Sokadjára is itt a karácsony a maga izgalmaival, örömeivel és persze hiányaival, szomorúságaival.
Igyekszem nem elfeledkezni róla, hogy a boldogság leginkább azon múlik, miképpen viszonyulunk életünk történéseihez – na, ez nem mindig könnyű.
Sok emberrel állok kapcsolatban, sokan tisztelnek meg örömükkel, bánatukkal, és ez boldogsággal tölt el.
Szerencsére nincs nehéz dolgom, ugyanis a gyerekek elképesztő kedvesen készülődnek. Van mit tanulni tőlük.
Feldíszítjük a rendelőt, jönnek a manók, a rénszarvasok, sőt idén Grincsekkel is lehet találkozni.
Grincsezni olyan, mint a Valentin napi örömködés: az én időben nem ismertük, nem tudtuk, ki és főleg mi a Grincs, pláne a grincsfa, és főleg: miképpen kerülnek a karácsonyfa, a gyertyák és az adventi koszorú mellett az ünnepi dekorációba?
De most kénytelen voltam utánaolvasni a dolognak, hiszen tudatlanságnak nincs helye a munkahelyemen.
Grincs története ráadásul kedvemre való, mert végtelenül tanulságos – és én bizony szeretem a tanmeséket.
Grincs meséjét 1957-ben egy német származású amerikai író, karikaturista alkotta meg képeskönyvként, utóbb film is készült a történetből.
Grincs egy zöld színű, szőrös lény, aki utálja a karácsonyt. Ez bizony nem teszi szimpatikussá. Ám, ha elolvassuk a sztoriját, rögtön megértőbbek leszünk vele – tisztára úgy, mint a való életben elsőre ellenszenves alakokkal.
Grincsnek ugyanis eredetileg semmi baja nem volt a karácsonnyal, viszont sokat szomorkodott az őt bántó emberek miatt. A bántások oka, hogy Grincs külseje eltér a város többi lakójáétól, ezért elüldözik a közösségből.
Szerencsére – és remélem, nem csupán a mesében zajlik így – lakik egy kislány a városban, akinek sikerül rábeszélnie Grincset az ünneplésre. Már szinte happy end a történet, ám a városka polgármestere borotvát ajándékoz Grincsnek, amin ő annyira megbántódik és felháborodik, hogy ellopja a karácsonyt: az összes karácsonyfát, dekorációt és ajándékot.
Amin Grincs annyira meghatódik, hogy mindenkit meghív a barlangjába egy hatalmas karácsonyi „bulira”. Ugye, hogy szép?
A grincsfa, amit nálunk is egyre több helyen látni, ebből a történetből származik: az úgynevezett manófa a megkötözött és Grincs által ellopott fenyőket szimbolizálja, vagyis az elfogadás jelképe. Azt hivatott hirdetni, hogyha valaminek vagy valakinek más a kinézete, mint a miénk, vagy ha másképpen viselkedik, mint mi, akkor nem bántani, kiközösíteni kell, hanem próbálni megismerni.
Grincsfát készíthetünk magunknak, remek útmutatók találhatóak a neten, és az benne a különösen jó, hogy általa kitolható az ünneplés, hiszen az ünnep előtt elkészíthetjük, aztán akár tovább tarthatjuk, mint a karácsonyfát.
Nincs bajom Grinccsel, de mielőtt bárki félreértene: attól, hogy Grincs is bekúszik az ünnep díszei közé, nem csökken számomra például az adventi koszorú fontossága, mély jelentése.
Készülünk az ünnepre, a várakozás heteit éljük.
A kezembe került egy levél, melyet egy nagyon, nagyon várakozó fiatalember írt a szimbólumok és a valóság határáról.
Engedélyt kaptam, hogy betűhíven megosszam ezt a levelet, én pedig behelyezem a képzeletbeli karácsonyfa (meg akár a grincsfa) alá. Íme.
Légy szíves Angyalka!!!!, illetve, Anyu!!!! Hozol nekem egy fekete mezt? Mióta Liverpool szurkoló vagyok, ez kellene, és még hozzáteszem hogy+ gatya és egy hozzátartozó lábszárvédő illetve ha úgy jobban érted hosszú zokni.!!! Szeretlek Angyalka illetve ANYA próbállak Angyalkának hinni. Ez lenne a karácsonyi kérésem Angyalka.
Úgy tökéletes, ahogy van. Úgy tökéletes, mint a gyerekek.
Boldog karácsonyt kívánok nekik és persze a felnőtteknek is!
The post Gyarmati Andrea: Ha politikailag képzetlen vagyok, nem gond, de ha összekeverem Amerika kapitányt Supermannel, az gáz first appeared on 24.hu.
