A kígyók támadásai iránti kíváncsiság régóta az emberi természet részét képezi, a megfigyelésekben pedig jelentős előrelépést hozott az 1950-es évek elején kezdődő, nagy sebességű fényképezés kifejlesztése. A cél az volt, hogy a kígyót abban a pillanatban örökítsék meg, amikor eltalálja a zsákmányt, és megvizsgálják, hogy vajon csak a méregmirigyeihez kapcsolódó agyarait szúrja-e a zsákmányba, vagy valóban az állkapcsával harap.
Sokáig azonban csapásonként csak egy képet tudtak elkészíteni. Ezek ugyanis olyan gyorsan – mindössze 0,1 másodperc alatt – történnek, hogy a régebbi kamerák nem voltak elég gyorsak ahhoz, hogy minden részletet rögzítsenek. Mára, a ténylegesen nagy sebességű kameráknak köszönhetően ez már nem jelent problémát, azonban a kígyócsapások terepi felvételeit gyakran korlátozza az alacsony felbontás és a gyenge fényviszonyok, írja a HVG.
Az ausztrál Monash Egyetem kutatói ezért más megoldást választottak annak megértésére, hogyan támadják meg a különböző kígyófajok a prédájukat. Az egyik párizsi állatkertben rendszeresen vonnak ki mérget kígyókból és skorpiókból orvosi és gyógyszerészeti felhasználáshoz. Az intézményben a kutatás részeként egy izomszerű orvosi gélből hamis zsákmányt készítettek, és 36 mérgeskígyó-faj elé lógatták be, miközben több, nagy sebességű kamerával filmezték őket.
A Journal of Experimental Biology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a megfigyelt kígyófajok közül a viperák voltak a leggyorsabbak: körülbelül 0,1 másodperc alatt harapták meg zsákmányukat. Ez gyorsabb, mint ahogy egy ember pislogni tud. Amikor a célzásuk meghiúsult, szöget változtattak, és újra haraptak.
Van különbség a kígyófajok között
Az elapidák, köztük az halálkígyók és a fokföldi korallkígyók, először óvatosan közelítették meg az áldozatot, majd gyors, ismételt harapásokkal pumpálták be a mérget. A hátsó agyarú viperák, mint a mangrovesikló lassabb, megfontoltabb megközelítést alkalmaztak, agyaraikat végighúzták a zsákmányon, hogy bizonyosan bejusson a méreg.
A kutatók összességében több mint 100 csapást rögzítettek, összehasonlítva a fajok közötti technikákat. Ezek alapján a viperáknak a nyers sebesség lehet a védjegyük, de úgy tűnik, hogy a mérgessikló-félék kontrollált közelsége és többszöri harapása következetesebb méregadagot eredményezett. Még a hátsó fogú fajok is, amelyeket sokáig kevésbé veszélyesnek tartottak, meglepően hatékonynak bizonyultak.
The post Videó: sosem látott lassításban nézhetjük végig a mérges kígyók támadásait first appeared on 24.hu.
