Még mindig sokak fantáziáját megmozgatja a nyolcvanas évek egyik csúcsmodellje, az F40. Az utolsó Enzo Ferrari által jóváhagyott modell motorja a versenypályáról érkezett, az árából pedig öt 288 GTO is kijött volna akkoriban, noha utóbbi sokkal kisebb példányszámban készült. A gyártó 40. születésnapjára készült sportautó az átlagember számára ma sem elérhető, kivéve, ha otthon épít egyet.
Mike Burroughs célja nem is egy szimpla replika elkészítése volt, hanem egy eredetinél is jobb F40-et szeretett volna. Az elmúlt negyven esztendő sok új technikai megoldást hozott, amivel még potensebb fegyverré varázsolható a Ferrari. A rengeteg számolással és modellezéssel töltött idő után testet öltött a saját készítésű váz, amelyre eredeti F40 karosszériaelemek kerültek. Sok replika ott vérzik el, hogy aránytalan, elnagyolt a külső, ám itt ilyenről szó sincs, köszönhetően a Ferrari alkatrészeknek. Az eredeti 2,9 literes ikerturbós V8-as helyett egy könnyebben elérhető és jóval erősebb motor került a hátsó ülések mögé. Az F140-GA kódjelű blokk hajdanán egy 812 Superfast hajtott, a 800 lóerős teljesítmény jóval túlszárnyalja az amerikai piacra szánt F40 484 paripáját.
Sajnos arról nincs információ, hogy összességében mennyibe került az új F40 építése, de az borítékolható, hogy nem került nagyságrendileg hárommillió euróba, amennyit egy használt példányért kérnek. Az eredeti karosszériás, ám teljesen más technikát hordozó Ferrari esetében lehet arról vitatkozni, hogy megérdemli-e az ágaskodó paripát, de az elvégzett munka mindenképp lenyűgöző.
