Aschenbrenner Németországban született orvos szülők gyermekeként, és a berlini John F. Kennedy Schoolban tanult. Tizenöt évesen került a Columbia Egyetemre, ahol 2021-ben, tizenkilenc évesen évfolyamelsőként végzett közgazdaságtan, valamint matematika és statisztika szakon.

A Columbia után Aschenbrenner az FTX Future Fundnál kezdte meg karrierjét, ami a Sam Bankman-Fried csalásainak kapcsán mára már hírhedtté vált kriptotőzsde jótékonysági üzletága volt. Leopold karrierjének ez a szakasza nem sült el túl fényesen, a vállalat csalásaira 2022 végén fény derült, amit az elkerülhetetlen csőd követett.

OpenAI és a kirúgás, ami híressé tette

Aschenbrenner 2023-ban csatlakozott az OpenAI Superalignment csapatához. Ilya Sutskever és Jan Leike vezetésével azon dolgozott, hogyan lehet az emberi célokkal összhangban tartani egy olyan mesterségesintelligencia-rendszert, amely idővel akár az emberi felügyelőknél is intelligensebbé válhat.

Aztán jött az újabb hidegzuhany, ugyanis 2024 áprilisában az OpenAI egy zavaros ügy kapcsán elbocsátotta Aschenbrennert. Az indoklást illetően az OpenAI és Leopold verziója élesen eltér egymástól. A cég szerint bizalmas belső információkat osztott meg illetéktelenül. Aschenbrenner később azt mondta, hogy egy ötletelésre szánt dokumentumot küldött el három külső kutatónak, és úgy vélte, elbocsátásában szerepet játszott az OpenAI gyenge biztonsági gyakorlatáról írt belső feljegyzése is.

Saját beszámolója szerint azért fordult az igazgatótanácshoz, mert attól tartott, hogy a vállalat védelme nem elég erős a modellek, a kutatási eredmények és más üzleti titkok külföldi megszerzésének megakadályozásához. Az nem állapítható meg a nyilvános információkból, pontosan mekkora szerepe volt ennek az elbocsátásában. Az viszont biztos, hogy a konfliktus megalapozta későbbi nyilvános szerepét.

Aschenbrenner attól kezdve nem csupán volt OpenAI-kutatóként, hanem az AI-fejlesztés biztonsági és geopolitikai kockázatainak hangos bírálójaként jelent meg.

Az esszé, ami bekebelezte a Szilícium-völgyet

Az OpenAI-tól való távozása után, 2024 júniusában tette közzé a Situational Awareness: The Decade Ahead című, 165 oldalas esszéjét. A szöveg egyszerre technológiai előrejelzés, geopolitikai figyelmeztetés és személyes programbeszéd. Gondolatmenetének alapja, hogy a mesterséges intelligencia fejlődését a számítási kapacitás, az algoritmusok és a tanulási módszerek együttes javulása hajtja.

Az esszé központi állítása szerint az általános mesterséges intelligencia már 2027 körül elérhetővé válhat. Ezt gyors önfejlesztési folyamat követheti, amely akár 2030-ra elvezethet a szuperintelligenciához. Aschenbrenner úgy véli, erre sem a kormányok, sem a vállalatok, sem a közvélemény nincsenek felkészülve. A jóslat erősen vitatott, de a dolgozat rövid idő alatt a Szilícium-völgy és a Wall Street egyik sokat tárgyalt AI-szövege lett.

