The Holy Gosh Darn teszt

Olyan kalandjáték a The Holy Gosh Darn, amely felrúgja a szabályokat, de azzal a jó okkal, hogy odaszögezzen minket a képernyők elé.

Ha már egyszer úgy alakul, hogy eljön a vég, ki ne szeretne inkább a mennyországba kerülni? Pedig a The Holy Gosh Darn elég alaposan megmutatja, hogy ott sem fenékig tejfel az élet. Pláne nem angyalként, amilyen szerepben főhősünk, Cassiel tetszeleg. A menny kapujában cseveg elmélyülten és egy barátjával az érkező kutyusokat számolgatják (mivel ember elég régen nem érkezett már), valamint próbálják megtippelni, milyen fajta lesz a következő. Aztán hirtelen a semmiből egy rakás fantom özönli el a helyet, amely egyben szent hely megsemmisülését is hozza.

Ennek jó gyorsan vége lett, de hogy ne legyen rekord rövidségű a játék, megszületik a megoldás: az időutazás lehetősége. Amivel nem is akárki ajándékoz meg minket, hanem a haláli laza…. Halál. Bizony, a siltes sapkás, gördeszkás csonti haver sok mindenben segít, mert bármilyen fura is, közös cél, hogy a mennyország ne tűnjön csak úgy el. Hat órát tudunk visszatekerni és ennyi idő áll mindig rendelkezésre, hogy máshogy alakítsuk a szálakat. A megszerzett tudás persze nem vész el, de bizony olyan is lesz, hogy a többiek is emlékeznek dolgokra.

Más kérdés, hogy az udvariasságunk is kulcs lesz a The Holy Gosh Darn-ban, mert bármennyire is mi már tudjuk másodjára, hogy mi fog történni, a beszélgető társaink azért megsértődnek, ha illetlenül félbeszakítjuk őket. A limitált idő miatt azonban végighallgatni sem szabad őket. Mi a megoldás? Természetesen minden helyen más és más, amelyet a tapasztalat mutat majd meg. Az első nagy feladat például az lesz, hogy a kaput őrző (szent) Péter bizalmát meg kell hogy szerezzük. Nála van ugyanis a címadó ereklyét őrző múzeum kulcsa (amely szükséges az invázió megállításához), de ezt csak úgy tudjuk megszerezni tőle, ha bizonyítjuk, hogy időutazók vagyunk. Elsőként tehát ki kell szedni belőle egy olyan infót, amit senki másnak nem mond el.

Zsebünk is aktív szerepet játszik majd, vagy legalábbis egy bizonyos. A halál(i) haver ugyanis arra is megtanít, hogyan vihetünk át tárgyakat az időugrás során. Erre meg természetesen szükség lesz, mert a hat óra szűkös és például ha egy kávé lefőzése két óra(!), akkor nem tudunk kettőt is elkészíteni, ha az a cél, hogy olyan valakit vendégeljünk meg, aki a harmadik órában elhalálozik. Bonyolultan hangzik? Az is, de játszva könnyedén megérthető és hamar azon kapjuk magunkat, hogy ide oda tekergetjük az órát, sakkozgatunk az idővel, hogy minden lényegesnek hitt esemény beleférjen az adott keretbe.

Egyébként a hangvételen túl, már csak maga a prezentáció humorosabb. A grafika vicces, képregényes stílusban van megalkotva, amelyet jól kiszolgálnak a kiváló animációk, a nagyon profi és odaillő szinkron, valamint a hihetetlenül jól megírt szövegek, telis-tele poénokkal. Élvezet hallgatni a dialógusokat, ami azért nagyon lényeges egy ilyen játéknál, hogy megfelelő hangulatba kerüljünk. Emellé a zenei prezentáció is frenetikus, egészen sokféle műfajban hallhatunk aláfestést, a jól eltalált és odaillő hangeffektekről már nem is beszélve.

Gond nélkül ugrok végül az értékelős bekezdésre, mert semmi igazán komolyat nem tudok felróni a The Holy Gosh Darn-nak. A prezentáció minden oldalról vicces, a sztori érdekes és leköti a figyelmet, s még a klasszikus időutazós hibákba sem esnek bele a készítők. Az agytekervényeink csúcsra lesznek járatva, végre egy olyan kalandjáték, ahol gondolkodni is kell (és érdemes), nem csak próbálgatni. Tényleg nem maradt más, mint a Perfectly Paranormal korábbi két játékát, a Manual Samuelt és a Helheim Hassle-t is csekkolni, mert ránézésre azok is nagyon jók és bizony van áthallás a részek között.

Értékelés: 9/10
Fejlesztő: Perfectly Paranormal
Kiadó: Yogscast
Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S, Nintendo Switch

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed