Az átlagember számára a legkedvesebb klímavédelmi megoldás a faültetés, hisz így semmit sem kell tenni, nem kell lemondani semmiről és mégis minden szép és jó lesz. Bár ez nem igaz, mégis sokszor kerül előtérbe üdvös ötletként.

Azonban egyre több olyan kutatás is van, amelyben részleteiben tárják fel a faültetés hatásait , és így fény derül arra is, hol nem érdemes, vagy hol okoz több kárt, mint amennyi hasznot hoz. Ez utóbbira találtak újabb példát egy nemzetközi csoport kutatói, a vizsgálatokat a Cambridge-i Egyetem ismertette.

A fák számára megfelelő élőhelyek egyre északabbra tolódnak, így könnyen el tudjuk képzelni, hogy az erdősítéssel is segíthetjük a sarkvidék közeli területeken a klímaváltozás elleni küzdelmet. Ezt az elképzelést nagyszabású állami és vállalati projektekkel képzelik el. Ha viszont a fákat nem megfelelő helyre ültetik, akkor sokkal többet ártanak ezzel, mint amennyi haszna a szénmegkötés révén lehetne.

Ilyen nem megfelelő helyet jelent a csupasz tundra vagy a sarkvidéki lápok területe, de még a viszonylag nyílt sarkvidéki erdőkben is káros a faültetés hatása.

A tajgaöv és a tundraöv között fokozatos átmenet tapasztalható, ahol a zárt tajga egyre inkább nyílt erdőkké válik, majd csak ligetszerű facsoportokká gyérül, végül átadja a helyét a fátlan tundrának. E folyamatban már most észlelhetők természetes változások, amelynek során egyre inkább átveszik a fák a mini cserjék és a fű helyét a tundra határán. A kutatók szerint a sarkvidéki erdősítés igen rossz ötlet, e helyszínek nem alkalmasak arra, hogy a klímaváltozás hatásait faültetéssel ellensúlyozzuk.

„A sarkvidéki talajokban több megkötött szén van, mint az egész bolygó teljes növénytakarójában” – mondta Jeppe Kristensen professzor, a kutatás vezetője. Hozzátette, ezek a talajok rendkívül érzékenyen reagálnak mindennemű zavarásra, mint az erdőgazdálkodás vagy akár a mezőgazdasági tevékenység.

A talajon a tavaszi és kora nyári időszakban még hótakaró található, ami fehér felszínével jó fényvisszaverő képességének köszönhetően hűtő hatású. Ha ebbe beleszólunk, a sötét lombok rengeteg napfényt fognak elnyelni, és a jelenleginél is jobban felborul a térség egyensúlya.

Ráadásul a sarkok közeli térségekben egyre gyakoribbá válnak az egyéb zavaró tényezők is, mint az erdőtüzek. Emiatt is kockázatos pont e térségbe fákat ültetni, amelyek egy erdőtűz esetén a fák által megkötött szén azonnal visszakerül a levegőbe.

Bár bolygószinten az üvegházgázok mennyisége a perdöntő abban, hogy mennyi hő távozhat, a Föld energiamérlegét meghatározza a felszín fényelnyelő- vagy visszaverő képessége. Ha a beérkező napfényt a Föld nem nyeli el, hanem visszaveri, akkor ez nem képes melegíteni se a bolygót.

A nagy termetű növényevők részint azzal képesek hűteni a bolygót, hogy nem engedik a sarkvidéket beerdősülni, ez az egyik ürügy például a mamutok feltámasztása mögött is. Az állatok taposása révén a hótakaró is tömörödik, így lassabban, nehezebben olvad, ami szintén javítja a sarki környezet fényvisszaverését. Emellett a sarkvidék jelenlegi állapotának fennmaradása az ott élő emberek életét illetően is fontos. Ráadásul ezek a hagyományos életmódot folytató népcsoportok maguk is segítik a tundra állapotának megőrzését, s ezzel a bolygónkat is.

The post Van, ahol ártunk a faültetéssel first appeared on National Geographic.