Oldalakon keresztül lehetne sorolni hányféle változatban készült az első Transporter, nem csak a gyár, hanem számos vállalkozás is készített speciális igényekhez szabott Volkswageneket. Az idei hannoveri világtalálkozóra a VW is készül, a VMNO (Volkswagen Commercial Vehicles Oldtimer) részleg egy igen különleges példánnyal érkezik.
A típus története 1954-re nyúlik vissza, a német vasútnál esedékessé vált új szervizkocsik beszerzése. A világháború sebei még túl frissek és mélyek voltak, ezért a lehető legolcsóbb megoldás jöhetett csak szóba. A megbízást két cég nyerte el, akik összesen 30 (más források szerint 31) “autót” építettek, ezek a Klv-20 nevet kapták. Vasúti kerekekkel szerelt alvázhoz rögzítették a Transporter karosszériáját, amin csupán a világítást kellett módosítani. A motoron sem változtattak, maradt a 28 lóerős boxer. Mivel eredetileg autónak született a karosszéria, a mozdonyok szimmetrikusságát nem tudták megoldani, ezért egy hidraulikus fordítóberendezést építettek a kocsi alá. A sínre ereszkedő talp az egész járművet megemeli, ami így a saját tengelye körül megfordítható.
A járműveket egészen a hetvenes évekig használták, de arról nincs pontos adat, hogy hány sínbusz maradt fenn. A szóban forgó Transportert 1988-ban vásárolta egy gyűjtő, majd később a Volkswagenhez került a felbecsülhetetlen kincs.
