Vannak olyan környezeti körülmények, amelyeknek köszönhetően különösen jó állapotú ősmaradványok jöhetnek létre, ilyen például az egészen apró szemcsés üledék és az oxigénhiányos környezet. Minél apróbbak az üledék szemcséi, annál finomabb részleteket tud megőrizni a bennük konzerválódott ősmaradvány, és ha ez olyan helyen zajlik, ahol sokszínű élővilág élt egykor, kész is az a lelőhely, ahonnan sorra kerülnek elő a fantasztikus fosszíliák. Efféle helynek tekinthetjük a németországi Holzmaden kőfejtőjét.
A kora jura időszakban Európa e régiója sekély tenger (vagyis a Tethys-óceán) borította szigetvilág volt, a fennmaradt leletek így tengeri élőlényekhez, illetve a közeli szárazföldről bemosódottakhoz tartoznak. A legjobb kövületeket adó területek különösen nyugodt vizűek voltak, koruk pedig egy olyan időszakra datálható, amelyben oxigénhiányos körülmények uralkodtak.
Kagylók, rákok, lábasfejűek, halak, tengerililiomok éltek, halgyíkok, tengeri krokodil ősök, plezioszauruszok vadásztak e sekély vizekben. Az eddig itt talált plezioszaurusz maradványok (13 teljes kövület és számos töredék) 5 fajhoz tartoztak.
1978-ban bukkantak rá arra a maradványra a Stuttgart közelében lévő Holzmadenben, amelyet azonban csak most sikerült teljes mértékben feltárni az anatómiai jellemzőit. E munka során derült fény az állat különleges tulajdonságaira, amelyekből világossá vált, hogy eddig nem ismert fajba tartozik.
A Plesionectes longicollum neve annyit tesz, hosszú nyakú közeli úszó, a rokonaihoz képest is extra hosszú nyaka, illetve a sekélytengeri élőhelye miatt kapta ezt a nevet. Az állat még nem volt teljesen kifejlett – egyes csontjai még nem forrtak teljesen egybe – de már nem is volt kölyökkorú.
A teljes testhossza 3,2 méter volt, ebből a nyak 125 centis volt és legalább 43 csigolyából állt. A rokon plezioszauruszok nyakcsigolyáinak száma 30-39 közti volt, így e faj különösen „nyakas” típusnak mondható. Törzse, úszólábai és farka viszonylag rövidek voltak.
A kövület nem teljes, a feje összezúzódott, illetve legalább két nyaki csigolyája nincs meg. Ez a lelet nemcsak a leghosszabb nyakú a holzmadeni plezioszauruszok közt, de a legrégebbi is, nagyjából 183 millió éve élhetett az állat.
The post 183 millió éve élt a hosszú nyakú közeli úszó first appeared on National Geographic.
