A Farkas-völgy Budapest XII. kerületében található a Széchenyi-hegy és a Csillebérc melletti Magasút között. Eredeti, német nevét (Wolfstal) a völgy mélyén élő farkasokról kapta.

A reformkor magyar nemzeti törekvéseinek egyik fontos eseménye az 1847-es ún. Dűlőkeresztelő volt, amikor ez a terület is magyar elnevezést kapott, így lett a Wolfstal szó tükörfordításaként Farkas-völgy a terület. Bár az ekkor átkeresztelt budai területek elnevezéseinek használata a szocializmus évtizedei alatt háttérbe szorult, e helynevek jelentős része mégis máig fennmaradt. Abban az időben vadállatok sokasága élt ezen a helyen, Jókai Mór elbeszélése szerint a 19. század derekán még sasok is fészkeltek itt.

A Széchenyi-hegynek az Ördögoromtól nem messze fekvő, lankás lejtőjét nevezzük Farkasrétnek, mely a hivatalos kimutatások szerint bejelentett lakosokkal egyáltalán nem rendelkezik, ugyanis szinte teljes egészében lefedi a magyarság egyik legfontosabb emlékhelye, Buda egyik szimbolikus jelentőségű, fogalommá vált, méltán nevezetes része, az 1894-ben megnyitott, épp idén 130 éves, a Budapesti Közművek BTI Temetkezési Divíziója által fenntartott Farkasréti temető.

Ennek a 42 hektáron elterülő, gyönyörű sírkertnek a jelentőségét nemcsak a csodálatos környezet, a dombok és árkok íveit követő, természetes vonalvezetésű parcellák és a gondozott park vagy épp a temető felső részéből, az ún. Angyalok kertjéből elénk táruló, lélegzetelállító budai és pesti panoráma adja.

A legfontosabb talán az a tény, hogy sehol a Kárpát-medencében nincs még egy temetkezőhely, ahol ilyen sok neves magyar személy nyugodna.

Több mint a kolozsvári Házsongárdi temetőben és a budapesti Kerepesi úti temetőben (mai nevén Fiumei Úti Sírkert) együttvéve. Itt nyugvó – vagy egykor itt nyugodott – nagyjaink száma öt-hatezerre, de a lokális szinten jelentős személyeket is ideszámítva akár nyolc-tízezerre is tehető.

1952-ben, amikor a Kerepesi úti temetőt bezárták, a Farkasréti vált a régi, háttérbe szorított politikai elit, a régi egyházi, gazdasági és katonai elit, valamint általában a tudós- és művészvilág első számú fővárosi temetkezési helyévé. 1952-től Farkasrét fogadott be szinte mindenkit, aki 1948 előtt fontos pozíciót töltött be, tekintet nélkül az egykori társadalmi hovatartozásra és foglalkozásra.

Az 1952 után elhunyt és itt eltemetett politikusok közt megtaláljuk például a dualizmus egyes veteránjait, a Horthy-korszakot támogató politikai elit tagjait, továbbá a kisgazdákat vagy a szociáldemokratákat is. A sort hosszasan lehetne folytatni egészen a szélsőségekig, a nyilas kormány termelési miniszteréig vagy Rákosi Mátyásig, akinek 1971-ben bekövetkezett halála után csak az urnája tért vissza a szovjetunióbeli száműzetésből.

Mivel az egykori diktátor kettős urnafülkéjének fedőlapját gyakran megrongálták, a hamvakat a temetőn belül többször át kellett helyezni, legutoljára egy olyan helyre, amelyet szemmel lehet tartani a temetőirodából. Végül azonban a család elvitte a hamvakat.

A fővárosi sírkertek közül a farkasréti volt a legrangosabb és legattraktívabb, így természetszerűleg hagyományozódott rá az elittemető státusa: mindazok számára, akik valamilyen értelemben kívánatosnak tartották a funerális (temetkezési) reprezentációt, a Farkasréti temető vált az elsődleges helyszínné.

Mivel 1952 után a tudományos és művészvilág kiválóságait többnyire itt helyezték örök nyugalomra, Farkasrétre ragadt a „művésztemető” jelző is.

Bartók Bélától Kocsis Zoltánig, Illyés Gyulától Csukás Istvánig, Karády Katalintól Cserháti Zsuzsáig, Kabos Gyulától Ruttkai Éváig itt nyugszik a 20. századi kultúrában kimagasló személyiségeinek színe-java.

Itt nyugszanak az utóbbi négy-öt évtizedben tragikus körülmények közt elhunyt művészek, akiknek sírja nem egyszer zarándokhelyként működik, mint például Szécsi Pál táncdalénekes és szerelme, Domján Edit színésznő síremléke. Míg a Fiumei Úti Sírkertben a múlttal, Farkasréten elsősorban a közelmúlttal szembesülünk. A Sírkertet Vörösmarty és Arany, Deák és Kossuth, Ybl és Jókai, Mikszáth és Ady, Krúdy és Kosztolányi neve fémjelzi, Farkasrétet viszont Kodály és Bartók, Németh László és Illyés Gyula, Weöres és Pilinszky, Kabos Gyula és Solti György.

E temető számos érdekességet tartogat a múlt felfedezésén túl is, melyek a funerális művészi alkotásokban, síremlékekben is megtalálhatók. A rendkívül izgalmas temetői sétákon kiderül, hogy Nemes Nagy Ágnes költő sírja ősszel láthatatlanná válik, Erdei Ferenc mérnök-restaurátor síremlékét pedig féldrágakövek díszítik.

Kovács Margit kerámiaművész sírját kerámiáinak jelzései alapján lehet megtalálni, míg Honthy Hanna primadonna tükörképét színházi öltözőasztala felett tekinthetjük meg. Ferencsik János karmester sírját Apolló isten őrzi. Bubik István színművész Csillagösvényen lovagol, míg Csukás István sírján egy kedves sárkány olvasgat.

A fenti sorok a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül próbálják bemutatni legelőkelőbb köztemetőnket, mely a fővárosi sírkertek közül talán a legtöbb, máig felfedezetlen értéket rejti.

Írta: Madarász Endre

Forrás: A Farkasréti temető története (Budapesti Negyed 40-41-42., 2003/2–2003/4.)

The post Történelmi értékeket rejt a Farkasréti temető first appeared on National Geographic.