Egy olyan boldogságot hajszoltam, amely nem az én boldogságom volt. Nem szerettem egyéniség lenni, nem szerettem az egyéniségemet. Nem szerettem, hogy egyszer Avicii vagyok, másszor pedig Tim. Olyan ember akartam lenni, aki élvezi, hogy a színpadon lehet

– hangzik el a Netflixen debütáló dokumentumfilmben Tim Bergling, vagy ahogy a világ ismeri, Avicii szájából. Amint a film címe – Avicii – A nevem Tim –, úgy ezek a sorok is előrevetítik, hogy a világsiker és a milliónyi eladott lemez mögött ott húzódott egy végtelenül törékeny ember saját bejáratú szakadéka, és a kérdés, hogyan is találja meg a két perszóna közt önmagát. Avicii 2018-ban elkövetett öngyilkossága teszi még komorabbá ezt a kérdést, pontosabban az arra adott választ: az a bizonyos szakadék jóval mélyebb volt annál, mint ahogy a környezete hitte.

2017-ben már készült egy hasonló dokumentumfilm (Avicii: True Stories), amelynek célja ugyancsak az Avicii–Tim Bergling kettőséget hivatott körbejárni, és a mostani dokumentumfilmben több olyan felvétel is visszaköszön, amelyet már a korábban bemutatott darabban is láthattunk. Akkor sokakat fel is idegesített, hogy a film meglehetősen boldog végkifejlettel zárult: Bergling boldogan ücsörög a tengerparton, miután visszavonult a turnézástól, holott a DJ tragédiája akkor már rég bekövetkezett.

A nevem Tim láthatóan ennél többre pályázik, sőt, az „első és utolsó” felvételt is ígéri Berglingről. Az első felvétel ügyében halálosan komolyan vették a kérdést: már édesanyja hasában, ultrahangfelvételeken keresztül is láthatjuk az embert, aki később az EDM fejedelme lett. Ennek megfelelően valóban a kezdetektől mutatja be a dokumentumfilm Avicii életét: a boldog és harmonikus családi hátterét, az őt mindenben támogató szüleit, az önbizalomhiányos kisfiút, aki bántotta az osztálytársait, ezért nem igazán szerették, majd saját pálfordulását, hogy változtatnia kell, ha azt akarja, szeressék.

Az, hogy ez az igény már egészen kicsiként megmutatkozott benne, sőt, tenni is tudott azért, hogy csiszoljon saját személyiségén, máris előrevetít egy végtelenül érzékeny, önmagával kapcsolatban állandóan bizonytalan embert, akit megszállottan foglalkoztatott az, hogyan legyen boldog, mitől érezhetné magát a legjobban, ez pedig a dokumentumfilm második felében válik igazán kardinális kérdéssé. De addig Henrik Burman rendező lefutja a kötelező köröket: hogyan indult a karrierje szülei házából azt követően, hogy egy barátja megismertette egy zenei szoftverrel, miként találkozott menedzserével, Arash Pournourival, aki létfontosságú szerepet játszott abban, hogy a hálószobában írt számok bekerüljenek előbb a svéd zenei körforgásba, majd a világ rádióiba is.

Ő játszott nagy szerepet abban is, hogy merjen annyira pofátlanul nagy összeget kérni a Universal Musictól, hogy még a sokat látott zenei szakembereknek is leolvadjon az arca. Ahogy Bergling, úgy Pournouri is tisztában volt azzal, hogy a Levels világsláger lehet, és a menedzser meg is kérte az árát: 500 000 euróért akarta eladni a dalt, ami először még a Universalnak is túl sok pénz volt. Végül mégis megadták érte a félmillió eurót, a többi pedig már történelem: a Levels Avicii legnagyobb slágere lett, és mindössze hat hét alatt megtérült a lemezcég befektetése.

Netflix

The post Attól, hogy a világ legsikeresebb DJ-je vagy, még felőrölhet a belső pokol first appeared on 24.hu.