Nem sokan gondolnák, pedig a számok igazolják: a magyar civil szektor komoly gazdasági szereplő. Mégis miközben a szektorba több pénz áramlott, egyre többen kerültek az ellehetetlenülés határára. Hogy történhetett meg ez és mi lehet a kiút? Vajon adakoznánk a munkabérünkből rendszeresen, ha kapnánk mellé adókedvezményt? Hogyan lehet hatékonyan szétosztani és ellenőrizni a szektornak szánt forrásokat, és egyáltalán hol van helye az állami finanszírozásnak? Az Egyensúly Intézet átfogó javaslatcsomagot dolgozott ki, amivel felrázná a NER alatt kivéreztetett szektort.
Egy idősklubnak jövőre is ki kell nyitnia. Egy fogyatékossággal élőket segítő szervezetnek a következő pályázati kiírásig is fizetnie kell a munkatársait. A közösségépítés eredménye pedig sokszor akkor válik láthatóvá, amikor a támogatott projektet már régen lezárták. A magyar civil finanszírozás egyik alapvető feszültsége éppen ebből fakad: folyamatos munkát vár el olyan szereplőktől, amelyek bevételei időszakosak, bizonytalanok, és gyakran éppen a működés hétköznapi költségeire nem fordíthatók.
Az Egyensúly Intézet átfogó tanulmányt készített a civil szféra lehetséges finanszírozásáról, az anyag címe találóan: hogyan építsünk erős közösségeket? Mindez jól rámutat, mi lehet a jól szervezett civil lét egyik fontos társadalmi hozadéka, csakhogy a szektor már most komoly gazdasági tényező. Boros Tamás (képünkön), az Egyensúly Intézet igazgatója és társalapítója tegnap a Magyar Tudomány Akadémián a Filantróp Kör eseményén mutatta be a munkaanyagot, amit a kormánynak is eljuttattak.
A jelenlegi rendszerből egy valami nagyon hiányzik
Az előző kormányzat bélyeget rakott a civilekre és ellenségnek bélyegezte őket. Magyar Péter kormányfő fontos gesztust gyakorolt a szektor felé, amikor a beiktatási beszédében májusban bocsánatot kért mindezek miatt. De hogyan tovább? A bélyeg lekerült, de vajon hogyan kellene megszervezni a civil szektort, hogy az alapfeladataira tudjon koncentrálni a benne dolgozó 68 ezer ember?
Erről szól még a cikk
- Miért küzd sok civil a túlélésért, ha közben egyre több pénz áramlik a szektorba?
- A finanszírozás lehetséges modellje: mire és hogyan adjon az állam, hogy ne pályázatról pályázatra éljen a szektor?
- Így dominálta le a sport a civil pénzeket
- Szja 1+1%: így kellene újragondolni a felajánlás rendszerét
- Adókedvezmény járhatna a fizetésből levont rendszeres adományokért?
Az Egyensúly Intézet friss tanulmánya szerint az átalakításnak a pénzek elosztását, a támogatási célokat és az elszámoltatás logikáját egyszerre kellene érintenie, a civilekre fordított forrásokat pedig végre társadalmi befektetésként kellene kezelni: ezekhez helyi tudás, önkéntes munka, magánadomány és bizalom társulhat. Olyan erőforrások, amelyekből az államnak is szüksége lenne többre.
A tanulmány a tágabb nonprofit szektoron belül elsősorban a klasszikus civil szervezetekkel, vagyis egyesületekkel, szövetségekkel és magánalapítványokkal foglalkozik. A 2024-es adatok alapján ebben a körben:
- 54 483 szervezet működött, a teljes nonprofit szektor 87,7 százaléka;
- 67 647 ember dolgozott;
- 1402 milliárd forint bevétel keletkezett;
- a bevételek reálértéke 2010 óta 79,7 százalékkal nőtt.
Ezek tekintélyes számok, de az összesítés mögött nagyon különböző világok rajzolódnak ki. A klasszikus civilek mindössze 1,5 százaléka kapott legalább százmillió forint állami támogatást 2024-ben. Náluk összpontosult az összes állami támogatás 73,1 százaléka.
A sport részesedése a 2010-es 9,2 százalékról 37,1 százalékra emelkedett, a szociális szervezetekhez 21, az oktatásiakhoz 17 százalék került.
A koncentráció önmagában nem bizonyít politikai részrehajlást, azt viszont világosan megmutatja, miért félrevezető egyetlen átlaggal leírni a szektor helyzetét. A növekvő összbevétel mellett kisebb, helyi szervezetek tömegei működhetnek bizonytalan körülmények között. Ráadásul egységes európai adatbázis híján azt sem lehet megbízhatóan kijelenteni, hogy Magyarország összességében az európai átlagnál többet vagy kevesebbet költ a civilekre.
A civil szervezetekben önkéntesként részt vevők aránya
2025 · százalék
S3: Dánia, Finnország és Svédország –
az Egyensúly Intézet által „EU-tag skandináv országokként”
jelölt országcsoport.
