A bűzvirág Délkelet-Ázsia trópusi őserdeinek növénye, rendkívüli szépsége és különös életmódja miatt azonban elképesztően ritka. Egy új kutatás azt vizsgálta, miként lehet megoldani valahogyan a növény mesterséges szaporítását. A PNAS folyóirat foglalta össze az új törekvéseket e virágok megmentésére. Mintegy 40 fajuk nagyobbik része a kihalás szélén áll, a növényvilág pandájaként is szokták emlegetni őket.

A Rafflesia a virágzáson túl mindentől megszabadult: nincs gyökere, nincs szára, nincs levele – minden efféle feladatot kizárólagosan a Tetrastigma nevű gazdanövénye, egy szőlőféle futónövény biztosít. Ez azt is jelenti, hogy kizárólag a virágzás időszakában lehet tudni, hogy mely indában lakik a parazita bűzvirág. Az életszakaszainak jelentős része emiatt is rejtély.

Soha senki nem látott még csírázó Rafflesia-magot, annyit lehet tudni, hogy rágcsálók fogyasztják el a magvakat, majd ürülékükben „elültetik”, és lehet, hogy a hangyák is hozzájárulnak a terjesztéséhez. Azonban csak néhány Tetrastigma-faj alkalmas gazdanövénynek, s egyelőre nem világos, ezeket mi különbözteti meg a nem alkalmas fajoktól.

A bűzvirág magja enzimei segítségével megbontja a gazdanövény hajtásának szövetét és behatol annak belsejébe. Ha kicsírázott, kizárólag a gazdanövény belsejében él, semmiféle külső jele nincs a parazita jelenlétének.

Csak akkor derül ki, amikor elkezdi a hónapok alatt akár káposzta nagyságúvá növekvő bimbóit hozni – az se világos azonban, mi alapján „dönti el” a Rafflesia, hogy mikor hajtson virágot. A bűzvirágnak külön vannak porzós és termős virágai, a termős virágban a legyek által végzett beporzást hónapokkal követően alakul ki a tehénlepényre emlékeztető, és a virághoz hasonlóan bűzös termés, amelynek belsejében találhatók a fűrészpor-szerű magok.

Mindezek ellenére Indonéziában némi sikerrel már büszkélkedhetnek: a Bogor Botanikus Kertben 2004-ben oltással próbálkoztak, egy nemzeti parkban gyűjtött, garantáltan bűzvirággal parazitált indákat oltottak rá a botanikus kert korábban nem fertőzött indáira. 2010-ben koronázta siker a munkát, ekkor jelent meg az első bimbó. Azóta 17 virága volt, s ezek fejlődését a botanikusok részleteiben meg is tudták figyelni.

A módszerrel egy amerikai botanikus kertben is próbálkoznak – egyelőre még nem ismert, hogy vajon sikerrel-e. Ha összejön a szaporítás, ez lesz az első siker a bűzvirágok természetes elterjedési területén kívül.

Megpróbálkoztak a magról „vetéssel” is: 2012-ben A Bogor botanikusai a Rafflesia magvait rádörzsölték a gazdanövény szárára. Éveken át semmi se történt, majd 2022-ben hirtelen megjelent egy virág. Ez ugyan siker, de nem mondhatjuk azt, hogy ma már mindennapos rutin volna a magról szaporítás.

Vizsgálják a növények molekuláris tulajdonságait, génkifejeződését is. Találtak olyan géneket, amelyek egy karrikin nevű anyag hatására válnak aktívvá – lehet, hogy ez jelenti a magvak csírázásának kulcsát. A karrikin az erdőtüzek füstjében található, és elképzelhető, hogy arról informálja a bűzvirágot, hogy rendelkezésre áll a tűz által megtisztított terep. Elképzelhető, hogy ez a vegyület lesz a magról vetés kulcsa.

Rengeteg meglepetéssel szolgáltak a bűzvirág génelemzései is. Kiderült például, hogy teljességgel elveszítette azt a képességét, hogy a fotoszintézishez szükséges színtestecskéket termeljen. Bár számos olyan parazita növény van, amely nem fotoszintetizál, a génjeik azért még megvannak, a Rafflesia az első, amely teljesen elhagyta. Ezen felül kiderült az is, hogy a Rafflesia és a gazdanövénye számos génen osztozik.

Mivel egyáltalában nem rokonok, ezt csak horizontális génátadás révén szerezhette a bűzvirág. A nukleáris genom 2 százaléka (ez a növény sejtmagjában található saját génkészlete), a mitokondriális genom 40 százaléka lopott génekből áll. Az nem világos, mi módon veszik át a gazdanövény génjeit, korábban azonban nem gondolták a kutatók, hogy a horizontális génátadás lehetséges a növények között. E szempontból is egészen extrém tehát a bűzvirág.

Nem véletlen tehát, hogy oly sokan igyekeznek e fantasztikus virágokat a jövő számára megőrizni.

The post A bűzvirág gyönyörű, büdös és veszélyeztetett first appeared on National Geographic.