Egy új tanulmányban egy ősi meteoritbecsapódás hatásait elemzik – írja a BBC. Az eseményt 2014-ben fedezték fel, a friss eredmények alapján az ütközés az emberi történelemben példátlan cunamit okozott, és drasztikusan felmelegítette az óceánokat.
A 3 milliárd évvel ezelőtti objektum jóval nagyobb volt a dinoszauruszokat kipusztító aszteroidánál. A korszakban a Föld még igen fiatal volt, a bolygót pedig kezdetleges létformák lakták.
Nadja Drabon, a Harvard Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint bolygónk kialakulása után még rengeteg törmelék volt az űrben, ezek egy része becsapódott. A kutatók most arra jutottak, hogy az élet igen ellenálló volt néhány óriási ütközést követően.
Az S2-es meteorit 4–6-szor nagyobb átmérőjű és 50–200-szor nehezebb volt a 66 millió évvel ezelőtti, dinópusztító égitestnél. Becsapódásakor a Föld még merőben eltért mostani állapotától: vízi világ volt, csupán néhány kontinens emelkedett ki.
Az ütközés lelőhelye Greenbeltben fekszik, ez az egyik legősibb meteoritbecsapódási helyszín bolygónkon. Drabon kollégáival háromszor is elutazott a területre, hogy mintákat gyűjtsenek, és végül több száz kilogrammnyi anyagot hoztak el.
A helyszín vizsgálatával és a kőzetek laboratóriumi elemzésével rekonstruálni tudták a történteket. Az adatok azt mutatják, hogy a becsapódás egy 500 kilométeres krátert hagyott maga után, hatalmas sebességgel lökött ki kőzeteket, a keletkező porfelhő pedig beterítette a Földet. „Képzeljünk el egy esőfelhőt, de víz helyett olvadt kőzetcseppek záporoznak az égből” – mondta Drabon.
Az ütközés gigantikus cunamit is kialakított, amely a bolygón végigsöpörve felszakította a tengerfeneket és elárasztotta a partvidékeket. A keletkező hő felforrósította az óceánokat, a hirtelen elpárolgó víz pedig a levegőt is drasztikusan felmelegítette. Az égbolt feketévé vált a por és részecskék miatt, a sötétség végzetes lehetett a fotoszintézisre épülő, egyszerű organizmusok számára.
A nagy becsapódások gyakran járnak hasonló következményekkel, az S2 esetében viszont az is kiderült, hogy az esemény hatására olyan tápanyagok szabadultak fel, mint a foszfor és vas, ami számos létformának kedvező volt. Drabon szerint az élet ellenállónak bizonyult, hamar helyreállt. „Olyan ez, mint amikor reggel fogat mosunk: a baktériumok 99,9 százalékát elpusztítjuk, de estére mind visszatérnek” – tette hozzá.
Az eredmények azt sugallják, hogy a nagy becsapódások olyanok, mint a trágyázás. A bolygón végigsöprő cunami a mélyből vasban gazdag vizet hozhatott a felszínre, ami a korai mikrobáknak extra energiát adott. A tanulmány megerősíti azt a régi elképzelést, hogy a korai élet fejlődésében kulcsszerepet játszottak az űrből érkező objektumok.
The post Ősi becsapódás forralta fel a Föld óceánjait first appeared on 24.hu.