EU6: Belgium, Franciaország, Hollandia,
Luxemburg, Németország és Olaszország.
V3: Csehország, Lengyelország és Szlovákia.
Forrás: Egyensúly Intézet
A civilek gazdasági jelentősége a szolgáltatásoknál válik igazán kézzelfoghatóvá.
Helyben gyakran hamarabb észlelik a problémákat, és olyan embereket is elérnek, akik kiesnek a hagyományos ellátórendszerből. Kisebb léptékben új megoldásokat próbálhatnak ki, amelyekből később állami program lehet. Emellett képviselik az érintetteket, jelzik a közszolgáltatások hibáit, és ellenőrzik a közhatalom működését. A tanulmány mindhárom szerepet közérdeknek tekinti, miközben kiemeli: a civil működés önmagában senkit nem jogosít fel automatikusan közpénzre.
A jelenlegi rendszerből az intézet szerint éppen az átfogó elképzelés hiányzik. Nincs világos határ az állam által garantált feladatok és azok között, amelyekben civil vagy más magánszereplőkre számít. A felelősség több intézmény között oszlik meg, miközben a jogi kategóriák és a támogatási jogosultságok sem alkotnak következetes rendszert. Így nehéz megmondani, milyen eredményt kellene elérnie a finanszírozásnak.
Hogyan kellene pénzt adni a civileknek és mi az, ami elvárható tőlük?
Az intézet a bizalom helyreállítását a reform előfeltételének tartja. A civileket megbélyegző jogi rendelkezések megszüntetését, világos kormányzati felelőst és többéves stratégiát javasol, konkrét forrásokkal, határidőkkel és számonkérhető célokkal. A szervezeteknek már a programok tervezésében szerepet adna. A kisebb, vidéki és közvetlenül az érintettek által vezetett közösségeknek is helyet biztosítana a konzultációkban.
A finanszírozás átalakításának központi gondolata egyszerű: a támogatás formája kövesse az elvégzett munkát. Egy folyamatos ellátást biztosító intézmény, egy helyi közösség és egy új módszert kipróbáló csapat eltérő időtávban gondolkodik. A javaslat ennek megfelelően több eszközt használna:
- A közszolgáltatásokhoz a valós költségeket fedező normatív vagy többéves szerződéses finanszírozás járna.
- A tartós közösségépítő, érdekképviseleti és más civil feladatokat három-négy éves működési támogatás segítené.
- Az új megoldások kipróbálására és az időben körülhatárolható feladatokra projektpályázatok szolgálnának.
- A kis, új és helyi kezdeményezések egyszerűsített, kisebb összegű, egy-két éves támogatáshoz férhetnének hozzá.
| Finanszírozott funkció / helyzet | Elsődleges eszköz | Jellemző időtáv | Finanszírozási logika |
|---|---|---|---|
| Folyamatos közszolgáltatás |
Normatív finanszírozás / szolgáltatási szerződés |
Többéves |
Teljes indokolt költség, kiszámítható szolgáltatásnyújtás |
|
Tartós civil funkció – pl. érdekképviselet, közösségépítés, civil infrastruktúra |
Többéves működési támogatás |
3–4 év |
Stabil szervezeti kapacitás és folytonosság |
| Objektív paraméterekkel jól leírható, visszatérő feladat |
Normatív vagy előre rögzített képlet szerinti finanszírozás |
Többéves |
Kiszámítható, szabályalapú forráselosztás |
| Innováció, pilot, időben körülhatárolható feladat |
Versenyeztetett projektpályázat |
Határozott |
Új megoldások kipróbálása és szakmai verseny |
| Bevált pilotból tartós funkcióvá váló tevékenység |
Működési / normatív / szerződéses finanszírozás |
Többéves |
Átmenet az egyszeri projektből tartós finanszírozásba |
| Jól mérhető szolgáltatási eredmény |
Stabil alapfinanszírozás + korlátozott eredménykomponens |
Többéves |
Eredmények ösztönzése a működési stabilitás megőrzése mellett |
| Kis, új vagy helyi kezdeményezés |
Egyszerűsített kisösszegű támogatás |
1–2 év |
Alacsony belépési küszöb és új szereplők bevonása |
Forrás: Egyensúly Intézet
A bevált kísérleti programokat át lehetne emelni tartós finanszírozásba. A közszolgáltatásoknál pedig az ellátott feladat és annak költsége határozná meg a támogatást, azonos elvek szerint a civil, egyházi, önkormányzati és más fenntartóknál. A kiszámíthatósághoz rendszeres szakmai és pénzügyi felülvizsgálat társulna.
Ugyanilyen fontos, mire lehet elkölteni a pénzt. A bérek, a rezsi, a könyvelés, a logisztika, a kommunikáció és a munkatársak képzése mind hozzátartoznak egy program megvalósításához.
Ha ezek finanszírozása hiányzik, a szervezet a saját működését éli fel.
