Szinte nincs olyan nép bolygónkon, ahol a csóknak valamilyen formája ne létezne, mindenhol szabályai vannak, meghatározott, hogy kik adhatnak egymásnak csókot és milyen alkalmakkor. A csókok sokféleségétől függetlenül közös, hogy valamilyen speciális, meghatározott kapcsolat jelzésére szolgál.

Számos elképzelés született már arról, hogy honnan eredhet. Egy angol kutató, Dr. Adriano R. Lameira, aki az emberi viselkedés evolúciós eredetét kutatja, elemezte a korábbi elképzeléseket, és nézett utána a legújabb elméletnek .

A korábbi elméletek valóban sokféle eredetet feltételeztek, ám egyik sincs összhangban azzal, ahogy a legközelebbi rokonaink, az emberszabásúak viselkednek. A legismertebb elképzelés az, amelyben a csók eredetének azt tették meg, hogy az anyák megrágták kisbabáik számára az ételt, és a szájukból adták át az előrágott falatokat. Ennek során az ajkakat előre kell csücsöríteni, és a szívó (cuppantó) mozdulat is megvan a kisgyerek részéről, viszont egyáltalában nem magyarázza a csók funkcióját. Bár az elképzelés tetszetős, számos hiányossága is van.

Fontos azt is megjegyezni, hogy ez az elmélet csak a szájról-szájra adott, leginkább erotikus csókra igaz, azonban rengeteg másféle csókkal is élünk (pl. kézcsók), amelyeket egyáltalán nem magyarázhatunk az anyai előrágással. Sokkal valószínűbb, hogy olyan mozdulatból alakult ki a csók, amelyben az egyik fél szája és a másik fél testének egyéb pontja játszik szerepet.

Ilyesmit pedig már ismerünk az emberszabású (és más majom) rokonainknál is. A majmokra különösen jellemző, és a társas kötődések ápolására előszeretettel használt az a fajta kurkászás, amikor a szőrök közt lévő élősködőket a szájával kiszippantja a kurkászó fél.

A kölcsönös szőrápolás megerősíti a társas kötődéseket, a hierarchiát, azonos és ellenkező neműek közt egyaránt zajlik, és a legfontosabb, hogy mindenképpen a szoros társadalmi vagy rokoni kötődések jele. Pontosan ugyanúgy, ahogy az emberi csókok.

Bár az ember mára elveszítette szőre javát, és ezzel egyenes arányban csökkent a kölcsönös szőrápolás is evolúciónk során, azonban a lerövidült esetekben is megmaradt a végső mozdulat: az előrecsücsörített ajkak és a cuppantás. Az elképzelés tehát az, hogy a csók a kölcsönös szőrápoló-parazitamentesítő mozdulatsor maradványa. Ez arról is vall, hogy miután „lemásztunk a fáról”, akkor jöhetett létre a kölcsönös szőrápolás (a talajon élő majmok körében gyakoribbak a külső paraziták, mint a fákon élők körében), majd később ennek maradványaként a csók.

A kutatások persze távolról sem zárultak le, rengeteg megérteni való akad még a fajunk e fontos kulturális-társas szokásának eredete körül.

The post Új elmélet született a csók eredetéről first appeared on National Geographic.