Világszerte igazi ritkaságnak számító rovar, sztyeplepke (Catoptra thrips) él szórványosan hazánk területén. Megfigyelése annyira nehéz, hogy mintegy 200 éven át szinte semmit nem tudtunk fejlődésmenetéről, tápnövényéről.
A Duna-Ipoly Nemzet Park közleménye szerint a sztyeplepke kizárólag olyan jó állapotú löszgyepeken él, melyeken tápnövénye, a gumós macskahere (Phlomis tuberosa) előfordul.
Egykor sokfelé elterjedt lehetett, még Budapesten és környékén is, mára azonban elterjedési területének nagy részéről kipusztult.
Ez leginkább azzal a ténnyel magyarázható, hogy élőhelyeinek a többségét felszántották, vagy beépítették.
A Dunántúlon mintegy ötven évig nem látták, majd néhány éve a célirányos keresésnek köszönhetően Pomáz és Székesfehérvár környékéről is előkerült. Az ország keleti részén még élnek jelentősebb populációk.
A lepkék megpillantásához többnyire speciális felszerelés és szerencse kell, a borostyánszínű levedlett bábbőröket viszont könnyebb megtalálni. A faj egynemzedékes, az imágók (kifejlett állatok) rajzása július közepén kezdődik, és augusztus közepéig tart. Repülésüket már szürkületben megkezdik, viszont aktivitásuk rendkívül rövid idejű, jellemzően a szürkületi időszakot követő órára korlátozódik.
Fokozottan védett, Natura 2000 besorolású faj, természetvédelmi értéke 250 ezer forint.
The post Gumós macskaherével táplálkozik ritka lepkénk first appeared on National Geographic.
