Több évtizede keresik a tudósok arra a választ, hogy bizonyos országok miért sikeresebbek a többiekhez képest az olimpiai játékokon. A válasz közel sem csupán a közönség biztatásában rejlik.

Az olimpiát rendező ország sportolói jellemzően a szokásos teljesítményüket felülmúlva több érmet szoktak nyerni. Egy 2004-es tanulmány szerint a rendezés 1,8 százalékkal több érmet jelent, még úgy is, ha az országok gazdasági helyzetéből fakadó különbségeket is figyelembe vesszük. De pontosan minek tulajdonítható ez a jelenség és mit lehet még róla tudni?

Források, program, hazai pálya

Több évtizede keresik a tudósok arra a választ, hogy bizonyos országok miért sikeresebbek a többiekhez képest az olimpiai játékokon. A közelmúltig a sportközgazdasági kutatásokban szinte kivétel nélkül egyetértés volt abban, hogy az olimpiai rendezés fontos magyarázó tényezője a sikernek, a rendező országok kivétel nélkül több érmet nyernek, mint amennyit szoktak, vagy amennyi amúgy várható lenne. Ezt a jelenséget házigazda hatásként (host effect) hívják a szakirodalomban.

A házigazda hatás nem magyarázható meg egyszerűen, mivel több tényező játszik szerepet a kiugró éremszerzésben.

Általában a rendező ország már a sikeres olimpiai pályázat után többletforrást biztosít a sportolói számára, hogy azok a jobb szakemberek és edzéskörülmények segítségével minél jobban ki tudják használni a hazai pálya előnyeit. A többletforrásra szükség is van, mivel a házigazda automatikusan kvótát kap az összes csapatsportban és néhány más sportágban, versenyszámban is.

Ráadásul a rendező országnak van beleszólása abba is, hogy milyen új sportok kerüljenek be az olimpiai programba – lásd például a karate debütálását a tokiói olimpián. Ezenfelül, a hazai rendezés során az olimpiai részvétel költsége minimális, amelyet szintén a sportolók felkészítésére tudnak fordítani.

Az új létesítmények kivitelezése során figyelembe tudják venni a saját sportolóik igényeit, szükségleteit, így ők valóban hazai pályán tudnak versenyezni. A saját szurkolóik előtt való versenyzés feltehetőleg extra motivációt is tud adni, valamint a hazai közönségtől érkező nyomás miatt a kétes esetekben a bírók is könnyebben ítélnek a hazai sportoló, csapat javára.

Nem minden sportban kimutatható

A házigazda hatást viszonylag egyszerűen is meg lehet vizsgálni, ha csak az adott országok korábbi átlagos éremszámához viszonyítjuk a hazai olimpián nyert érmei számát. Ez a megközelítés azonban nem ad teljesen valós képet a hatás mértékéről. A gazdagabb és népesebb országok eleve nagyobb erőforrásokat tudnak mozgósítani, így az esetükben jóval nagyobb lesz az éremtöbblet.

Az automatikus kvalifikáció szintén már önmagában óriási előnyt jelent a többi ország sportolóihoz képest, így a hazaiaknak elég csak az olimpiai felkészülésre összpontosítaniuk a kvótaszerzés helyett. Az új sportágak, versenyszámok vagy szabálymódosítások szintén sok esetben a házigazda országot segítik, ezek is hozzá tudnak járulni a plusz érmekhez.

A torzító hatások kiszűrésére van tudományos módszer, így a házigazda hatást önmagában lehet vizsgálni függetlenül attól, hogy mekkora az ország gazdasági ereje, hány lakosa van vagy éppen milyen szabálymódosítások történtek az adott olimpián.

