A néma és fenséges vadász, az uráli bagoly úgy trónol a vén fák ágain, mint az erdő ősi, szürke eminenciása. Hatalmas, szinte tökéletesen gömbölyű feje méltóságteljesen fordul a hangok irányába, nagy, koromfekete szemei pedig olyanok, mintha a vadon összes titkát magukba zárták volna.
A sűrű, tollas köntös – melyet a természet a szürke, a barna és a fehér finom ecsetvonásaival mintázott meg – tökéletes álcát biztosít neki a fatörzsek rengetegében. Amikor a nappali fény lassan átadja helyét az alkonyat szürkeségének, az uráli bagoly életre kel. Nem csapkod, nem zajong; szárnyainak tollazata olyan puha, mint a frissen hullott hó, így teljesen nesztelenül hasítja az erdei levegőt. A gyanútlan erdei egér vagy pocok már csak a végzetes, tűhegyes karmok szorítását érzi, hiszen a ragadozó suhanását egyetlen nesz sem árulja el.
Ez a madár a megfontoltság és a rendíthetetlen nyugalom szimbóluma, ám a látszat csal: ha fészkét vagy fiókáit veszély fenyegeti, az erdő egyik legfélelmetesebb védelmezőjévé válik. Bárkivel szembeszáll, legyen az ember vagy a nálánál kétszer nagyobb ragadozó. Miközben az év nagy részében békés szellemként rejtőzik az erdőben, a fészekalj védelmében a legbátrabb európai madárrá válik.
Kora tavasszal, az uráli bagoly mély, bánatosnak tűnő, mégis tiszteletet parancsoló huhogása töri meg a fák csendjét. Ez a hang nem csupán a terület birtokbavételét jelzi, hanem a vadon örök, megállíthatatlan körforgását hirdeti a csillagos égbolt alatt.
Fényképezőgéppel az idős erdők remetéjének a nyomában
Az uráli bagoly a természetfotósok egyik legvágyottabb, ugyanakkor legveszélyesebb és legnagyobb kihívást jelentő alanya a hazai erdőkben. Ez a hatalmas termetű, sötét szemű, tollfülek nélküli ragadozómadár lenyűgöző megjelenésével és tökéletes rejtőzködésével mágnesként vonzza a természetfotósokat, ám a megörökítése komoly felkészültséget, türelmet és nem kevés óvatosságot igényel.
49 fotó
Az uráli bagoly titokzatos birodalma
Ahol a bükkök törzsei ezüstösen merednek az ég felé, és az emberi zaj már elhal, ott kezdődik az uráli bagoly birodalma. Hazánkban ez a fokozottan védett ragadozó madár szigorúan a zárt, idős, háborítatlan erdőállományokhoz kötődik. Első bizonyított hazai fészkelését az 1960-as évek elején regisztrálták a Zempléni-hegységben, amely mindmáig a faj legnagyobb és legstabilabb hazai bástyájának számít. A Zemplén sűrűjéből kiindulva azonban a madár az elmúlt évtizedekben csodálatos, nyugati irányú terjeszkedésbe kezdett.
Mára az uráli bagoly mély, tiszteletet parancsoló huhogása nemcsak a Zemplénben, hanem a Bükk, az Aggteleki-karszt, a Mátra és a Börzsöny öreg bükköseiben és tölgyeseiben is a tavasz eljövetelét hirdeti. A természetvédelmi szakemberek és a madarászok legnagyobb örömére a faj nemrégiben átlépte a Duna vonalát is, és sikeresen megtelepedett a Pilis, valamint a Visegrádi-hegység lombkoronája alatt is, így a hazai fészkelőállományát ma már 120–280 párra becsülik.
Magyarországi helyzete egy igazi természetvédelmi sikertörténet
Bár a hazai állomány még mindig viszonylag kicsinek számít, a madár egyre magabiztosabban hódítja meg a magyarországi erdőket. A fészkelő párok megtartásában és terjeszkedésében elévülhetetlen érdemei vannak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a nemzeti parkok munkatársainak. Mivel ez a méretes bagoly maga nem épít fészket, szívesen foglalja el a fekete gólyák vagy egerészölyvek elhagyott gallyfészkeit, illetve a hatalmas falakba vájt természetes odvakat. Azonban az idős, odvas fák száma korlátozott, ezért a szakemberek speciális, nagyméretű mesterséges fészekodvak százait helyezték ki a középhegységi erdőkben, biztonságos otthont nyújtva a növekvő generációknak.