Az intézet ezért a teljes indokolt költség fedezését javasolja, a projektpályázatokban a szervezeti hátteret biztosító általános költséghányaddal.
A közpénzek elosztásánál a kormány a célokat és a költségvetési kereteket határozná meg, az egyedi döntéseket pedig előre rögzített feltételek alapján, szakmai bírálattal hoznák meg. Ehhez nyilvános kiválasztási szabályok, összeférhetetlenségi garanciák és a közvetlen politikai döntések szűkítése társulna. A Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) működését is ebbe az irányba alakítanák át.
Minden releváns közfinanszírozási csatorna adatait egységes, kereshető rendszerben tennék hozzáférhetővé, az önkormányzati pénzektől az állami vállalatok támogatásaiig.
A kedvezményezett és az összeg mellett a támogatás célja, a döntés indoklása és az eredmények is megjelennének. Így követhetőbbé válna, milyen társadalmi teljesítmény született a közpénzből.
Az adminisztrációt a támogatás méretéhez és kockázatához igazítanák. Egy kisebb helyi programnál rövidített pályázat és egyszerűsített elszámolás is elegendő lehetne. Az állami rendszerek megosztanák egymással a már bekért adatokat, egyetlen felület kötné össze a pályázást, a szerződéskezelést és a beszámolást. Az értékelésnél pedig figyelembe vennék, hogy a közösségépítés eredménye sokszor visszajelzésekkel és hosszabb távú változásokkal írható le. Összetett hatásmérést ott várnának el, ahol annak költségét is finanszírozzák.
Biztos, hogy jó így az 1+1% rendszere?
A javaslatcsomag az adófelajánlásokhoz is hozzányúlna. Egyik lehetőségként a jelenlegi 1+1 százalék helyett szabadon megosztható, egységes kétszázalékos keretet vázol fel civil és vallási szervezetek számára. Ambiciózusabb változatában ehhez külön egy százalék kapcsolódna például kulturális és megfelelő függetlenségi, nonprofit feltételeket teljesítő közérdekű médiatevékenységre.
A civil felajánlások visszavonásig automatikusan megújulnának, a rendelkezést digitális emlékeztetők és egyszerűbb ügyintézés segítené.
A vállalatok és a tehetősebb magánszemélyek számára is új szerepet kínálna a rendszer. A tanulmány szerint jelentős tartalék van a hazai adományozásban, de kevés a többéves stratégiai partnerség és a tartós vagyonnal működő adományosztó alapítvány. Utóbbiak a befektetett tőke hozamából támogathatnának társadalmi ügyeket. Létrehozásukat adóösztönzőkkel segítenék, szigorú vagyonkezelési, függetlenségi és átláthatósági feltételek mellett.
A vállalati adományozás kedvezményeit szélesebb közérdekű célokra nyitnák meg, a tao-rendszer tapasztalataiból kiindulva. A cégeket többéves működési és szervezetfejlesztési támogatásokra ösztönöznék, és egyértelmű jogi keretet adnának a munkaidőben végzett munkáltatói önkéntes programoknak. Ez a támogatói szemléletben is változást igényelne: a tartós jelenlét és a működő szervezet finanszírozásának nagyobb súlyt kellene kapnia.
Az Egyensúly a lakossági adományozást általános szja-kedvezmény tenné vonzóbbá, a kis összegű, rendszeres támogatásoknál nagyobb arányú ösztönzéssel. Az adatokat a támogatott szervezet küldené az adóhatóságnak, a kedvezmény megjelenne a bevallási tervezetben.
Brit mintára lehetővé tennék a munkabérből automatikusan levont rendszeres adományozást is. További eszközként az állam vagy egy vállalat meghatározott arányban kiegészíthetné a magánadományokat.
A csomag egyik legkarakteresebb elképzelése egy állandó civil alap létrehozása, amelybe a javasolt vagyonadó éves bevételének meghatározott része kerülne (a tanulmányban azzal számoltak, hogy mivel erős a politikai akarat, vélhetően lesz vagyonadó, mégha az pont az adományozási kultúrát is veti vissza). Az elosztást jogszabályi elvek és politikától távolabb működő döntéshozatal szabályozná. Az intézet emellett garanciákkal és társfinanszírozással segítené a felelős hitelezést: például már megítélt támogatások megelőlegezését vagy bevételt termelő tevékenységek fejlesztését.
A teljes tanulmány innen letölthető.
Filantróp Kör
A Forbes Magyarország, az MTA és a House of Giving közös kezdeményezése, hogy stratégiai párbeszéd induljon a fenntartható, hosszú távú adományozás ügyéről a civilek, a donorok és az állami szereplők között. A márciusban a filantróp riport bemutatásával elindított kezdeményezés harmadik eseménye volt a tegnapi.
A House of Giving Filantróp tanulmányok videókurzusa ingyen elérhető a Mesterakadémia oldalán.
The post Magyar Péter bocsánatot kért tőlük, de mégis mi lesz a civilekkel? appeared first on Forbes.hu.
