Meglehetősen erős üzenettel bír az, ha egy autó annyira elnyeri az európai újságírók tetszését, hogy megszavazzák az Év Autójának. Persze, az sem mindegy, milyen az aktuális esztendő felhozatala, de a 2024-es szavazás ebből a szempontból is erős volt. Ennek tükrében joggal kíváncsi az ember, miért éppen a Renault SUV-jára esett a választás. A tesztidőszak alatt tehát folyamatosan ez motoszkált a fejemben, emiatt talán kicsit szigorúbb is voltam a Scenic-kel, de így sem okozott csalódást. Mindjárt elárulom miért, de előtte járjuk körbe, hiszen az ötödik generációval egy teljes már irányba vitték el a formanyelvet!
A Scenic utasterét sem árasztották el fizikai gombokkal, ennek tükrében örvendetes, hogy van külön klímapanel, nem a menüből kell állítgatni. A kormány mögött nem kevesebb mint 4 (!) bajuszkapcsoló található, a bal oldalon 1, míg jobbra 3. Előbbivel az irányjelző és a lámpatestek vezérelhetőek, míg a másik oldalon fentről lefelé haladva az irányválasztó, az ablaktörlők, és a multimédia kapott külön kapcsolót. Érthető mögötte a logika, hiszen így a váltó nem a középkonzolon rabolja a helyet, felhasználhatóság szempontjából viszont nem a legideálisabb. Velem többször előfordult, hogy az ablaktörlő helyett a váltóban akadt meg a kezem, de tolatás helyett is sikerült szélvédőt mosnom.
Az új Scenic-ben a OpenR Link Google built-in rendszere fut, vagyis a gyári navigáció a keresőóriás Maps alkalmazása. Külön plusz pont, hogy a saját Google-fiókkal is be lehet jelentkezni, így okostelefon nélkül is elérhetőek a korábbi úti célok, vagy épp a kedvencek. Még a multimédiánál maradva, kiváló ötletnek tartom az úgynevezett Safety Score rendszert, amely figyeli a sofőr közlekedését, majd az út végén kiértékeli azt 100-as pontrendszerben. Pontlevonás jár a sebességtúllépésért, az irányjelző nélküli sávváltásért, de a követési távolság ignorálásáért is. Nem tudom lesz-e bárki, aki csak és kizárólag emiatt fog szabályosabban vezetni, de ötletnek zseniális.
Összeszerelési minőség és anyaghasználat tekintetében nem érheti szó a ház elejét, a Scenic minkét esetben hozza a vételárnak megfelelő minőséget. Elvétve, a kevésbé szem előtt lévő helyeken találni csak kopogós műanyagot. A kezelőszervek tapintása kifejezetten kellemes, ugyanez elmondható az ülésekről is, amelyek emellett kényelmesek is, és a tartásuk is megfelelő.
Hajtásláncból kétféle opció érhető el a Scenichez. A belépő szinten 60 kilowattórás akkumulátor kerül az autóba, míg az csúcsváltozat egy 87 kilowattórás teleppel érkezik. A tesztpéldány utóbbit kapta, viszont mielőtt részletesen mesélnék a vezetési élményről, az alábbi táblázatban megmutatom, milyen egyéb különbségek akadnak a két verzió között.
Standard Range
High Range
Teljesítmény (LE)
168
218
Nyomaték (Nm)
280
300
Akkumulátor (kWh)
60
87
Elméleti végsebesség (km/h)
150
170
0-100 km/h gyorsulás (mp)
9,3
7,9
Várható hatótáv (WLTP) (km)
430
625
Maximális DC töltési kapacitás (kW)
130
150
Menetdinamika szempontjából a Scenicen csak elvétve érződik, hogy tisztán elektromos meghajtású. Eco és Normal módban simán legyorsulják az átlagosnál kicsit erősebb belső égésű motoros autók is, a „villanyhatás” csak Sport módban érezhető. Persze, ezen kár meglepődni, hiszen hiába 218 lóerő, a gyári adatok szerint is mindössze 7,9 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/órára. Ráadásul a Renault nem is erre helyezte a hangsúlyt a tervezésnél, hanem a hatótáv maximalizálására. Ebben pedig a Scenic bőven felülmúlta az elvárásaimat. A tesztidőszak éppen az idei ősz első hidegebb napjaira esett, így a fűtés szinte folyamatosan ment, és hiába a hőszivattyú, a hideg továbbra sem az EV-k legjobb barátja. Ennek ellenére – főként Eco módban közlekedve – urbánus környezetben magabiztosan hozta az 500 kilométeres hatótávot két töltés között, ami ugyan elmarad a WLTP ciklus szerint meghatározott 625-től, de még így is kiemelkedő a villanyautó-piacon. A vezetési élmény viszont meglehetősen statikus, ennek megfelelően a futómű is lágyan hangolt, így az úthibákat remekül kimozogja, még a 19 colos felnikkel is.
22 kilowattos töltőn kicsivel több mint 3 óra alatt töltő fel 20-ról 100 százalékra az autó. DC töltőn értelemszerűen még gyorsabban felpumpálható a telep, hiszen a Standard Range esetében 130, míg a High Range akár 150 kilowattal is képes felvenni az áramot. A Renault adatai szerint egyik esetben sem kell 40 percnél többet szobrozni az oszlop mellett.
A Scenic indulóára itthon 18 499 000 forint, amely a kisebb akkumulátoros kivitelt takarja techno felszereltségi csomaggal. A 218 lóerős csúcsváltozat ugyanezzel minimum 20 349 000 forintban kerül, ugyanakkor az espirit Alpine felszereltségi szinttel 20 999 000 forinttól indulhat a konfiguráció. A tesztpéldány a techno csomagot kapta, viszont az Indigókék fényezés, a Winter Premium csomag (többek között fűthető kormánykerék és fűthető első ülések), és a számos extra vezetéstámogató megléte miatt a konkrét példány vételára 22 324 000 forint. A Renault – ahogy minden autójára – úgy erre is 5 év vagy 100 ezer kilométeres általános jótállást vállal.