A Balatonszőlős határában fekvő kopáros dombok napsütötte oldalait a tavasz egyik legszebb éke díszíti március és május között: az apró nőszirom (Iris pumila). Halványsárga és sötétlila virágait borzolja a gyenge szellő.
A viráglepel a szivárvány csaknem minden színében tündökölhet.
Magyar elnevezése igen találó, hiszen az egész növényke nem magasabb tíz centiméternél.
Élőhelyei a mészkő- és dolomitsziklagyepek, a karsztbokorerdők tisztásai, a sztyepp- és pusztai rétek. Napkedvelő, ezért kizárólag a nyílt helyeken fordul elő, ahol árnyék vetődik rá, ott elpusztul.
A nemzetség elnevezése Diószegi Sámueltől származik, a virágok széles, levélszerűen kihajló sziromszerű bibéiről nevezte el nőszirmoknak a növényeket. A tudományos neve görög eredetű: a szivárvány neve görögül írisz, már Plinius feljegyezte, hogy a szivárvány virágait azért nevezték el írisznek, mert virágai különböző színűek, akár a szivárvány.
A nemzetség kétszáz faja az északi félteke mérsékelt égövi tájain él, hazánkban nyolc fajuk honos. A nőszirmok gyökértörzsét már az ókortól kezdve használtak illatszerként, valamint gyógyászati célra.
Gyűjtése tilos, csokorba szedni felesleges, mert mire hazaérünk, virágai elhervadnak. Hazánkban oltalom alatt áll, természetvédelmi értéke 5000 forint.
The post Apró, de annál gyönyörűbb színpompás vadvirágunk first appeared on National Geographic.
