A biolumineszcens élőlények, mint a mélytengeri állatok sokasága, egyes gombák, vagy épp a jól ismert szentjánosbogarak különlegesek. A szentjánosbogarak fényükkel régóta rabul ejtették az embert, különös szépségük miatt az érdeklődés is nagy irántuk. De mit tudunk a kialakulásukról?
A Nankingi Geológiai és Paleontológiai Intézet (NIGPAS) kutatói vizsgálták meg a mianmari borostyánban talált példányt, amelyről kiderült, hogy eddig nem ismert fajba tartozik, ezért nevet is kapott: Flammarionella hehaikuni. A felfedezést a Kínai Tudományos Akadémia ismertette.
A szentjánosbogarak a pattanóbogár-szerűek (Elateroidea) közé tartoznak és ma világszerte több mint 2000 fajjal képviseltetik magukat, de eléggé hiányosak az ősmaradványaik, így az evolúciójuk terén van még mit felfedezni. Ebben segíthet az a példány, amelyre egy mianmari borostyánban bukkantak.
Fontos megjegyezni, hogy bár rendkívül fontosak ezek a felfedezések, a mianmari borostyán jelenleg véres borostyán, a bányászatát rabszolgamunkával végzik polgárháborús körülmények közepette. Épp ezért a tudományos felfedezésekhez alapot nyújtó borostyánokat csak a polgárháború előtti időben bányászott készletekből szabad meríteni.
Azonban szinte bizonyos, hogy rengeteg olyan felfedezést tettek már közzé, amelyben a feketepiacon beszerzett példányok, bizonytalan eredetű borostyánok adták az ősmaradványokat. Papírokkal ugyan bármit lehet „igazolni”, de sajnos nem lehet biztosan tudni, hogy egy-egy újonnan bemutatott példány végül is honnan eredhet. Nem zárható ki, hogy egy etnikai tisztogatásokért (magyarul népirtásért) felelős fegyveres csoport zsebe duzzad a vizsgált borostyán árától.
A most leírt szentjánosbogár csupán a második a mezozoikumból (252-66 millió éve). A vizsgálatok alapján egy nőstényről van szó. Mivel számos szentjánosbogár nősténye felnőttként is megőrzi lárvaszerű testalkatát, és ezek nagyon nehezen tudnak csak fennmaradni kövületekként, ezért ritkaságnak számít nőstény bogárra bukkanni. A példány a Luciolinae családba tartozik, amelynek mai képviselői Eurázsia melegebb régióiban, illetve Ausztráliában élnek, ezek a villódzó szentjánosbogarak.
A vizsgált, igen jó állapotban fennmaradt példány antennáin felismerhetőek a nagy valószínűséggel a szaglást szolgáló gödröcskék. Az állatka potrohán a világítószervet tartalmazó szelvények pedig nagyon hasonlítanak a mai Luciolinae család tagjainak világítószervére, többek közt emiatt is sorolták e család ősi képviselői közé a bogarat.
The post 99 millió éves szentjánosbogarat vizsgáltak first appeared on National Geographic.