A régi falusi kertek dísze volt a közönséges mahónia, népies nevén a borbolya, aminek előnyeit egyre többen fedezik fel újra, írja a Hello Vidék.
A lap cikke szerint a borbolya sárga vagy narancsszínű virágai magányosan, vagy legfeljebb 20 virágból álló fürtben nyílnak, apró bogyótermése pedig mérves vöröses vagy sötétkék színű, gyakran hamvas rózsa- vagy ibolyaszín viaszos bevonattal; alakja hosszúkás vagy gömbölyded is lehet.
Getty Images
A mintegy 2 méter magas bokrokon termő bogyók augusztus-szeptember folyamán érnek, C-vitamint, karotinoidokat, antociánokat és pektint tartalmaznak. A sportolók barátja is ez a dekoratív bogyótermés, hisz segíti a tápanyagok felszívódását, serkenti az emésztést, de az izomgyulladást is csökkenti. A bogyók érési ideje a borbolya típusától függően szeptembertől november elejéig tart.
Az emésztési problémákkal küzdők természetes orvosságként fogyasztották. Antibakteriális és fertőzésgátló hatása a szakemberek körében közismert, görcsoldóként pedig máj- és epebántalmak esetén is javallott.
A borbolyák számos fajának C-vitaminban gazdag, fanyarkás ízű termése ehető, egyes országban (a fő termelő Irán) aszalt gyümölcsként árulják, vagy éppen lekvárt készítenek belőle. Citrompótlónak is szuper, olyannyira savanyú.
The post Nagymamáink kertjének dísze volt ez a feledésbe merült növény first appeared on 24.hu.
