A témához kapcsolódó hírek szinte folyamatosan szembejönnek velünk, se szeri, se száma a nemzetközi és hazai, magán, illetve állami fatelepítési kezdeményezéseknek, legyenek azok kisebb léptékűek vagy egész erdőségekre fókuszálók.

Jelenleg a bizonyítottan működőképes és gazdaságosan megvalósítható szénmegkötési módszer az, ha a szenet növények biomasszájában tároljuk.

A növények a fotoszintézis folyamata során vízből és szén-dioxidból oxigént és szerves anyagokat állítanak elő, a szén-dioxidot pedig a környező levegőből veszik fel. A légkörben található CO2 mennyiség az adott fényminőség és erősség mellett határozza meg a fotoszintézis folyamatának hatékonyságát és eredményességét. A növények a gázcserét fajtól függően a levelek alsó felén, a levélfonákon vagy a levél mindkét oldalán végzik a gázcserenyílásokon keresztül.

A növényeknek természetesen egyéb anyagokra is szükségük van az élethez, a növekedéshez. A légkör emelkedő szén-dioxid-szintje a legtöbb növény fejlődését elősegítheti, sőt kertészeti kultúrákban fedett termesztőberendezésekben, így a fóliasátrakban és üvegházakban már évtizedek óta használatos a szén-dioxid szintjének emelése az erőteljesebb növekedés, virágképzés, terméshozamok elérése céljából.

Manapság 400 ppm körül alakul a légköri koncentráció, ugyanakkor a fólia és üvegházakban termesztett haszonnövényeink szintje 900 és 1100 ppm között ideális. Az extra szén-dioxid megnövekedett tápanyagigénnyel társul, ezért elengedhetetlen a kalcium, a magnézium és a nitrogén bevitele. Tehát a globálisan emelkedő légköri CO2 globálisan igényli az említett mezo- és makroelemeket (Ca, Mg, N), ezt pedig semmiképpen sem szabad hosszú távon szem elől téveszteni.

A klímaváltozás őket is fenyegeti

Miközben zajlik a fotoszintézis, a növények által elnyelt extra szén egy része a fába vagy a talajba kerül, ahol évtizedekig el van zárva a légkörtől. Az éghajlatváltozás azonban aszályokat, áradásokat és tüzeket is okoz sok egyéb hatás mellett, amelyek mindegyike veszélyezteti a növények életben maradását.

Mi több, kimutatták, hogy a magas hőmérséklet növényfajtól függően elfojtja a fotoszintézisben részt vevő kémiai folyamatokat, például gátolja azokat az enzimeket, amelyek a szén-dioxidot a cukrokhoz kötik.

Tehát míg a szén-dioxid segíti a növények növekedését, a légkörben lévő extra szén-dioxidnak viszont más közvetett hatásai is vannak – így az emelkedő hőmérséklet –, amelyek miatt a károk végül meghaladhatják az előnyöket. Az emelkedő hőmérséklet károsan befolyásolhatja a fotoszintézis hatékonyságát, amely kevesebb szén megkötését eredményezi, így végső soron fékként jelenik meg a folyamatban.

<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>

Sajnos a növények környezeti adaptációja (alkalmazkodóképessége) időben lassabb, mint az állatvilág szereplői esetében, de például a különféle növényi hormonjaik egyensúlyának megváltozásával végül is „naprakészeknek” tekinthetőek a környezetükben bekövetkezett változásokra adott válaszaik tekintetében. Ezek hatására különféle kémiai átalakulások indulnak el bennük.

Azonban ehhez a történethez az is hozzátartozik, hogy a környezeti változások hatást gyakorolnak például a sejtek osztódására is, mely változások végül megjelennek az utódaik génállományában, létrehozva egy új irányt a faj túlélési „gyakorlatában”, így válaszolva a környezeti kihívásokra.

Az eredményes szénmegkötés elérése érdekében történő növénytelepítés kapcsán érdemes lehet a lombhullató fákon kívül számításba venni az örökzöldeket, vagy éppen a pázsitfűfélék ( Poaceae) családjába tartozó örökzöld bambuszokat, hiszen ezen növénycsoport jobb szénmegkötő, mint az ugyanolyan tömegű lombhullató faállomány.

The post Miként segítenek a növények a klímaváltozás ellen? first appeared on National Geographic.