Kevesen, csak a nagy öregek fogják igazán értékelni az Alien Breed 35th Anniversary Collection gyűjteményes kiadását, de ők nagyon.
Óóóó azok a kilencvenes évek…. Nem kell félni, nem következik egy boomer hegyibeszéd arról, hogy mennyivel jobb volt minden. Az viszont tény, hogy nagyon más volt és aki nem élt akkor, el sem tudja képzelni. A videojátékok nem jártak még olyan fejlett szinten (igaz a filmek sem), így az évtized elején például még mindig a 2D volt az úr, meg a csúcs. Ha pedig egy giga mozisiker megjátékosítására vártunk, ahhoz néha nemcsak évek, de évtizedek kellettek.
Ráadásul a jogok gyakran nem értő kezekbe kerültek, hanem aki a legtöbbet szurkolta le értük (jellemzően akkori multi kiadókhoz, akik futószalagon gyártották a szennyet). Viszont a jogok megítélése sem volt olyan szigorú, így történhetett meg, hogy az Amigás körökben istenként tisztelt Team 17 elindította 1991-ben az Alien Breed sorozatot. Ami a 13 évvel korábbi Ridley Scott mozi szörnyének az egyértelmű nyúlása volt, mégsem balhézott miatta senki.
Maga a játék pedig egy (mai szemmel sima) felülnézetes lövöldözős darab volt (gyakorlatilag egy Gauntlet klón), de akkoriban ez csúcs grafikának számított, a hangok nemkülönben. Egy zöld ruhás, barna hajú muksót terelgethettünk egy űrbázison, ahol lőszereket, pénzt, eü csomagokat és kulcsokat lehetett felszedni, ezek használatával pedig az adott szinten eljutni a liftig, majd usgyi a következőre és így tovább.
A dolog persze nem lett volna ennyire egyszerű, ha közben nem özönlenek az alienek, szó szerint végeláthatatlan módon. Ugyanis újratermelődtek, viszont a muníció véges számú volt, így gyakorlatilag a túlélőjátékok egyik ősét tisztelhettük benne. Mondjuk egy fokkal nagyobb para volt a szemét pálya design, ahol a fejlesztők több zárt ajtót helyeztek el, mint amennyi kulcs rendelkezésre állt, így ha nagyon elcsesztük, lehetett minden elölről kezdeni. Beépített térkép nem létezett, így vagy rajzolgatott az ember, vagy memorizált.
Nos miután az alapokat tisztáztuk, talán már érthető lehet, hogy a most megjelent Alien Breed 35th Anniversary Collection láttán miért csillan fel a régi motorosok szeme. Egy hiánypótló gyűjtemény, amely a sorozat klasszikus hat részét vonultatja fel (sajnos a PS3/X360 korszakban megjelent reboot trilógiát nem, de az mondjuk egy egészen más korszak – azért jó lett volna ezeket is idetenni). A játékokat két csoportba oszthatjuk – az egyik volna a már említett felülnézetes darabok, de az utolsó kettő már beadta a derekát az új hóditó erőnek, vagyis a 3D-nek.
De haladjuk kronologikusan. A debütáló darabról már meséltem, egy év elteltével jelent meg a Special Editon, ami a nevéhez hűen az előbbinek a javított, új kiadása. A készítők teljesen átdesignolták a pályákat és ki is bővítették a duplájára. Grafikailag ugyan csak kisebb módosítások kerültek bele, mégis tekinthető kis túlzással egy új résznek, annyit változott. Az igazi második rész viszont már sokat változott, sokkal másabb volt a grafika (nem feltétlenül jobb, nekem például nem is tetszett annyira). Viszont tény, hogy részletesebb és gazdagabb volt a pályák berendezése, nagyobbak is voltak a terek, gyakran külső helyszínekkel.
