A Lexus LBX egy teljesen új irányt képvisel a japán prémiumgyártónál. Mindez nem csak a vonalvezetésén, a játékos, kreatív vonásain és az új, hangulatokat kifejező felszereltség-opcióin mutatkozik meg, ennél mélyebbről ered a különc mivolta. Az LBX ugyanis egy alkalmazkodás az európai piachoz, ahol teljesen más szelek fújnak, mint globális viszonylatban. Amíg ugyanis máshol mindenütt a legnagyobb Lexus modellekből fogy a legtöbb, addig Európa látványosan a kisautókban, azon belül is a kis crossoverekben utazik, így az UX alá is érkezett egy Lexus modell az itteni kínálatba.

Ez a modell pedig nem más, mint a mai próbakör alanya, az LBX, ami éppen ebben kimondottan jó. Hogy kicsi és crossover, és – ha tetszik, ha nem – igazi Lexus. Mert persze, közösek az alapjai a Yaris Cross modellel, emiatt pedig magam is hitetlenkedve álltam hozzá, ám amint testközelbe került, egyértelművé vált, hogy miért volt szükség erre az autóra a Lexus kínálatában. De erre még később visszatérünk.

Kezdjünk viszont inkább az alapokkal és a méretekkel. Azok ugyanis nem egyeznek a már emlegetett Toyota crossoverrel, még akkor sem, ha közös a platform. Az LBX ugyanis hosszabb tengelytávot és szélesebb nyomtávot kapott, ezáltal stabilabb, vezetési élmény terén is egy valamelyest komolyabb autó érzetét kelti. Mindezt a felszereltségtől, akarom mondani hangulattól függetlenül. A megszokott, feláras extrák mennyiségén alapuló felszereltségi szintek helyett ugyanis itt a külső dizájnt és a beltér színvilágát, hangolását, konkrétan a hangszigetelés mennyiségét is meghatározó “atmoszférák” közül lehet választani, a leginkább kifinomult Relax változattól az Elegant és Emotion csomagokon át egészen a legvagányabb Cool összeállításig. Ezeken a hangulatokon felül jönnek a különböző extracsomagok, amelyek a hagyományos értelemben vett felszereltségét adják az autónak.

A beltérben is igyekeztek megtalálni az egyensúlyt az LBX mérnökei. Nyilván nem érdemes vérbeli luxusautóra számítani, de a Toyotánál egy jó másfél-két méretosztállyal feljebb kapunk ehhez hasonló anyagminőséget, ha az összképet nézzük. Ám az átlag ápol, s eltakar: a hangsúlyos részletek kiváló minősége mellett azért akadnak olyan pontok – például a kesztyűtartó, az alapáras, mechanikus ülésállító karok, vagy a ritkábban tapintott műanyagok – amelyek egy az egyben a Yaris Cross színvonalát képviselik.

Kárpótol viszont mindezért a 12,3 colos műszeregység, illetve az alacsonyabbra helyezett multimédiás egység, mindkettő tucatnyi módon testreszabható. Illetve ami számomra felüdülés volt: rengeteg gomb került a képernyő alá, amellyel szinte minden funkció legalább részben vezérelhető, hogy ne kelljen lenézni az útról egy-két gyors állítgatáshoz.

A helykínálat a városi kisautók színvonalát remekül hozza, amire ebben a kategóriában kell, arra elég a hátsó fej- és lábtér is. Az üléspozíció azonban inkább a szedánokhoz hasonló, egyáltalán nem crossoveres, SUV-szerű. Mindez hozzájárul a stabilabb, sportosabb, ám egyben kifinomultabb érzethez is, ami megkülönbözteti a Toyota testvérétől. A csomagtartó sem túl kicsi a hétköznapokra, egymásra pakolva akár két nagyobb bőröndöt is elbír, ám ülésdöntéskor a sík padló már valóban merész álom ebben a méretosztályban.

A legnagyobb kérdőjel számomra azonban nem a csomagtartó vagy az utastér volt. Ezekről a részletekről ugyanis mindenki tudja, hogy miként lehet kellően prémium érzetűvé varázsolni őket, egyértelmű volt, hogy a Lexus mérnökei sem lőnek majd mellé. A motortérben azonban megmaradt a háromhengeres motorra alapuló hibridrendszer az e-CVT osztóművel. Ez pedig a Yaris Cross egyik nagy negatívuma azok számára akik nem szeretik a háromhengeresek hangját és rezonanciáját, vagy a CVT megoldásokra jellemző monoton felbőgéseket.

Szerencsére az LBX már az első métereken megnyugtatott, egyáltalán nem zavaró sem a rezonancia, sem pedig a motorzaj az utastérben.

Sokkal komolyabb ugyanis a hangszigetelés, és ami jóval fontosabb, a motortartó bakokat is egyértelműen más anyagból készítették a Lexus mérnökei. Igazán kemény odalépéseknél érződik csak a 136 lóerős hajtáslánc háromhengeres mivolta, a fogyasztás pedig még ilyenkor is alacsony a Toyota kis méretű, bipoláris NiMH akkuval dolgozó, 5. generációs hibridrendszerének köszönhetően. Az LBX persze nem lesz versenyautó, ám aligha lehet ok panaszra a teljesítményével kapcsolatban: 9,2 alatt futja a nullaszázat, illetve 170 km/órás végsebességgel büszkélkedhet, ami egy városi autónak bőven több, mint elegendő.

Összegezve tehát az élményt, aki azt állítja, hogy a Lexus újdonsága egy álruhás Yaris Cross, az egyszerűen nem mond igazat. Az LBX-nek saját egyénisége van, érezhetően más célközönséget próbál megfogni. Ha valakinek a prémiumérzet és a jobb anyagminőség számít, akkor az LBX már alapáron is jóval többet ad egy magasan extrázott Toyotánál, a legmagasabb felszereltségi szinten pedig konkrétan nincs miért szégyenkeznie még a nagyobb testvérek, mondjuk egy NX mellett sem. Arról nem is beszélve, hogy nekem személy szerint egyenesen jobban tetszett, mint a frissített UX, amelyet szintén kiállítottak ezen a rendezvényen:

az LBX kreatívabb, játékosabb, szórakoztatóbb, míg az UX a letisztult és steril.

Persze, ez már csak az én véleményem a két crossoverről, ám amit kőkemény tényként kezelhetünk, az nem más, mint az árak. Az LBX 12,29 millióról indul, ami még bőven a Toyota testvér árkategóriája, a lehető legdrágább Yaris Crossnál pedig még az Elegant és az Emotion szintek 14,3 illetve 14,8 milliós alapára is kevesebb. Mindezek fényében szerintem kiválóan mérte fel a Lexus a piacot, és korrektül is árazták be a legkisebb crossoverüket.