December 15-én Hortobágyi Cirill jelenlegi és Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapátot kérdeztük ezüst- és aranyfokozatú támogatóinknak szóló havi rendezvénysorozatunk, a Válasz Klub keretei között. Ezek a pódiumbeszélgetések nem nyilvánosak, cikket sem írunk róluk, most kivételesen mégis közzéteszünk néhány elhangzott gondolatot.

A decemberi klubest zárásaként azt kértük a pannonhalmi főapátoktól, hogy mondják el karácsonyi üzenetüket. Az alábbiakban a válaszok leiratát közöljük.

Hortobágyi Cirill

Mindannyiunknak van családja, személyes környezete, akikkel és amelyben jobban, nemesebben, emberibben és boldogabban szeretnénk élni. Sok évvel ezelőtt az volt a szokás a Pannonhalmi Főapátságban, hogy az adventi gyertyagyújtáskor diákok is mondtak beszédet. Egyikük, egy kamaszfiú egyszer azt mondta, az élet olyan, mint az óvoda: reggel elvisznek a szüleink, letesznek ott minket, és mi egész nap arra várunk, hogy jöjjenek már értünk.

Hogy Valaki jöjjön értünk.

Az életünknek ezt a mozzanatát éljük át adventben! Hogy az Isten küldött bennünket erre a Földre, és egyszer majd eljön értünk. Közben soha ne feledjük – hiszen ez egy nagy rendezőerő az életünkben – , hogy mindig lesznek tökéletlenségeink. Mert nem fogunk tudni mindent megoldani. De nem is vagyunk ide beszorítva! Emlékezzünk arra, hogy nem minden itt, ezen a Földön történik!

Végezetül tekintsünk túl a személyes szintünkön, és lehetőségeink szerint mindig dolgozzunk a nagy egész jobbításán! Gondoljuk át, hogy ki mit tud tenni a tágabb környezetéért, a falujáért, városáért, a hazájáért. Az egyház a 2025-ös szentévet a remény éveként hirdette meg. Ne tartsuk tehát reménytelennek a változást, és ezt a bizakodást, tenni akarást vigyük át a következő évekbe is! Lehet, hogy úgy gondoljuk, a saját környezetünkben csak egészen kicsi eredményt tudunk elérni. De ha a másik is így gondolja mellettünk, akkor a sok kicsi összeadódik – és a nagy egész is változni fog!

Várszegi Asztrik

Elővettem a rezervoáromból egy csodálatos verset. Bencés nővérünk, Silja Walter svájci szerzetesnő írta. Ez az én adventi üzenetem idén: „Valakinek otthon kell lennie, Uram, amikor jössz. Valakinek várnia kell téged a folyóparton a város előtt. Valakinek éjjel-nappal téged kell keresnie. Ez a mi feladatunk. Látni téged, jönni és énekelni, mert te vagy az Isten, mert te végzed azokat a nagy tetteket, amelyeket senki más nem tud véghezvinni. És mert te csodálatos és csodálatos vagy, csodálatosabb, mint senki más.”

Minden kedves olvasónknak boldog, békés karácsonyt kívánunk!