A legtöbb ember számára a ragadozó növények világa egyetlen fajjal, a vénusz légycsapójával kezdődik és végződik. Sokan úgy gondolják, hogy ezeket a különleges növényeket legyekkel kell etetni, veszélyesek, nehéz életben tartani őket, vagy éppen csak trópusi üvegházakban érzik jól magukat. A valóság azonban ennél jóval izgalmasabb.
Czuppon Bálint biológus-botanikus több mint két évtizede foglalkozik ragadozó növényekkel. Gyermekkori kíváncsisága idővel tudományos érdeklődéssé, majd hivatássá vált: egyetemi kutatásait is ezeknek a különleges fajoknak szentelte, 2015-ben pedig létrehozta a ragadozó növények bemutatásával és értékesítésével foglalkozó oldalát, amely mára Magyarország egyik legnagyobb ragadozónövény-kínálatával várja a gyűjtőket és a kezdő növénybarátokat egyaránt. A termesztés mellett rendszeresen tart előadásokat, és azon dolgozik, hogy minél többen megismerjék ezeknek a sokszor félreértett növényeknek a valódi természetét.
A történet egészen hétköznapi módon indult. Első vénusz légycsapóját még kisgyermekként kapta egy vásárban, az ott hozzá kapott tanácsok miatt a növény rövid idő alatt elpusztult. Ám éppen ez ösztönözte arra, hogy hiteles forrásokból kezdjen utánajárni a ragadozó növények igényeinek. Ez a kíváncsiság végül egy életre meghatározta a pályáját.
A Sokszínű Vidék kérdéseire válaszolva mesél arról, hogyan lett egy rossz tanácsból életre szóló hivatás, melyik ragadozó növényt tartja a legkülönlegesebbnek, milyen tévhitek élnek még mindig a húsevő növényekkel kapcsolatban, és azt is elárulja, miért nem szabad játékból összecsukni a vénusz légycsapó csapdáit, illetve mely fajokkal érdemes belevágni az otthoni nevelésükbe.
Honnan indult a ragadozó növények iránti szenvedélye, emlékszik még az első példányára?
Mióta az eszemet tudom, lenyűgöz a körülöttünk lévő élővilág sokszínűsége, ezért a különleges életmódú növények iránti lelkesedésem is egészen a gyerekkoromig nyúlik vissza: valamikor a 2000-es évek elején, a mai napig tisztán emlékszem arra a napra, amikor egy kirakodóvásárban a szüleim jóvoltából megkaptam életem első ragadozó növényét, egy vénusz légycsapót (Dionaea muscipula). Mondanom sem kell, hogy a kereskedőtől származó téves információknak „köszönhetően” (például tegyél párizsit a növény minden „szájába”, öntözd csapvízzel, egész évben neveld a szobában) a növény hamar elpusztult.
Ugyanakkor mégis hálás vagyok, hogy így alakult, mert életemben ez volt az a pont, amikor elkezdtem magamat mélyebben beleásni a ragadozó növények és magának a botanikának az izgalmas világába. Teljes mértékben lenyűgözött a tény, hogy növények hogyan képesek szemmel látható gyors mozgással állatokat zsákmányul ejteni, azokat megemészteni és ezáltal tápanyagokhoz jutni. Ezért szüntelen olvastam-kutattam; mindinkább igyekeztem hiteles forrásból megtudni, hogy milyen tartási igényeik vannak ezeknek a nem mindennapi növényeknek. Mindez oda vezetett, hogy ma biológus-botanikus végzettséggel rendelkezem, illetve szakdolgozataimat is a ragadozó növényekről írtam. Mindemellett büszkén kijelenthetem, hogy ma Magyarország legszélesebb ragadozó növény kínálatával rendelkező online oldal, a Ragadozó Kert alapítója és tulajdonosa vagyok.
Hobbikertészkedésből indulva ma már ragadozó növényeket értékesít. Milyen út vezetett az első növénytől odáig, ahol most tartanak?
