A szamurájok pikkelyes páncélzata ihlette az autó orrát
Eleinte kétkedve fogadtam a Nissan „kényelmetlen” pénzügyi helyzetéről szóló híreket, ám napjainkra már kiderült, hogy tényleg nagy szüksége van a Hondával való együttműködésre, ám ennek egyik feltétele, hogy gatyába rázzák a boltot. A gondjaik részben abból adódnak, hogy az amerikai és a kínai piacokon nem sikerült jól az utóbbi néhány év. Kína számomra érthető, hiszen egyre inkább a saját termékeiket veszik és viszik szívesen, amiért egy pillanatig nem lehet őket kárhoztatni. Amerikában viszont inkább a marketing gyengeségét látom, hiszen ott mindenük megvolt a sikerhez. Olcsó szedánoktól kezdve a nagy pickupokig. Persze könnyen beszélek innen a pesti fotelből, de az amcsi piac és motorsport követőjeként úgy tűnt, hogy a Nissan eltűnt más japán, koreai és az amerikai mögött a nagy marketingversenyben. Jóval inkább ebben látom a bajok gyökerét, mint a sokak által emlegetett nem elég széles villanyautó kínálatban. De vissza Európába! Itt is optimalizálni kellene a modellportfóliót, de azért van itt egy erős szereplő, a Qashqai, amivel nem nagyon lehet félrenyúlni.
Legalábbis a normál, benzinmotoros változattal tuti nem, ami tökéletes recept alapján készült. Crossover, tehát divatterepjárós kinézetű, hozza a kategória átlagát az utastér méretében és kellemes motorja van. Na, de kezdjük az első felvázolt ponttal, mert most a lényeg a frissítésen van. Új arcot kapott az autó, ami szerintem jóval karakteresebb, mint az előd. Különleges fényszórókialakítás, látványos hűtőmaszk, és természetesen új lökhárító is dukál hozzá. Olybá tűnik, mintha egy ék alakot, vagy egy nyílhegyet formázna az egész, ettől pedig dinamikus az összhatás, álltában is szeli a levegőt.
Oldalról és hátulról már nem olyan nagy a változás. Kapott persze új felniket is, de a tesztautón korábbról is ismert rajzolatúak feszítenek, amelyek kéttónusúak, és tökéletesen passzolnak a gyöngyházfehér fényezéshez, amelyet szintén fekete díszbetétek egészítenek ki néhol. Hátul a lámpaburák formája nem változott, csak bennük a fénykiosztás, illetve áttetsző kialakítással újultak meg. A krómdíszek viszont épp azon a határon táncolnak, hogy akár még kamukipufogónak is vélhetik egyesek. Viszont összességében az egész autó kimondottan csinos.
Bent nincs nagy formai változás, ami egyáltalán nem baj. Ugyanis alapvetően nagyon jó ergonómiájú a műszerfal. Az infotainment érintőképernyője alatt megritkultak a gombok, több funkció is a menübe költözött, ám megmaradt a gombos/tekerős klímakonzol, mai hatalmas pirospont. Kapunk vezeték nélküli telefontöltőt, pohártartókat és kartámasz alatti rekeszt is. Semmi nem maradt ki, ahogy a digitális műszereség sem. Ennek szép a grafikája, könnyen leolvasható. A kormánykerék maradt a korábbi, tehát multifunkciós, jól kézre áll, megfelelő a karima vastagsága.
Az anyagminőség példás, ahogy az összeszerelési minőség is. Az első ülések kényelmesek, oldaltartásuk deréktájon jobb, mint a combnál, de amúgy is a masszásfunkció viszi el a show-t, ami a legmagasabb Tekna+ felszereltséghez jár. Ennek árára majd a végén kitérek, de elöljáróban elárulhatom, hogy manapság nem túl elrugaszkodott. Hátul felnőttek is kényelmesen elférnek, a panorámatető sem vesz el számottevő fejteret, a csomagtér pedig alapból is 400 liter feletti, de közel másfél köbméteresre bővíthető, szóval ideális családi autó.
Orrában négyhengeres! 1,33 literes benzinmotor dolgozik, lágy hibrid rásegítéssel, 158 lóval és 260 Nm forgatónyomatékkal. Ezt az erőt fokozatmentes automata sebességváltó továbbítja az első kerekek felé, ráadásul nagyon kellemes meglepetéssel szolgált ez a CVT váltó, mert egyszer sem éreztem azt az erőlködést, ami jellemző ezekre. Nagyon kellemes vezetni ezzel az automatával a Qashqait, igazából felesleges az üzemmódválasztó is, mert a Sport mód nem tesz hozzá sokat, mindig a legtöbbször szerintem mindenki a Standard és az Eco módot fogja használni. Ezeket váltogatva a klasszikus vegyes fogyasztás 7,3 liter lett, ami elfogadható egy ekkora autótól. Érdekes, hogy a magasabb felszereltséghez már többlengőkaros független hátsó futómű is jár, ami igazán hasznos a hazai útminőséghez, így a kellőképp ballonos gumikkal egyáltalán nem rázós élmény a közlekedés, pedig inkább feszes felé hangolták a lengéscsillapítást, aminek köszönhetően még tempós kanyarokban is kimondottan stabil az autó. A kormánykerék felől is épp elég visszajelzés jön, úgyhogy ezen a téren sem lehet belekötni az autóba.
A vezetősegédek hiba nélkül végezték a dolgukat, és a Tekna+ felszereltséghez már elég sok ilyen jár. Természetesen ez el is várható a 12 940 000 forintos alapárát látva, ám az automata váltóval ez már 13 590 000 forint, de meg is éri a felárat a kényelem. Az összkerékhajtás még drágább, de szerintem nélküle is élhető a Qashqai, hiszen a 18 centis hasmagassággal bátran lehet telekjárónak használni, szóval, ha nemhegyvidéken laksz akkor a fronthajtás is tuti elég lesz. Összegezve: a lágy hibrid hajtáslánccal a Qashqai pontosan azt az arany középutat képviseli, amit egy átlagos C-SUV vásárló keres. Ha ilyen termékekre helyeznék a hangsúlyt, akkor biztos, hogy újra a siker ösvényére léphetnének globálisan is.
