„Ahogy elhagyod a határt, érzed a szabadságot” – mondja a 61 éves László, aki csak Ausztriából hazaérve veszi észre, hogy valami megváltozott. „Kint mindenki mosolyog, még rám is.”
László fojtott légkörű otthona Dombóvár, pontosan Dombóvár volt, mielőtt az összes nagy munkáltató kivonult innen. Előbb a francia fehérneműgyár, aztán a csarnokok fémvázas szerkezetét gyártó Rutin zárt be (pedig Dombóváron készült a müncheni Allianz Aréna stadionszerkezete is), de ennek is már 5–6 éve.
A Tolna vármegye nyugati csücskében fekvő város a térség fontos vasúti csomópontja: itt keresztezi egymást a pécsi 40-es és a kaposvári 41-es vonal, de a vasúti közlekedés leépülésével halványult Dombóvár fontossága. A belvárosi Sugár előtt László azt mondja, hogy sokfelé járt a világban, de nem ismer még egy olyan Dombóvár méretű (tizenöt éve még 20, mára csak 17 ezer lakosú) várost, ahol ilyen kevés munkalehetőség volna. Nem véletlen, hogy ő is egy Salzburghoz közeli szilikongyárban dolgozik, az itthoniaktól pedig azt hallja, hogy a január eleji dilemmák arról szólnak, hogy a rezsit fizessék-e be vagy ételt vegyenek.
Kettészakad az ország, lesz néhány nagyon gazdag meg mindenki más, a középréteg pedig eltűnik.
Adrián Zoltán / 24.hu
Adrián Zoltán / 24.hu
Vasárnap a rendszerváltás óta először időközi választást tartanak a Dombóvár központú egyéni választókerületben, de László, aki egyébként Orbán Viktor híve, azt mondja, nem szavaz. Arról is csak tőlünk hallott, hogy miért kell bő egy évvel korábban parlamenti képviselőt választani: Potápi Árpád az ősszel tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Tiszán innen, Dunán túl
Potápi, a korábbi bonyhádi polgármester 1998 óta szállította a Fidesznek a körzetet, melyhez a választókerületi határok 2014-es újraszabása óta Dombóvár és még 56 kistelepülés is hozzátartozik (a választókerületről és a helyi politikai helyzetről itt írtunk bővebben). Így azóta együtt szavaz a kőjobboldali Bonyhád és a korábban billegő Dombóvár.
A néhai nemzetpolitikáért felelős államtitkár egyike volt azoknak a fideszes egyéni képviselőknek, akik rendre több szavazatot kaptak a körzetükben a kormánypárti listánál, vagyis az ellenzékiek egy kis része is Potápira szavazott. A kormánypárt a legerősebb helyi emberét veszítette el, de akkora itt a Fidesz előnye, hogy kis túlzással mindegy is, kit indít. A választókerületben két város található, Dombóvár és a 12 ezres Bonyhád, de a helyi választópolgárok többsége nem ezekben, hanem a néhány száz lelkestől pár ezer fősig terjedő településeken él. Márpedig minél kisebb településen él valaki, annál nagyobb eséllyel szavaz a Fideszre, ez itt sincs másképp.
Adrián Zoltán / 24.hu
2022 és ’24 között az országos átlagnál szerényebb mértékben, de itt is csökkent a Fidesz népszerűsége, amely – ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak – azóta tovább porladt. A többség a tavalyi duplaválasztáson így is maradt a Fidesz mellett: választókerületi szinten 54 százalékot kaptak a kormánypártok az EP-választáson. A legnagyobb ellenzéki párt június óta ezen a környéken is a Tisza Párt (23 százalékot szereztek tavaly júniusban), amely azonban nem vesz részt az időközin.
Magyar Péter azzal érvelt, hogy a fideszes kétharmad egy esetleges ellenzéki győzelemmel sem kerül veszélybe, pártja pedig a 2026-es választásig nem kíván asszisztálni a parlamenti bábszínházhoz. Az időközi választás tétnélkülisége ebből a szempontból tényszerű: egy esetleges vereséggel 135-ről 134-re csökkenne a kormánypárti képviselői helyek száma, de a kétharmad elvesztéséhez még két széket el kéne buknia a Fidesznek (ha pedig a rendre velük együtt szavazó német nemzetiségi képviselőt is hozzávesszük, akkor hármat).
Valamennyiüket felkerestük, és ellátogattunk a kerületbe, hogy megnézzük, hogyan igyekeznek a kampányhajrában felrázni az ellenzéki szavazókat, meggyőzve őket arról, hogy Magyar intelmeivel szemben részt vegyenek a szavazáson.
Adrián Zoltán / 24.hu
The post „Dőlnek össze a házak, állva lehet szarni a gazban” – kampányriport az időközi választásra készülő Dombóvárról, ahol a Fidesz „nagyon-nagyon be van ágyazva” first appeared on 24.hu.