Mint minden kezdet nehéz, nem volt ez másképpen a ragadozó növények termesztéséhez és értékesítéséhez vezető út esetében sem. A legnagyobb kihívást a törzsállomány beszerzése jelentette, hiszen ezek a növények nem vásárolhatók meg bármelyik virágboltban. Sok esetben külföldi gyűjtőkkel való személyes kapcsolat kialakítására volt szükség, hogy aztán csereprogram keretében új növényeket tudjunk beszerezni, majd azokat szaporítani. Ezt követően ki kellett tapasztalnunk, hogy a saját viszonylatainknak megfelelően mi a legjobb megoldás a növények gyors szaporításában. Nagyon fontos alapszabály, hogy a ragadozó növények ültetésére az általános virágföld teljesen alkalmatlan! Esetükben savanyú kémhatású, tápanyagoktól mentes rostos mohatőzegre van szükség. Ez a közeg az alap, amelyet az adott faj ismeretében egyéb anyagokkal, megfelelő arányban keverünk. A legjobb talajkeverék kitapasztalása szintén sok időt és energiát igényelt. Rövid idő alatt a helyhiányra is megoldást kellett találnunk, ezért a kezdetben szobai körülmények között nevelt néhány tucatnyi növény terráriumát a kertben elhelyezett, fűtött üvegház és fóliasátrak váltották fel. A késő őszi-téli időszakban a fűtésrendszer kialakítására és üzemeltetésére is kiemelt figyelmet kellett fordítanunk, hiszen a ragadozó növények számtalan képviselője meleg, trópusi területekről származik. Más kertészetekhez képest nem volt könnyű dolgunk az öntözővíz terén sem, mert a ragadozó növényeket csak és kizárólag lágy vízzel – legjobb az esővíz – lehet öntözni. Mivel a legtöbb magyarországi településen a csapvíz túlságosan kemény (amelytől a növények rövid idő alatt elpusztulnak), és mint azt tapasztaljuk, eső sem esik manapság túlságosan gyakran; meg kellett oldalunk az öntözésre szánt lágy víz nagy mennyiségben történő előállítását, illetve tárolását.
Mindezért cserébe a kártevők elleni védekezéssel nem igazán kell foglalkoznunk: jelen esetben a növények jelentenek veszélyt a károsító rovarokra és nem pedig fordítva!
Hány növényfajjal foglalkoznak jelenleg?
Jelenlegi ragadozó növény kínálatunkban közel 300 különböző faj, illetve hibrid szerepel. Ezek között található a vénusz légycsapójának mintegy 130 eltérő kertészeti változata, ezért a komolyabb gyűjtők is kedvükre válogathatnak a különösen nagy csapdaméretre szelektált változattól kezdve a „fogatlan” csapdájú típussal bezárólag.
A termesztés mellett biológus-botanikusként kutatással és ritka fajokkal is foglalkozik. Milyen területeken végez megfigyeléseket vagy kísérleteket?
Mesterszakos diplomámat egy Magyarországon is élő, védett ragadozó növény, a kereklevelű harmatfűről (Drosera rotundifolia) írtam. Kutatásaimban a faj élőhelyen kívüli (ex situ) természetvédelmi megőrzésének lehetőségeit vizsgáltam, amely szaporodásbiológia kísérleteket foglal magában. Munkám során a faj magjainak csírázását teszteltem különböző közegeken, illetve pH-értékeken hidegkezelés alkalmazása mellett. Célom volt, hogy kidolgozzam a faj legeredményesebb szaporításának lehetőségeit, hogy szükség esetén a természetből származó, majd mesterséges környezetben felszaporított állomány az eredeti élőhelyre visszatelepíthető legyen. Ennek jelentősége az élőhelyi populáció erősítésében rejlik, illetve lehetőséget teremt egy nem várt élőhelyi negatív esemény bekövetkeztekor a faj visszatelepítésére vagy akár új, potenciális élőhelyeken a növény megtelepítésére. Jelenlegi kutatásaimat a mérsékeltövi harmatfüvek vegetatív szaporításának lehetőségeivel kapcsolatban végzem, illetve ismeretterjesztő előadásokban mutatom be a ragadozó növények világát és otthoni sikeres tartásuk „aranyszabályait”.
Melyik ragadozó növény a legkülönlegesebb az Ön számára, és miért?