• Az ezermilliárd dolláros klaszter. Aschenbrenner szerint az AI-rendszerekhez szükséges számítási infrastruktúra gyors bővülése nem egyszerű tőzsdei buborék, hanem a Manhattan-tervhez vagy az Apollo-programhoz mérhető ipari mozgósítás kezdete. A laborok terveiben a tízmilliárd dolláros számítási klasztereket százmilliárdos rendszerek követték, a következő lépcső pedig szerinte már ezermilliárd dolláros beruházás lehet. Az áramellátás és a tőkehiány valódi korlát, de úgy gondolja, hogy stratégiai szükség esetén az amerikai gazdaság ezeket is képes lehet áthidalni.
• A biztonság mint stratégiai kockázat. Egy fejlett AI-modell legfontosabb tulajdonságai a szervereken tárolt modellsúlyokban testesülnek meg. Ha ezeket egy rivális állam megszerzi, részben átugorhatja a fejlesztéshez szükséges hatalmas pénzügyi és tudományos ráfordítást. Aschenbrenner ezért a legfejlettebb rendszereknek a katonai létesítményekéhez hasonló fizikai és informatikai védelmet javasol.
• Az intelligenciarobbanás. Aschenbrenner szerint, ha egyszer létrejön az általános mesterséges intelligencia (AGI), az nem marad statikus, helyette automatizált AI-kutatók hadseregévé válik, amely párhuzamosan futtathat kísérleteket, azonnal másolhatja magát, és évek algoritmikus fejlődését sűrítheti hónapokba. A kísérletekhez szükséges számítási kapacitás továbbra is szűk keresztmetszet marad, de önmagában a hatékonyságnövekedés is drámaian felgyorsíthatja a kört. Véleménye szerint ez a mechanizmus 2027 környékére elhozhatja az AGI-t, valamint 2030-ra akár a szuperintelligenciát is. 
• Nemzeti program és geopolitikai verseny. Aschenbrenner legvitatottabb következtetése szerint az Egyesült Államoknak és demokratikus szövetségeseinek idővel közös, szigorúan védett nemzeti programba kellene szervezniük a legfejlettebb AI-fejlesztéseket. Érvelése szerint a szuperintelligencia inkább az atomfegyverekhez, mint az internethez hasonló stratégiai eszköz. Aki elsőként hoz létre ilyen rendszert, nemcsak egy piacot nyerhet meg, hanem tartós geopolitikai előnyhöz is juthat. Ez teszi nála az AI-versenyt elsősorban nemzetbiztonsági, és csak másodsorban üzleti kérdéssé.

Dolgozatból hedge fund

Aschenbrenner nem állt meg az előrejelzéseknél. Néhány hónappal a publikálás után megszületett a Situational Awareness fedezeti alap megközelítőleg 225 millió dolláros alaptőkével, amit a Szilícium-völgy neves szereplői biztosítottak.

Komoly csapatot sikerült összeszednie, kutatási igazgatónak Carl Shulmant, a köztiszteletben álló AI-gurut és kormányzáskutatót hozta be, aki korábban Peter Thiel Clarium Capitaljánál is dolgozott , egyértelműen azzal a céllal, hogy némi súlyt adjon egy olyan alapnak, amelyet egy huszonéves, korábban semmilyen kereskedési tapasztalattal nem rendelkező srác vezetett.

Az alap befektetési stratégiája az AI-infrastruktúra építkezés „ásóinak és lapátjainak” a megvétele volt, ez elsősorban az áramtermelést, a memóriagyártókat, a számítási kapacitást, a hálózati optikát, a chipgyárakat és az adatközpont-ingatlanokat foglalta magába. Ezzel szemben short oldalon azon szoftvercégek árfolyamai ellen fogadott, amelyek leginkább ki vannak téve annak, hogy az általuk épített AI-rendszerek végül elavulttá vagy egyszerű árucikké teszik őket.

A stratégia elképesztően működött. Az alap egy év alatt körülbelül 5,52 milliárd dolláros részvényállományt ért el, ami mellé állítólag 47 százalékos, díjak utáni hozam társult 2025 első félévében. 2026 elejére a bejelentett amerikai részvényvagyon mintegy 13,7 milliárd dollárra nőtt.

2026 júliusának elején, a csúcson az alap teljes vagyona – nyilvános és magánpozíciókat egyaránt beleértve, amelyek fő eleme az Anthropicban tartott részesedés volt – állítólag elérte a 45 milliárd dollárt.

A csúcs előtti időszak legnagyobb bejelentett pozíciói között long oldalon olyan nevek szerepeltek, mint az SK Hynix, a CoreWeave, a Nebius, a Sandisk és a Micron, míg short oldalon olyan szoftvercégek elleni fogadások fejezték ki a tézis „az AI felfalja a szoftvert” lábát, mint az Adobe. 

Az impresszív eredményeknek köszönhetően Aschenbrenner a kirúgott kutatóból az AI kereskedés egyik legfigyeltebb befektetőjévé vált. Negyedéves jelentéseit lázasan böngészték a lakossági kereskedők, a következő sztár infrastruktúra-részvényt keresve, megítélése pedig valahol a hedge fund manager és a próféta között alakult. Magánbeszélgetéseket folytatott technológiai vezérigazgatókkal, befektetőkkel és politikai döntéshozókkal.

Nem rossz teljesítmény egy olyan fiataltól, aki 2024 közepéig egyetlen dollárnyi idegen vagyont sem kezelt.

A leépülés

A stratégia sérülékenységét a jelentős tőkeáttétel adta. A kölcsönből felépített pozíciók jó irányú piaci mozgás esetén megsokszorozzák a nyereséget, kedvezőtlen fordulatnál viszont ugyanígy felnagyítják a veszteséget. Ráadásul a finanszírozók ilyenkor további fedezetet kérhetnek, vagy a pozíciók csökkentésére kényszeríthetik az alapot.

