Az Apollo–17 küldetés legénysége – Gene Cernan parancsnok, Ronald Evans, a parancsnoki modeul pilótája és Harrison Schmitt holdkomppilóta – 53 éve, 1972. december 11-én érte el a Holdat. Ez volt az utolsó alkalom – legalábbis eddig –, amikor ember lépett az égitest felszínére. Az utolsó Apollo-misszióval az űrkutatás eddigi leglátványosabb korszaka, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között dúló űrverseny is lezárult.

Verseny a Holdért

Amint a Múlt-kor írja, a versengés még 1957-ben, a Szputnyik–1 felbocsátásával kezdődött, majd Jurij Gagarin 1961-es űrutazásával új szintre lépett. Amerikának esze ágában sem volt hagyni, hogy ellenfele megtartsa a vezető szerepet a világűrben, ezért John F. Kennedy elnök alig egy hónappal Gagarin útja után, 1961 májusában meghirdette: az Egyesült Államok az évtized végéig embert juttat a Holdra, és biztonságban vissza is hozza onnan.

A célt 1969. július 21-én Neil Armstrong és Buzz Aldrin teljesítette, akik az Apollo–11 küldetés során elsőként léptek a Hold felszínére. Ezután még öt alkalommal járt ember a Holdon, összesen 12-en jutottak el az égitestre, mindegyikük amerikai volt.

A küldetések menete mindig ugyanaz volt: a hatalmas, 110 méter magas Saturn V hordozórakéta előbb Föld, majd Hold körüli pályára juttatta az Apollo űrhajót. A Hold közelébe érve az eszközről leválasztották a holdkompot, amellyel két asztronauta leszállt az égitestre, harmadik társuk eközben a parancsnoki modullal az égitest körül keringett.

A két űrhajós fémlétrán mászott le a Hold felszínére, ahol műszereket helyeztek el, méréseket végeztek, kőzetmintát gyűjtöttek, és kitűzték a csillagos-sávos lobogót. Ezután a holdkomp külön hajtóművel ellátott felszálló fokozatával visszatértek, és dokkolás után visszamásztak az anyaűrhajóba. A Földre a hővédő pajzzsal felszerelt parancsnoki modulban tértek vissza, amely ejtőernyővel ereszkedett le a Csendes-óceánra.

Három nap egy idegen égitesten

Kezdetben maga a holdra szállás volt a cél, ezért az Apollo–11 űrhajósai még csak két és fél órát töltöttek a Holdon. Ezután viszont előtérbe kerültek a tudományos kutatások, amelyek több időt igényeltek.

Az Apollo–17 asztronautái már 75 órát, azaz több mint 3 teljes napot töltött az égitesten. Gene Cernan és Harrison Schmitt december 11-én landoltak a Hold Taurus-Littrow területén, a holdkompon kívül összesen 23 óra 17 percet töltöttek, ez idő alatt 113 kilogramm kőzetmintát gyűjtöttek és 35,8 kilométert tettek meg holdautóval.

A talaj vizsgálata közben nyolc gyutacsot robbantottak fel, és megállapították, hogy a mélyről jövő hullámok terjedési sebessége nagy, azaz a Holdnak merev magja és réteges szerkezete lehet. Égi kísérőnk felszínéről december 14-én szálltak fel, az őket a Hold körül keringve váró parancsnoki modullal történt összekapcsolás után december 19-én a Csendes-óceánon landoltak.

A politikai vezetés ezután – mivel a program propagandacéljait elérték – egyre kevesebb hajlandóságot mutatott a rendkívül költséges űrrepülések finanszírozására. A NASA költségvetéséből 1970-ben az Apollo–20, a következő évben pedig az Apollo–18 és 19 küldetésének pénzügyi keretét is törölték, így az Apollo–17 lett a program utolsó küldetése.

A 21. században az Artemis-programmal azonban újra a NASA fókuszába került a Hold. Jelenlegi terveik szerint 2028-ban újra ember léphet az égitestre, a 2030-as években pedig egy tartós holdbázist is felépítenének.

The post 53 éve járt utoljára ember a Holdon first appeared on 24.hu.