Eddigre már megjelent az Amiga utolsó nagy dobása (mint később kiderült a Commodore hattyúdala), vagyis az AGA chipsetes gépek (A1200, A4000), sokkal nagyobb színpalettát és fejlettebb grafikát kínálva. Ennek megfelelően az Alien Breed II-nek két változata is megjelent, az Alien Breed 35th Anniversary Collection tartalmazza is mindkettőt, össze lehet vetni. A Tower Assault viszont már csak AGA-s gépekre jött ki, ez a grafikailag legfejlettebb rész (ezért is nem volt már megvalósítható A500-on) és egyben a legpörgősebb, akció orientáltabb epizód is egyben.
1995-re kanyarodva viszont sok minden megváltozott. Amíg 2D-ben az Amiga szinte verhetetlen volt a korai PC-vel összehasonlítva (ami szinte mindenre alkalmas volt, csak kis túlzással játékra nem), addig ezen pár év alatt hihetetlen fejlődésnek indult és ugye megjelentek a 3D-s játékok, élükön egy titokzatos Doom cíművel). A Team 17 kétségbeesetten próbált lépni és az Alien Breed sorozat is szintet lépett, ám a szimplán 3D-s alcímmel megtoldott epizód minden volt, csak jó nem. A készítők ugyan mindent megtettek és jó ötleteik is akadtak, de ezek a masinák már nem voltak alkalmasak a 3D-s enginek futtatására, ennek következménye, hogy az említett darab olyan amilyen (nem csak mai szemmel nézve csúnya és átláthatatlan, hanem akkor is annak számított). A The Killing Grounds minden tekintetben jobb és kiforrottabb (na meg szebb) játék, de 1996-ra már gyakorlatilag az Amiga mint platform teljesen ellehetetlenült, pláne hogy időközben a 32 bites konzolok is elkezdték hódító útjukat (hallott valaki egy bizonyos PlayStationről?).
Az Alien Breed 35th Anniversary Collection nemcsak azért jó, mert mindezen részeket tartalmazza a nosztalgiázni vágyóknak, ráadásul többféle változatban, hanem számos egyéb csemegét is kínál. Kezdjük ott, hogy az egész menürendszer a játékokra hajazó interaktív grafikával lett megalkotva, egy kisebb űrhajóban mászkálva találhatjuk meg a részekhez kapcsolódó érdekeségeket. Komplett soundtrackek, korabeli concept artok mellett ki nem adott, kiállításokra gyártott prototípusok is megtalálhatók, valamint ki nem adott részek videófelvételei, tervei. Természetesen a készítők is mesélnek videó interjúk formájában, így aki a sorozat rajongója, rengeteg érdekességet talál. Ha valaki pedig a képernyarányok miatt aggódna, az eredeti 4:3 ugyanúgy elérhető (hátterekkel megbolondítva) mint a modernebb widescreen megoldások, továbbá filterek.
Az meg már csak a hab a tortán, hogy a gyűjtemény újdonságokat is kínál. A 2D-s részek mindegyikébe integrálva lett az azóta divatossá vált twin stick irányítási metódus, de van co-op, Online Rush Mode és Horde Mode is. Persze még ezek is kevésnek bizonyulhatnak ahhoz, hogy a mai fiatalokat meghódítsák, így ez a kiadás inkább azoknak szól, akik épp eleget nyüstölték a sorozatot jó pár évtizeddel ezelőtt. Természetesen a kiadások nem minden hibától mentesek, van ami amelyik rész jobban tetszik majd, mint a másik, de ez az egész nem is erről szól. Az értékelés is inkább jelzés értékű és azt mutatja hogy egy rétegcuccról van szó, hiszen eleve nehéz feladat hat játékot egyben osztályozni. Akinek viszont akár a szemöldöke is megrezzent a cím láttán, az szerezze be nyugodtan, nem is túl drága (25 euro)
Értékelés: 7/10
Fejlesztő:Antstream
Kiadó: Commodore
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S, Nintendo Switch 1-2
