Egy éve induló podcastunk első vendége Varga Zoltán volt. Most a 2036 sorozatunk részeként a Central Médiacsoport tulajdonosával arról beszélgettünk, hogyan viszonyuljunk a NER 16 évéhez, befektetőként rámegy-e az államilag kitartott és most elértéktelenedő cégekre. Szabad-e ítélkezni, illetve hogy kinek és hogyan lehet megbocsájtani. Van-e benne személyesen düh vagy indulat azért, amit az előző kormány alatt átélt. Mindezek mellett kibeszéltük az aktuális ügyeket, van bőven például az, hogy miért vett ki osztalékot a Central Médiacsoportból, ha közben leépített és mire számít a médiapiacon, mi lesz az eddig propagandára elköltött évi 500-600 milliárd forinttal. 

A magyar médiapiac válsága nem átmeneti, hanem strukturális

Varga szerint a magyar médiapiac problémái nem pusztán a digitalizáció vagy a globális platformok térnyerésének következményei, hanem az elmúlt másfél évtized politikai-gazdasági modelljének örökségei is. A NER olyan torz piaci környezetet épített ki, amelyben az állami hirdetések és kommunikációs költések nem üzleti, hanem politikai logika mentén áramlottak, így a médiacégek sikerét sok esetben nem a teljesítmény, hanem a hatalomhoz való közelség határozta meg. Ez szerinte elvette az ösztönzést a fejlesztésektől és az innovációtól, miközben több száz milliárd forintnyi közpénz áramlott propaganda- és kormányközeli médiaprojektekbe.

A propagandarendszerben elköltött százmilliárdok nem valószínű, hogy a jövőben egyszerűen visszakerülnek a független médiához.

A médiapiac újjáépítése ezért nem pénzkérdés, hanem intézményi és szabályozási feladat: olyan környezetet kell létrehozni, amelyben ismét a piaci teljesítmény, az innováció és a minőségi tartalomgyártás válik a siker elsődleges mércéjévé.

Elpazarolt történelmi lehetőség

Magyarország az elmúlt 16 évben történelmi lehetőséget szalasztott el arra, hogy a médiapiacot felkészítse a digitális korszak kihívásaira. Miközben Európa számos országában a kiadók innovációra, technológiai fejlesztésekre és nemzetközi együttműködésekre fordították erőforrásaikat, itthon az állami pénzek jelentős része a politikai kommunikáció fenntartását szolgálta.

Ahelyett, hogy a magyar médiavállalatok a digitalizációban, az új üzleti modellek kialakításában vagy a mesterséges intelligenciára való felkészülésben erősödtek volna, egy torz finanszírozási rendszer konzerválta a meglévő viszonyokat. Magyarország nem a jövőbe, hanem egy politikailag fenntartott struktúra működtetésébe fektette az erőforrásait.

Szomorú vagyok amiatt, hogy az ország egy olyan lehetőséget szalasztott el, ami egyszeri a történelemben. Ennyi pénz hullott az országra, és ennek jelentős részét egyébként vagy ellopták, vagy rossz helyen ruháztak be belőle. Ha Orbán Viktor azt gondolja, hogy a történelemkönyvekbe be fog kerülni, szerintem igen, de nem azzal a felhanggal, amire ő gondolt. Ez egy óriási elpazarolt lehetőség, amit az ország átélt. Sajnos ez egy trauma, akárhogy is nézzük.

A múlt lezárása nélkül nincs jövő

Varga Zoltán szerint a napjainkban zajló történelmi léptékű átmenet sok tekintetben emlékeztet a rendszerváltás időszakára, elsősorban a feldolgozatlan múlt tekintetében. Akkor is sokan azt mondták: „ne foglalkozzunk már az ügynökaktákkal, régen volt, haladjunk tovább”.

Ugyanez a reflex jelenik meg most is, amikor sokan azt óckodnak attól, hogy a NER ügyeit bolygassák, és az új, szebb jövő eljövetelét sürgetik. Úgy fondolja, a valódi lezárás feltétele a múlt feltárása, a transzparencia és a jogállami elszámoltatás. A NER időszakát részletesen fel kell tárni, ugyanakkor ezt kizárólag jogállami keretek között lehet megtenni. Csak a nyilvánosság, az átláthatóság és a jogszerű elszámoltatás adhat erkölcsi alapot egy valódi új korszaknak.

Szerintem ezeket ki kell beszélni, fel kell dolgozni. Ebben a legnagyobb nyilvánosság és a transzparencia híve vagyok. Ezeket akkor tudjuk megérteni, ha kibeszéljük. Szerintem az elkövető időszaknak erről kell szólnia.

Amikor a vagyon már nem a teljesítményről szól

A NER nemcsak gazdasági, hanem kulturális értelemben is átalakította a magyar elitet: megjelentek azok a mintázatok, luxusautók, látványos fogyasztás, státuszszimbólumok, amelyek eltorzították azt a sikeres vállalkozó képét. Fontos különbséget tenni azok között, akik saját tehetségükből és teljesítményükből jutottak fel, és azok között, akik politikai kapcsolatok révén gazdagodtak meg.

A 120 milliós táskát nem tudom értelmezni. Tudok értelmezni egy fantasztikus festményt ilyen értékben vagy még nagyobb értékben, de ezt a táskát nem tudom, mert az egyébként nem tesz hozzá a mi kultúránkhoz.

Minden második szerdán jelentkezik másik podcastunk, a Forbes Money Péller Andrással, ami a piacokat és a pénztárcánkat érintő legfontosabb és legérdekesebb témákkal foglalkozik.

A Forbes Deal2036 előző vendége Lénárt Viktor, evangélikus lelkész, vezetői coach volt.

A standról ajánjljuk

A Forbes legfrissebb száma egyetlen témáról szól: a szembenézésről.

The post Varga Zoltán: Az osztalék nem hozzám érkezett, a 120 milliós táskákat nem tudom értelmezni appeared first on Forbes.hu.