Egy órával naplemente előtt érkezünk a térre, a minaretet már halványsárgán világítják meg a tompa fények. Mögötte az Atlanti-óceán vad hullámokat vet, a sirályok egymást kergetve köröznek. Odasétálok a márványpadlókhoz, de a mecsethez vezető szakasz el van kordonozva. A biztonsági őrök rám szólnak: „Nem jöhet még be, hatkor nyitunk, amikor az imára hívás elkezdődik”.

Nekitámaszkodom a korlátnak, bámulom a kilenchektáros épületet, vele szemközt a téren neonszínben villogó játékautók zenélnek, gyerekek visítoznak benne. Az egyik pónilovas csoda hangosan nekicsattan a betonülőkének, innen is hallom, ahogy a tulaj veszekedni kezd az óvatlan asszonnyal meg a gyerekkel.

Épület az örökkévalóságnak

„Azt szeretném, ha Casablanca szívében egy olyan pompás épület dobogna, amelyre a város az idők végezetéig büszke lehet. Legyen ez a mecset a vízen, mert Isten ott székel. Ezért azok a hívek, akik odamennek majd imádkozni, bár szilárd talajon dicsérik a Teremtőt, Isten egét és óceánját is látják egyben.”

1980-ban, születésnapi ünnepsége alkalmával mondta ezt II. Hasszán uralkodó, aki a szeretett V. Mohamed király 1961-ben bekövetkezett halálakor már felkérte az ország legjobb kézműveseit, hogy terjesszenek elő egy olyan mauzóleumtervet, amely az elhunyt király tiszteletére felépülhet. A komplexumot végül a Marokkóban élő Michel Pinseau francia építész tervezte, és a Bouygues építőmérnöki csoport valósította meg.

Még jó fél órát várakoznom kell a tér kinyitásáig, így lesétálok az Atlanti-óceánhoz. A betonfalak alatt, a kavicsokon gyerekek játszanak, köveket dobálnak a hullámok közé, a bátrabbak alsógatyára öltözve merülnek meg a 15 fokos vízben. A szél most lecsillapodott, csak a sós víz szagát, meg a barna algákat hozza a partra.

Áthajolok a falakon, innen is jól látszik, a mecset, ahogy az uralkodó megálmodta, valóban az Atlanti-óceán fölé emelkedik, ugyanis az épület részben a szárazföldön, részben az óceán felett tornyosul.

Ez utóbbit egy olyan platform létrehozásával oldották meg, amely összeköti az vízből visszanyert természetes sziklakibúvót, ahol korábban az Orthlieb-medence állt. Két nagy hullámtörőt is építettek, hogy megvédjék a mecsetet az óceán eróziójának hatásától.

<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>

Hirtelen monoton énekhang hasít a levegőbe, tisztán kiveszem az Allah Akbart, az imára hívást, így az óceánt magam mögött hagyva, visszasietek a mecsethez. A tér minden oldalán megnyílnak a kordonok, és elindulhatunk a boltíves csarnokok felé.

Csak akkor érti meg az ember, micsoda méretekkel rendelkezik az épület, amikor belép: hangyáknak tűnünk az óriási monumentum oszlopai mellett. Galambok repkednek a kutak körül, követem őket.

Adományozók építették

A körülbelül 585 millió euróra becsült építési költségek sokáig vita tárgyát képezték Marokkóban. Míg Hasszán olyan mecsetet szeretett volna, amely méretét tekintve a második legnagyobb a mekkai után, a kormánynak nem volt pénze egy ilyen nagyszabású projektre.

A finanszírozás nagy része nyilvános előfizetésből történt, tizenkét millió ember adakozott a határon innen és túl, a legkisebb hozzájárulás 5 dirham volt.

Mellettük a nyugati országok is építési hiteleket nyújtottak, amelyeket Marokkó mára visszafizetett.

Az épület munkálatai végül 1986. július 12-én kezdődtek el, és hét éven keresztül zajlottak. A projektet a tervek szerint 1989-ben fejezték volna be II. Hasszán 60. születésnapjára, de ez nem valósult meg, holott a legintenzívebb időszakban 1400 ember dolgozott nappal, további 1100 pedig éjszaka.

Mind hiába: az épület nem készült el az ütemterv szerint, ami késleltette az avatást. A hivatalos beiktatást 1993. augusztus 30-án történt, amely egyben Mohamed próféta születésének évfordulója is volt. Az épületet Marokkó mindenkori uralkodójának szentelték.

Az épület méretei

Maga a mecset 200 méter hosszú és 100 méter széles. Az építkezéshez felhasznált gránit, gipsz, márvány, faanyagok mindegyike Marokkó környékéről származik, kivéve néhány olasz fehér gránit oszlopot és azt az 56 üvegcsillárt, amely az imatermet díszíti.

Hatezer hagyományos marokkói kézműves öt éven át dolgozott a bőséges és gyönyörű mozaikok, kő- és márványpadlók, oszlopok, faragott gipszlécek és festett famennyezetek létrehozásán.  A mecset külső felületein titán, bronz és gránit felületek láthatók.

Átsétálok a hatalmas boltívek alatt, a nap épp köztük megy le. Asszonyok ülnek a lépcsőkön, beszélgetnek, egy kisfiú görkorcsolyával gurul be, korát meghazudtoló ügyességgel ugrat, senki nem szól rá, hogy a szent helyen illetlen lenne. Leülök a halványkék márvánnyal és Zellige csempével díszített kutak egyikéhez és arcomat a nap felé fordítom.

Hallgatom a tér zsongását, nézem az elképesztő részleteket, annak a 35 ezer embernek a munkáját, akik 50 millió órát dolgoztak az épületen.

A mecset befogadóképessége több mint 100 ezer fő, 25 ezer hívő imádkozhat a főteremben, és további 80 ezer a körülötte lévő téren.

A minaret sem aprózták el, a 210 méteres magasságával 1993-ban a világ legmagasabbja volt. A tetejére lézersugár került, amely este elektronikusan működik. Mekka felé orientálódik, hatótávolsága 30 kilométer.

The post Félig az óceánra épült ez a gyönyörű mecset first appeared on National Geographic.