatároztuk, máshogyan szeretnénk vendégül látni őket, mint ahogyan sokan itthon teszik – mondja Réka. – Amikor Görög- vagy Spanyolországba utazunk, a második estén mindig úgy fogadtak a vendéglőkben, mintha odajárnánk tíz éve.”
Azt mondják, ha nem is Krúdy-szinten, de ők is szeretnék úgy várni az ebédre, vacsorára hozzájuk betérőket, hogy tudják a nevüket és azt, hogy ki mit szeret enni, inni.
A Skizo borok és a Nefelejcs története a friss Forbes Life különszámban.
2020 őszén egyszer elszöktek a szüret elől az – azóta már bezárt – kővágóőrsi Andriska Pékbisztróba reggelizni. Réka várandós volt, ültek a napsütésben, és arra jutottak, hogy nincs jobb megoldás, mint megvenni a Nefelejcs épületét. „Mert ha az Andriskában ennyien vannak, nálunk is lehetnének, ha elférnének” – gondolták.
Az 1800-as években épült ház a falu emblematikus épülete volt, sokáig mészárszék, kocsma működött benne, a pártállami időkben pedig nagyüzemi konyha volt, ám a 90-es évek óta üresen, lepusztulva állt. Az épület ekkoriban kapta a Nefelejcs nevet a kor névadó szellemének megfelelően. Párszor gazdát cserélt, de sosem nyúltak hozzá az aktuális tulajdonosok, csak drágábban továbbadták.
Arról, hogyan újították fel az épületet, hogyan kerültek be a Skizo borok a Bortársaság kínálatába, és hogy milyen kulturális programokkal örvendeztetik meg a helyieket (is) télen (is), a Forbes Life-ban olvashatsz. Lapozz bele!
The post Volt egy este, amikor szinte minden asztalnál törzsvendégek ültek. Akkor megvilágosodtam appeared first on Forbes.hu.
