A brit Királyi Állatorvosi Társaság (RVC) számolt be arról az új kutatásról, amelyben szakembereik is részt vettek, és amelyben a brit macskák várható élettartamát tárták fel tajvani kollégák segítségével. A felmérésből először kapthatnak a macskatartók és a macskákkal foglalkozók áttekintést arról, hogy az egyes fajták esetében mire számíthatnak, illetve milyen tényezők befolyásolják a macskák egészségét.
A kutatás során 2019-2021 között elpusztult, illetve állatorvosi ellátással kapcsolatba került 7936 brit cica adatait vizsgálták át. Ezek közt rengeteg „keverék” és számos fajtatiszta is akadt. Az adatokat csoportosították nem és fajta szerint, majd táblázatba foglalták, amelyben meghatározták, hogy az adott cicafajta egyes korcsoportjaira milyen életkilátások várnak.
A kutatók úgy vélik, ennek az adatbázisnak a segítségével sejteni lehet, hogy egy megvásárolt vagy örökbe fogadott macska mennyi ideig élhet majd új családjában. Az efféle adatok azt is segíti, hogy az állatorvosok és a gazdik eldönthessék egy beteg cica esetében, hogy milyen kezelés volna számára a legideálisabb.
Az eredmények szerint a brit cicák első életévére számítva a várható életkor átlag 11,7 évnek adódott, és a nőstények átlag 1,3 évvel tovább élhetnek, mint a kandúrok.
A leghosszabb várható élettartammal a burma (nyitóképünk) és a birman macskák dicsekedhetnek, őket 14,4 év várja.
A keverékek, vagyis a nem fajtatiszta cicák a következők 11,9 évvel, majd a sziámik 11,7 évvel.
A legrövidebb élettartamra a szfinx cicák számíthatnak, ők sajnos átlag csak 6,8 évig élnek. E kopasz cicák minden extra cukiságuk ellenére súlyos egészségügyi problémáktól (pl. szívrendellenességek) szenvednek, amelyeket a tenyésztés során felhalmozódó genetikai hibáknak köszönhetnek, hasonlóan néhány divatos kutyafajtához. Ugyanez igaz más extrém küllemű fajtákra is, persze, a cicák közt is jelentkeznek a lapos orrhoz köthető problémák.
A legfontosabb tényezők, amelyek befolyással vannak egy macska várható élettartamára az a fajta, illetve az ideálistól eltérő testtömeg (magyarul az elhízás). Az élettartamot több mint egy évvel növelte meg átlagosan az, ha a cica ivartalanított volt.
A kutatók ugyan úgy vélik, hogy a felmért macskaállomány „nagy adattömeget” jelent, azonban érdemes kicsit a szöveg mögötti számokat is megnézni. Azokat a cicafajtákat sorolták be a táblázatba, amelyek legalább 15 egyede szerepelt az adatbázisban – ez azért, valljuk be, meglehetősen kis szám. Az összes adat mindössze 10 százaléka vonatkozott fajtatiszta macskákra, ami azt jelenti, hogy alig 800 cica alapján született az eredmény, amiből a fajmacskák élettartamát kiszámították.
Nehéz elhinni, hogy egy mindössze 18 szfinx vagy 15 norvég erdei cicából álló adatbázis hiteles eredményt adna a fajta várható élettartamára. A keverék cicák vizsgált több mint 7000 egyedéből valószínűleg igen jó adatokat lehetett leszűrni.
A vizsgálat eredményét érdemes tehát kritikusan olvasni, és fő tanulságként azt leszűrni, hogy az ivartalanítás és az egészséges testtömeg segíti elő a cicáink hosszabb várható életét.
A kérdés másik fele az, hogy vajon a brit állatorvosi nyilvántartások láthatóan nem teljesen tökéletes fajtabesorolásainak mennyire lehet hinni. Az adatok közt együtt szerepelnek a rövid- és hosszúszőrű brit fajták, és az oroszok egyaránt, holott hatalmas különbség van például egy orosz kék és egy szibériai cica között. Nagyon valószínű, hogy a sziámi fajta alatt szerepelhet a thai is (ez a klasszikus, korábbi sziámi).
A harmadik problémát az jelenti a felmérésben, hogy az adatokban szereplő cicák 83,7 százaléka nem természetes halállal pusztult el, hanem elaltatták. Bár ezt az esetek elsöprő többségében csak igen indokolt esetben teszik, az élet végi, betegségből adódó szenvedés lerövidítésének céljával (nagyon helyesen), azért mégsem biztos, hogy helyes efféle adatokkal utólagosan élettartam számításokat végezni.
Fontos azt is tudni, hogy nemcsak hatalmas eltérések lehetnek egyes országok, régiók állatokkal való viselkedésében, gondoskodásában, hanem rengeteg háziállat éli le úgy az életét, hogy sosem lát állatorvost.
Ennek okán nem szerepelhetnek az adatbázisban ezek a cicák se, például jól ismert, hogy nálunk még ma is „fogyóeszköznek” tekintik őket sok helyen. Emiatt például a keverék cicák között biztosan nem szerepelhettek a macskanáthában vagy más súlyos fertőzésekben még kiscicaként elpusztult tömegek, amelyekkel együtt már távolról sem volna annyival jobb (sőt) a keverékek várható élettartama. Bár Nagy-Britannia állattartói néhány lépéssel előrébb járnak a felelős állattartás terén, mint mi, azért a helyzet ott is távol van a rózsástól.
The post Megvizsgálták, meddig élnek az egyes macskafajták first appeared on National Geographic.