Nehéz egyetlen fajt kiemelni, mert mindegyik ragadozó növény nagyon különleges. Képviselőik a sarkkörökön kívül szerte a Földön előfordulnak és változatosabbnál-változatosabb formákkal, színekkel és csapdamechanizmussal rendelkeznek. Bár nagyon látványos a mindenki által jól ismert vénusz légycsapó (Dionaea muscipula) gyors mozgása, de ha egyetlen növényt kellene kiemelnem, akkor a kobraliliomot (Darlingtonia californica) említeném. Az Egyesült Államok nyugati partvidékéről származó növény magyar neve is már önmagában beszédes, mi több sejteti, hogy nem mindennapi növénnyel van dolgunk: közelebbről szemügyre véve meghökkentő hasonlóság tárul elénk állat- és növényvilág között. Ennek oka, hogy a növény felfújt veremcsapdája megszólalásig hasonlít egy fenyegető pozíciót felvevő kígyóval – még az állat villásan elágazó nyelvéhez hasonló képződményt is megfigyelhetjük! Ennek a képletnek a rovarok csalogatásában és a csapda bejáratához való vezetésében van szerepe. A módosult, rovarfogásra specializálódott levél nyílása a lebenyes nyúlvány eredésénél, az alsó oldalon található. A levél távolabbi szakasza („a kígyó feje”) megnagyobbodott, rajta átlátszó „ablakocskák”, pontosabban pigmentszegény területek találhatók. Az ezeken átszűrődő fény összezavarja az áldozatul esett rovart, majd az a levél által alkotott verem mélyén lévő folyadékba zuhan, ahol az emésztése és a belőle származó tápanyagok felszívása fog történni. Hihetetlen, hogy a természet mit hozott létre, nem igaz?
Kezdőknek melyik ragadozó növény ajánlott és mik a legfontosabb tudnivalók a tartásával kapcsolatban?
A legtöbb ragadozó növény tartása egyáltalán nem bonyolult, de ehhez mindenképpen be kell tartanunk pár szabályt és tisztában kell lennünk a rendelkezésre álló lehetőségeinkkel. Némelyik ragadozó növény, úgy mint a vénusz légycsapó (Dionaea), a kürtvirágok (Sarracenia), és a télálló harmatfüvek (Drosera) – téli nyugalmi időszakot igényelnek, amely tartásmódbeli eltéréseket kíván! Ha van olyan helyünk, ahol télen ezeket a növényeket maximum 10 fokos, viszonylag fényes helyen tudjuk teleltetni, akkor bátran vágjunk bele tartásukba! Amennyiben nem áll rendelkezésünkre ilyen hely és a növényeket csak szobahőmérsékleten tudjuk tartani télen is, akkor mindenképpen melegkedvelő fajokat, például trópusi harmatfüveket (Drosera), mexikói hízókákat (Pinguicula) és kancsókákat (Nepenthes) neveljünk.
A növények öntözésére csak és kizárólag lágy vizet (esővíz, ioncserélt víz) használjunk és többségük cserepét süllyesszük 1,5-2 centiméter mélyen egy minél szélesebb vízzel teli tálcába – így a párásítás is megoldott.
A növények számára kiváltképp ideális, ha egy nagyobb üvegedényben vagy nyitott terráriumban kapnak helyet, akár közvetlenül abba ültetve vagy pedig cserepestől behelyezve őket. Elhelyezésükkor törekedjünk minél több közvetlen napfény biztosítására, de a nyári időszakban, kánikula idején árnyékoljuk őket, mert ekkor könnyen megéghetnek (csillogó cseppjeik felerősítik a Nap sugarait).
Átültetésükre általában tavasszal kerüljön sor, erre rostos mohatőzeg és talajlazító anyag (például kertészeti perlitet) megfelelő arányú keverékét használjuk!
Nagyon fontos, hogy tilos a növényeket tápoldatozni, ettől rövid idő alatt elpusztulnak – hiszen a szükséges tápanyagokat a fotoszintézis mellett az elejtett zsákmány emésztéséből nyerik. Alkalomadtán egy-két élő rovarral kedveskedhetünk nekik, de maguk is eredményesen vonzzák és elejtik a rovarokat. Végezetül ne játszunk a növényekkel; ez különösen igaz a vénusz légycsapójára, mert esetében egy csapda 3-4 alkalommal képes záródni/ismét kinyílni, amely energiaigényes folyamat és hosszú távon kimeríti a növényt, ami a pusztulásához vezet!
