Figyelemre méltó rágcsálók élnek Chile középső, cserjés vidékein. A Live Science cikke szerint degu (Octodon degus) leginkább méretes hörcsögre hasonlít, meglehetősen hosszú farokkal. Bundája barna színű, testhossza 25 és 44 centiméter közötti.
A deguk nagyon szociális állatok, komplex föld alatti járatrendszerekben élnek, akár 10 fős csoportokban is. Egy csoportban általában 2 hímnél nincs több, nőstényből viszont akár 5-nél is több lehet, akik segítenek egymásnak az utódok nevelésében.
Ezekben a degutársadalmakban a vizelet rendkívül fontos szerepet tölt be.
Az egyedek vizeletükkel jelölik meg területekeit, illetve az általuk használt útvonalakat. Emellett tisztálkodásra is használják: gyakran vizelettel kevert porban hemperegnek.
A deguk vizelete visszaveri az ultraibolya fényt, amit az emberekkel ellentétben ők látnak is, így lényeges információkhoz jutnak. Könnyedén felismerik például az olyan helyszíneket, amelyet más deguk aktívan látogatnak, és egymást is egyszerűen kiszúrják, hiszen szőrüket is vizelet borítja. Mivel a friss vizelet több UV-fényt ver vissza, mint a régebbi, azt is képesek megállapítani, hogy egy-egy területet mennyire régen hagyták el fajtársaik.
Sok rágcsálóval ellentétben a deguk nem éjszakaiak. Leginkább reggel és este aktívak, ilyenkor föld alatti odújukból a felszínre merészkednek táplálék után kutatva. Többnyire leveleket, magokat, fűféléket fogyasztanak, de idős korukban néha hús is felkerül az étlapjukra. Megeszik saját ürülékük jelentős részét is, ezzel biztosítva, hogy rendesen megemésszenek minden táplálékot.
A degukra számos állat vadászik, köztük culpeo pamparókák, gyöngybaglyok, réti fülesbaglyok és óriásölyvek. Leginkább fürgeségük és környezetükbe olvadó színezetük védi őket a rájuk leselkedő húsevőktől, ám vészhelyzet esetére van egy másik trükk is a tarsolyukban.
Ha elkapják őket, képesek leválasztani farkukat a testükről, ami esélyt kínál a menekülésre.
Farkuk azonban nem nő vissza, tehát erre mindössze egyszer van lehetőségük életükben.
A deguk különböző hangokkal tudják figyelmeztetni is egymást, ha ragadozó van a közelben. Emellett pedig sok más jelentésű hang kiadására is képesek: fogaikat kocogtatják, ha idegesek, vinnyognak, amikor félnek és magas, ugatásra hasonló hangot adnak, amikor izgatottak. Az anyák olyankor is egyedi hangot hallatnak, amikor kicsinyeiket szoptatják, feltehetőleg ezzel ösztönzik az ivadékokat táplálkozásra.
The post Vizeletükkel kommunikálnak ezek a furcsa rágcsálók first appeared on National Geographic.