Téli vendégségben az Alföldön
Bár fészkelési időszakban hűséges a hegyvidéki rengetegekhez, az őszi és téli hónapokban a fiatal vagy táplálékot kereső példányok kóborlásra hajlamosak. Ilyenkor ritka vendégként feltűnhetnek egészen szokatlan helyeken is. Rendszeresen észlelik őket a Dunántúl egyes részein, többek között Zala és Vas megye peremvidékein. Időnként lemerészkednek az alföldi pusztákra, megfigyelték már őket a Hortobágyon, a Körös-Maros Nemzeti Park területein – Biharugra, Dévaványa -, de még Szolnok környékén is.
A fenséges és magányos remete
Az uráli bagoly alapvetően területféltő és magányos vadász. Egész évben a saját revírjében tartózkodik, amelyet ritkán hagy el.
Bár a baglyok többsége szigorúan éjszakai állat, az uráli bagoly – északi származása miatt – nappal is kiválóan lát és vadászik, különösen a borús, ködös téli napokon vagy a fiókanevelési időszakban. Alapvetően kerüli a civilizációt. A sűrű, öreg erdők belső magjában érzi jól magát, ahol a magas fák ágai között mozdulatlanul, órákon át képes figyelni a környezetét.
Nem ismer kegyelmet, az uráli bagoly fiókavédelme
Az uráli bagoly viselkedésének legdöbbenetesebb tulajdonsága a fészekvédő agresszió. Amikor a tojásokon ül, vagy a pelyhes fiókáit neveli, a korábbi nyugodt madár átváltozik az erdő legveszélyesebb ragadozójává. Nemtől és mérettől függetlenül bárkinek nekiront, aki túl közel merészkedik a fészkéhez. Félelem nélkül megtámadja a rókát, a fészekrabló ragadozó madarakat, sőt az embert is.
Támadáskor teljesen némán, hátulról vagy felülről csap le. Borotvaéles karmaival szinte mindig a betolakodó arcát és szemeit veszi célba. A madárgyűrűzők és természetvédelmi szakemberek a fészkek ellenőrzésekor kötelezően vastag bukósisakot, arcvédő plexit és motoros bőrkabátot viselnek, mert az uráli bagoly karmolása súlyos, mély sebeket okozhat.
Vadászati stratégia, a nesztelen megfigyelő
A vadászat során a türelem és a precizitás nagymestere. Ritkán vadászik röptében; helyette egy alacsonyabb ágon ülve, szinte meditatív állapotban vár. Mivel a hallása elképesztően fejlett, a fején található tollfátyol segítségével még a vastag hótakaró vagy az avarszőnyeg alatt kaparászó rágcsálók pontos helyét is beméri.
Amikor a préda pozíciója biztos, hangtalanul lecsusszan az ágról, és hatalmas karmaival azonnal végez az áldozatával. Főként erdei egereket, pockokat fogyaszt, de a nálánál kisebb madarakat, sőt a sündisznókat és a mókusokat is zsákmányul ejti.
Természetvédelmi státusz és aktív védelem
Magyarországon az uráli bagoly fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft egyedenként. Helyzetének stabilizálásában óriási szerepe van az aktív emberi segítségnek.
Az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) külön munkacsoportot hozott létre a faj koordinált védelmére, az állomány felmérésére és a gyűrűzések elvégzésére. Hosszú távú megmaradását a fenntartható, folyamatos erdőborítást biztosító erdőművelés szavatolja, amely meghagyja az idős, odvas fákat és a holtfát az erdőkben.
Mint arról beszámoltunk, különleges genetikai mutációjú széncinegét láttak egy nógrádi faluban, valamint arról is írtunk, hogy különleges őzbak nyomában járt a természetfotós.
The post Lélegzetelállító fotókon az öreg erdők titokzatos és magányos remetéje first appeared on Sokszínű vidék.
