A SETI Intézet ismertette azt, az Icarus folyóiratban nemrégiben közzé tett kutatást, amelyben arról számoltak be, hogy Naprendszerünk hajnaláról származó illó anyagokra még rátalálhatunk a távoli Kuiper-öv égitestek mélyén.
Az eddigi elméletek szerint azok az igen ősi jegek, megfagyott gázok, amelyek a Naprendszer keletkezése idejéből maradhattak volna fenn, már eltűntek az égitestekből. Ezekhez a korábbi modellszámításokhoz olyan adatokat használtak azonban fel, amelyek közt sok volt a bizonytalanság, illetve hibás elképzeléseken alapultak.
A kutatók most arra jutottak, hogy az Arrokoth vagy más, hasonló méretű (néhány 10 kilométeres nagyság körüli) égitest, amely sosem járt a Naprendszerünk belső, melegebb régióiban, megőrizhette belsejében érintetlen formában az illó anyagokat. Ehhez a kutatóknak a korábbi modellekben lévő néhány lényegi hibát kellett kijavítaniuk, az eredmények alapján az üstökösök belsejének fejlődését és aktivitását át lehet majd értékelni.
Az új elméletben azt feltételezték a kutatók, hogy a folyamat leginkább a gázok porózus kőzeten át való távozásához hasonlíthat. Ennek során az égitestek felszín alatti rétegeiben egy afféle belső légkör alakulhat ki, ami szigetelésként veszi körbe az égitest mélyén rejtőző jegeket.
Ez azért lehet izgalmas, mert ezzel a Kuiper-öv objektumok amolyan „jégbombává” válnak, ha közelebb kerülnek a Naphoz, és üstökösökre jellemző aktivitást mutathatnak, ami miatt a pályájuk is eltérül kissé. Megváltozhat az üstökösökről alkotott képünk is, illetve magyarázatot nyerhet például a 29P/Schwassmann– Wachmann üstökös néhány éve tapasztalt különös kitöréseit is.
The post Még létezhet a Naprendszer legősibb jegéből first appeared on National Geographic.
