Az Adorjánháza határában található csonkolt fűzfasor egyik odújában egy kuvik (Athene noctua) ütött tanyát. A hely számára megfelelő, mert táplálékban gazdag: rengeteg a pocok a körülötte lévő legelőkön, ahol szinte mint a szita, olyan a talaj a sok pocokjárattól.
A tudományos elnevezése a tudás istennőjétől, Athénétől származik, a magyar elnevezését pedig hangja alapján kapta. Kistermetű bagolyfaj, tömege 190 grammot nyom.
Röpte hullámvonalú, a harkályokéra emlékeztet. Jellemző rá, hogy nagyon alacsonyan repül, szárnyalása közben szinte érinti a fűszállakat. Hím és tojó között csak méretbeli különbség van, ez azonban csak akkor látszik, ha a pár egymás mellett ül – a tojó valamivel nagyobb a hímnél.
Napjainkban szerencsére már eltűnt a köztudatból a „halálmadár” kifejezés, amivel ezt a kistermetű bagolyfajt illették. Érdekessége, hogy nem puszta véletlenről van szó, a furcsa elnevezésnek logikus magyarázata is van.
A régi időkben, a falusi házakban még csak petróleum vagy gyertya világított, akkoriban az emberek a tyúkokkal keltek és feküdtek. A gyertya és petróleum drága volt, éjszaka, csak ott volt világos, ahol nagybeteg feküdt a szobában.
A kuvik fő tápláléka a tavasztól őszig tartó időszak alatt rovarokból áll. Köztudott dolog, hogy a lepkéket, bogarakat csalogatja a fény, a rovarokat követve a háztetőn megjelent a kuvik.
Ha ilyenkor kuvikolt egyet, és a nagybeteg éppen azon az éjszakán hunyt el, a kis bagolyból a halál előhírnöke lett.
Németországban is babona övezte a madarat, az ott élők hangját „Komm mit”! azaz „Gyere velem!” kiáltásnak vélték.
Állandó madarunk, téli napsütéses időben gyakran nappal is mutatkozik. Állománya az állattartás visszaszorulásával nagyon megritkult, a Dunántúlon már ritka fajnak számít. Az Alföldön a tanyavilág szórványosan előforduló madara. Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
The post Ezért lett halálmadár a kuvikból first appeared on National Geographic.