A témában született legújabb tanulmány szerint a házigazda hatás nem csak az érmek, hanem a versenyszámok és a sportágak számában is kimutatható, azaz a rendező ország több sportágban és versenyszámban szerez dobogós helyezést, mint korábban. A rendezés az ország sikerszériájára is pozitívan hat, a többi országhoz képest nagyobb eséllyel tudja megismételni az éremszerzést egy sportágban. Fontos kiemelni, hogy

a házigazda hatás sportonként eltérő, nem mindenhol kimutatható.

Jellemzően a teljesítményt objektíven mérhető sportok esetében – ilyen például az úszás, az atlétika, a sportlövészet – nem tudnak sikeresebbek lenni a sportolók a hazai környezetben. Ahol az eredményre bírói tevékenység is hat – ilyen az ökölvívás, a cselgáncs –, ott már jelen van a hatás. Ez azt mutatja, hogy

a jobb teljesítmény valószínűleg nem a hazai közönség buzdítása miatt a sportolók extra motivációjóbál, hanem a közönség bírókra gyakorolt nyomásából fakad.

A házigazda hatás viszont nem állandó, folyamatosan csökken a házigazda előnye. Az újkori olimpiák első időszakához képest napjainkra már csak tizedére csökkent a hatás mértéke. A csökkenésnek számos oka van, de talán a legfontosabb az érmekért megnövekedett verseny, amely az éremszerzést csak egyre nehezebbé teszi és fogja is tenni.

Olyannyira csökken az olimpiát rendező ország előnye, hogy a legújabb eredmények szerint rendező országonként vizsgálva a hatást már csak néhány esetben beszélhetünk jelentős előnyről. A hatás pedig nem is tartható fent hosszan, általában már a rendezést követően eltűnik vagy esetleg még egy olimpiai ciklusig megmarad a túlteljesítés, de ezután az ország visszaáll a hazai rendezés előtt megszokott éremszerzéséhez.

A tudomány jelenlegi állása alapján tehát a franciák az érmek számában tokihóhoz képest várhatóan jobban fognak szerepelni, de nem lesz jelentős túlteljesítés, mint az régebben megszokott volt a házigazdák esetében. Elsősorban a bíró döntéseken múló versenyszámokban lesznek sikeresebbek és főként azokban a sportágakban, ahol Tokióban is tudtak érmet szerezni. Ha mindezek ellenére Franciaország mégis másképp szerepelne a párizsi olimpián, akkor az újra feladatot ad majd a sportközgazdasági kutatóknak a jelenlegi álláspont felülvizsgálatára.

dr. Csurilla Gergely,
sportközgazdász, a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont valamint a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem kutatója

Források

1.         Bernard, A. B. & Busse, M. R. Who Wins the Olympic Games: Economic Resources and Medal Totals. Rev. Econ. Stat. 86, 413–417 (2004).

2.         Globan, T. & Rewilak, J. A new index to rank nations at the Summer Olympics. Manag. Sport Leis. 1–19 (2024) doi:10.1080/23750472.2024.2312100.

3.         Csurilla, G. & Fertő, I. How long does a medal win last? Survival analysis of the duration of Olympic success. Appl. Econ. 54, 5006–5020 (2022).

4.         Forrest, D., McHale, I. G., Sanz, I. & Tena, J. D. An analysis of country medal shares in individual sports at the Olympics. Eur. Sport Manag. Q. 17, 117–131 (2017).

5.         Singleton, C., Reade, J. J., Rewilak, J. & Schreyer, D. How big is home advantage at the Olympic Games? in Research handbook on major sporting events 88–103 (Edward Elgar Publishing, Cheltenham, UK, 2024). doi:10.4337/9781800885653.00014.

6.         Csurilla, G. & Fertő, I. The less obvious effect of hosting the Olympics on sporting performance. Sci. Rep. 13, 819 (2023).

7.         Contreras, J. L. & Corvalan, A. Olympic Games: No legacy for sports. Econ. Lett. 122, 268–271 (2014).

The post Miért nyernek több aranyat a franciák a párizsi olimpián? appeared first on Forbes.hu.