A ragadozó növények rengeteg tévhit főszereplői. Mik azok a dologok, amit a legtöbben rosszul tudnak róluk?
A megannyi horrorfilmnek köszönhetően talán a leggyakoribb tévhit az, hogy „vérmes ragadozóként” azonosítják őket. Ebből kifolyólag a vénusz légycsapóját sokan veszélyesnek gondolják, amit a „Fáj, ha a csapdába/szájába beledugom az ujjam?” gyakran feltett kérdés is alátámaszt. Ugyanakkor még a legnagyobb csapdákat növesztő kancsókák (Nepenthes) sem jelentenek veszélyt ránk!
Ha már a kancsókáknál tartunk, nagyon sokan a kürtvirágokat (Sarracenia) tévesen kancsókának nevezik, tehát összekeverik a két, ráadásul eltérő kontinensről származó növényt. Csupán ragadozó életmódjukban és abban egyeznek, hogy mindkettőjüknek veremcsapdája van, amely a kancsókák esetében kancsó, míg a kürtvirágok esetében egy kürt/tölcsér alakot formál. A veremcsapda a növény esetében passzív, tehát mozgásra képtelen: a bejárat feletti fedő nem csukódik le, csupán a csapda esővízzel való feltöltődésének megakadályozását szolgálja a természetben.
Aztán a tartásmóddal kapcsolatos tévhitek között szerepel, hogy nehéz őket életben tartani, mert a ragadozó növényeket háziállat módjára „etetni kell”. Néhány dologra valóban oda kell figyelni a tartásuk során, de ettől még nevelésük nem bonyolult, sokan például panellakásokban nevelnek páratlan szépségű kancsókákat!
Gyakran hallani azt is, hogy büdösek, ami egyáltalán nem igaz! Számtalan növényrajongó lakásban, a többi szobanövény között neveli a ragadozó növényeit. Sokan például azért szereznek be egy-egy hízókát (Pinguicula), hogy a szobanövények között elszaporodott tőzeglegyek szűnni nem akaró ostromának véget vessenek! Mi ez, ha nem a tökéletes „bio-rovarirtó”?
Eredetüket tekintve sokan trópusi növényként azonosítják őket, amely csak kis mértékben igaz, hiszen sok faj a mérsékelt övben találja meg életfeltételeit és képviselőik szerte a Földön előfordulnak. Az evolúciójuk, illetve kialakulásuk körüli tévhit is megér egy-két szót: sokan úgy gondolják, hogy „azért ragadozók, mert a rovarokból nyerik az energiát”. Ez egyáltalán nem igaz: az energiát ugyanúgy fotoszintézissel állítják elő, mint más növények. A zsákmányból főként nitrogént, foszfort és más ásványi anyagokat szereznek, amelyben az élőhelyük kimondottan szegény. Mindezért a ragadozó növények evolúciója számtalan különálló fejlődési vonalon, egymástól függetlenül zajlott (tehát nem egyetlen közös őstől származnak). Ez a konvergens evolúció egyik legismertebb példája: különböző növénycsoportok ugyanarra a környezeti problémára – a tápanyagszegény talajra – nagyon hasonló megoldásokat (csapdákat) fejlesztettek ki.
Aki többet szeretne megtudni róluk, annak érdemes ellátogatnia 2026. szeptember 12-én a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjében megrendezett Afrikai és Egzotikus Növények Napjára, ahol kitüntetett helyet kapnak a ragadozó növények, és én is előadást tartok ezekről a növényekről.
