A világ legismertebb és legtöbbet fogyasztott üdítőitalát, a Coca Colát 1896-ban találta fel John Pemberton ezredes, aki a déliek oldalán harcolt az amerikai polgárháborúban, megsebesült, majd morfiumfüggővé vált.

Az orvosi végzettséggel rendelkező patikus a mellékhatásai miatt problémás fájdalomcsillapítóra keresett alternatívát, így alkotta meg az eredetileg kokaint, alkoholt, koffeint és kóladiót is tartalmazó gyógyitalát 1895-ben, Atlantában.

Egy évvel később, amikor Atlantában és Fulton megyében szesztilalmat vezettek be, Pemberton módosított a recepten és alkoholmentesített orvosságát már Coca Cola néven, mint a „mértékletesség italát” forgalmazta. Aligha gondolta, hogy ezzel a világ legismertebb márkájának alapjait rakta le.

A Fanta története szorosan kapcsolódik a Coca Coláéhoz és a háborús időkhöz is. A Coca Cola a huszadik század első felében nemzetközi nagyvállalattá fejlődött. Az italt a világ számos országában forgalmazták úgy, hogy az Egyesült Államokban gyártották a máig szigorúan titkos recept alapján készülő alapszirupot, amit a célországokban higítottak a fogyasztókhoz kerülő itallá.

Az üdítőital 1929-ben jelent meg Németországban és gyorsan iszonyú népszerű lett: 1933 és 1939 között évi 100 ezer ládáról évi 4,5 millió ládára nőtt a fogyasztása.

A Coca Cola Deutschland igazgatója, Max Keith mindent megtett azért, hogy Hitler hatalomra jutása után is forgalmazhassa az amerikai üdítőt. Bár maga nem lépett be a nácipártba, többek között szállított üdítőt a hadseregnek, teherautói megjelentek a Hitlerjugend felvonulásain, a Coca Cola címkéire horogkeresztet nyomtatott. Erőfeszítéseit egészen 1941 decemberéig siker koronázta.

Miután Japán megtámadta Pearl Harbort, és az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, Coca Cola nem szállított több szirupot az ellenséges Németországa.

Max Keithnek alternatívát kellett találnia, de a háborús időszakban nem igazán válogathatott az alapanyagokban. Ahogy ő fogalmazott: „a maradék maradékából” kellett dolgoznia.

Keith cukorrépa, tejsavó és almatörköly felhasználásával készítette el saját üdítőjét, melynek nevéről egy pályázat döntött. Állítólag egy gyári munkás állt elő a fantasztikus szó rövidítésével születő Fanta márkanév ötletével. Bár az ital még csak nyomokban sem hasonlított a kólára, mivel nem igazán volt más, hamar népszerűvé vált.

A Coca Cola Deutschland a Fantának köszönhetően túlélte a háborút. A békekötés után Max Keith újra felvette a kapcsolatot az atlantai központtal. Németország szövetséges ellenőrzés alatt álló, vagyis nyugati felébe újra érkezett kólaszirup, Keith pedig úgy gondolta, hogy mivel nincs már szükség pótlékra, a Fanta története véget is ért. De tévedett.

A Coca Cola amerikai központjában ugyanis az 1950-es években egy új termék bevezetésén törték a fejüket, hogy ellensúlyozzák a Pepsi piaci térnyerését. Mivel a Fanta egy némileg ismert márkanév volt, úgy gondolták, érdemesebb ezzel kezdeni valamit, mint elkezdeni valami mást a nulláról.

A Coca Cola 1955-ben döntött úgy, hogy a Fanta márkanévvel dobja piacra új, narancsos, illetve szőlős üdítőit. Az italt Olaszországban palackozták, az alapanyag már nem a maradékok maradéka volt, a fogyasztók pedig megfeledkeztek a Fanta náci múltjáról, vagy egyszerűen csak nem törődtek vele.

Egészen 2015-ig, amikor a Coca Cola egy a cégre nem jellemző marketingfiaskót elkövetve, a márka 75. születésnapjára piacra dobta a Fanta eredeti, tejsavós, almatörkölyös verzióját. A reklámszlogenek „a régi szép idők” megidézéséről szóltak, ami óriási felháborodáshullámot gerjesztett, hiszen a nácizmus és a második világháború éveire kevesen gondolnak úgy, mint a régi szép időkre.

A botrány hatására a cég lefújta a kampányt, és bocsánatot kért. Egy közleményben kifejtették: a céljuk az volt, hogy emberekben pozitív, gyerekkori emlékeket idézzenek meg és mindenben elhatárolódnak Hitlertől és a Náci párttól.

The post Kevesen ismerik a Fanta eredetének sötét titkát first appeared on 24.hu.