A sarkvidéki erdőségek, amelyeket mi tajga néven is ismerhetünk, az 50-60. szélességi körök környezetében nőnek, jórészt örökzöldekből állnak. Azonban ennél északabbra elhelyezkedő területeken a permafroszt és a rövid nyár miatt már nem képesek a fás szárú növények megélni. E helyeken él a tundra, a törpecserjékkel, mohákkal, füvekkel borított növénytakarója.
Nehéz lenne azonban elválasztó vonalat találni a kétféle növénytakaró között, ám azt tudjuk már korábbi kutatások eredményeként, hogy egyre északabbra vándorolnak az erdők. A Communications Earth & Environment folyóiratban nemrégiben megjelent kutatási eredmény szerint, amelyet a NASA ICESAT programjának mérései alapján kaptak a kutatók, a tundra növényeinek átlagos magassága nőni fog.
Ez azt jelenti, hogy arányában nagyobb lesz a fák és bokrok mennyisége, illetve ahol már most is megélnek, ott nőhet ezek magassága is, és sűrűbbé is válhatnak. Ez a változás azt is jelenti, hogy a sarki növények a légköri szén-dioxidból többet köthetnek meg.
Azonban a változás kétarcú, az átalakulás serkentheti a permafroszt olvadását, az pedig még több üvegházgáz, jelesül metán szabadba jutásával jár majd.
A kutatók 1984-2020 közti műholdas megfigyelési és mérési adatokat használtak fel, majd különféle jövőbeli klímahelyzetek (kibocsátási szcenáriók) esetére elvégezték a számításokat a sarkvidéki területek várható klímájáról. Ezek esetére azután megvizsgálták a növénytakaró múltbéli átalakulása alapján a lehetséges jövőbeli változásait. Az eredmények arra mutattak rá, hogy nagyobb területet foglalnak majd el azok az átmeneti régiók, ahol a tajga apránként átvált tundrába.
Számos tényezőt nem tudtak bevonni a számításokba, így például sem a jövőbeli erdőtüzekét, a fakitermelését, sem a permafroszt olvadásáét, sem pedig azt, hogy például a terjedő rovarkártevők milyen hatásúak lesznek. Várható azonban ezek alapján, hogy a helyzet még kevésbé lesz rózsás.
The post Magasabbra nő a tundra növényzete first appeared on National Geographic.