Melyik volt a legkülönösebb kérdés, amit valaha kapott egy vásárlótól? Feltehetőleg a legtöbbször elhangzott kérdés az, hogy kell-e nekik legyet fognunk…
Igen, kétségkívül a leggyakoribb kérdés, hogy kell-e nekik rovart fogni vagy egyáltalán kell-e a ragadozó növényeket etetni és ha igen, akkor mivel? Mint azt említettem, ezek a növények a növekedésükhöz szükséges tápanyagokat főként rovarok elejtéséből és emésztéséből szerzik, de az energiát fotoszintézissel állítják elő. Tehát ha nem kapnak rovart, attól nem pusztulnak el, legfeljebb növekedésük kevésbé lesz gyors és látványos. Lényegében olyanok a rovarok a ragadozó növények számára, mint más növényeknek a tápoldat. Visszatérve az etetésre, ezek a növények a vöröses színeződésükkel, cukros nektárral és számunkra nem érezhető illatanyagokkal hatékonyan vonzzák a rovarokat, tehát ezért sem kell őket etetni. Ámbár néha napján kedveskedhetünk egy-két élő(!) rovarral a növényeinknek, de mindképpen alkalmazzuk a mértékletesség elvét: a vénusz légycsapója esetében egy időben maximum kettő csapdába kerüljön rovar és az legyen kisebb méretű, mint maga a csapda, tehát a záródás után ne lógjon ki belőle! Az emésztés befejeztével (1-2 hét) a csapda ismét kinyílik, ekkor egy csipesz segítségével óvatosan távolítsuk el a rovar összeszáradt vázát! A természetben ezt a szerepet a szél végzi el.
Ha az eddig érkezett megannyi kérdés közül a legkülönösebbet kellene kiemelnem, akkor az egyértelműen az lenne, amikor
Magyarországon milyen ragadozó növények találhatók meg a természetben?
Talán nem is gondolnánk, de hazánkban is élnek ragadozó növények, bár kevésbé látványosak és fajszámuk is meglehetősen csekély. Képviselőik jellemzően tápanyagszegény tőzegmohalápokban vagy vizenyős élőhelyeken fordulnak elő.
A harmatfüvek közé tartozó kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) apró, vöröses leveleit ragadós mirigyszőrök borítják. A rájuk szálló rovarok beleragadnak, majd a levél lassan rájuk hajlik, és emésztőenzimekkel lebontja őket. Magyarországon ritka és védett, a siroki tőzegmohalápban vagy a szőcei lápréten találkozhatunk vele. Korábban más harmatfű faj is élt hazánkban, de sajnos kipusztult a mocsarak lecsapolását követően.
A lápi hízóka (Pinguicula vulgaris) hazánk egyetlen, nagyon ritka mérsékeltövi hízókája. Ragadós légypapírszerű csapdája a húsos leveleinek felszínén található, abba kisebb rovarok ragadnak bele. Virágai kimondottan látványosak, sötétibolya színűek. Fokozottan védett, sajnos egyre kisebb egyedszámban fordul elő Sopronkőhida környékén. Korábban a havasi hízóka (Pinguicula alpina) is élt Magyarországon, mára azonban kipusztult.
A közönséges rence (Utricularia vulgaris) szerencsére már sokkal tömegesebb hazánkban, vele nagyobb tavainkban (pl. Velencei-tó, Tisza-tó) találkozhatunk. Hínárnövényként élve hólyagcsapdáival a kisebb méretű vízi élőlényeket ejti el. Látványos, viszonylag nagyméretű sárga virágait június-júliusban hozza, majd ősszel a következő szezonra gömb alakú telelőképlete menti át. Szintén a rencefélék között tartjuk számban a hazánkban már ritkább kis rencét (Utricularia minor), illetve pongyola rencét (Utricularia australis).
Végezetül szót érdemel még a vénusz légycsapójának vízi életmódhoz alkalmazkodott „megfelelője”, a hólyagos aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa). A kis egyedszámú, kipusztulóban lévő, védett növény a somogy megyei Baláta-tóban él. Szakavatatlan szem közönséges hínárnak azonosítaná, de közelebbről megfigyelve jól látszanak a vénusz légycsapója esetében is szembetűnő, összezáródásra képes lebenyek. A növény főképpen vízi rovarokat ejt zsákmányul, a kedvezőtlen téli időszakot telelőképlet formájában, az iszapba süllyedve tölti.
43 fotó
Hazánkban számos helyen termesztenek különleges növényeket, Cserkeszőlőn például egy helyen papaját, egy helyen pedig banánt is.
The post A ragadozó növények megszállottja: így lett párizsival etetett vénusz légycsapóból életre szóló hivatás first appeared on Sokszínű vidék.