2026 júliusában az AI-infrastruktúra legnépszerűbb részvényei hirtelen korrekcióba kerültek. A befektetők egyre többet kérdeztek arról, meddig tartható fenn a memóriagyártók és számításikapacitás-szolgáltatók rendkívüli jövedelmezősége. A hangulatot több vállalati hír is rontotta. A Meta például fölös számítási kapacitás értékesítését vagy bérbeadását helyezte kilátásba, az Apple pedig kínai memóriachipek használatához keresett amerikai jóváhagyást.

Ennek a piaci hangulatnak köszönhetően a long portfólió alappillérei, az SK Hynix, a Nebius, a Sandisk, a Micron, a CoreWeave mindegyike 35–40 százalékot veszített a csúcsukhoz képest néhány hét leforgása alatt. Eközben a portfólió short oldala is ellene dolgozott.

A szoftvercégek elleni fogadások rossz irányba mozdultak, ugyanis a piacon rengetegen kötötték a két szektort (félvezető kontra szoftver) egymással szemben. Ez azt jelentette, hogy ami elméletileg fedezetnek szánt pozíció volt, az a veszteségeket tovább erősítette.

Miközben a tőkeáttételes long pozíciók zuhantak, a tőkeáttételes short pozíciók emelkedtek, az alap brókerei letéti felszólításokat kezdtek küldeni. Néhány feszült napon át a brókerek együttműködtek az alappal, hogy megpróbálják teljesíteni a letéti követelményeket teljes felszámolás nélkül, de mindez nem bizonyult elegendőnek. Leopold levelet küldött meglévő befektetőinek újabb tőke rendelkezésre bocsátását kérve, akkori érvelése szerint remek beszállók alakultak ki a piacon. 

Az erőfeszítései ellenére július 30-án, csütörtökön az alap kénytelen volt csaknem a teljes nyilvános részvénykönyvét eladni, ami egy sürgősségi, 24 órán belüli tranzakcióvá vált. Ken Griffin Citadelje lépett be, hogy megvegye a nagy részét, állítólag a piaci árhoz képest jelentős diszkonttal.

A számok önmagukért beszélnek. Egy alap, amely július elején mintegy 45 milliárd dolláron tetőzött, a hónap végére nagyjából 10 milliárd dollárra zsugorodott.

A válság előtti portfólió körülbelül kétharmada nyilvános részvény volt, a maradék rész magánbefektetésekre koncentrálódott, elsősorban az alap Anthropic-részesedésére, amelyről egy szóvivő sietve tisztázta, hogy nem képezte részét a kiárusításnak, és nem is kínálták fel eladásra.

A sors fintora, hogy végül Aschenbrennernek igaza lett. Az alap likvidálása után komoly emelkedésbe kezdtek a tartott befektetései, amik azonban már a Citadel könyveit hizlalták tovább. Sajnos a befektetési iparágban a jó ötlet még csak félmunka, az igazi kihívások a pozíciók felvételét követően érkeznek. Mindenesetre impresszív statisztika, hogy a likvidálás ellenére az alap befektetői 80 százalékos hozamot tudhattak magukénak az év eleje óta.

Aschenbrenner a maga részéről nyilvánosan kitart hosszú távú tézise mellett, az epizódot egy heves, de végső soron egészséges átárazódási szakaszként, nem pedig az alapul szolgáló AGI-építkezési sztori hosszú távú összeomlásaként értékelte. A Situational Awareness és Leopold folytatják a működésüket, az alap nem nyilvános befektetései továbbra is az ügyfelek vagyonát gyarapítják, emellett pedig újabb tőkét is sikeresen vont be a hírek szerint. 

A tanulság

Aschenbrenner története egy régi befektetési tanulság új változata. A piacot nemcsak az érdekli, hogy egy elképzelés hosszú távon helyes-e. Az is számít, milyen áron, mekkora pozícióval és milyen finanszírozás mellett fogad rá valaki.

Lehetséges, hogy az AI-infrastruktúrára a következő években valóban példátlan összegeket költenek majd. Az is elképzelhető, hogy Aschenbrenner időzítése túl optimista, vagy az általa vázolt intelligenciarobbanás egyáltalán nem következik be. Július eseményei egyik kérdést sem döntötték el.

Azt viszont világosan megmutatták, hogy a meggyőződés nem helyettesíti a kockázatkezelést. Egy befektetőnek nem elég, ha végül a piac ad neki igazat. Addig is talpon kell maradnia, amíg ez kiderül.

Somlai-Kiss Máté
részvényelemző, Concorde

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.