A Nature Ecology & Evolution folyóiratban számolt be egy német-ausztrál kutatócsoport arról a felmérésről, amelyben az 1950 óta eltelt időszak trópusi madarait vizsgálták. Míg a legtöbb hasonló kutatás a lassanként emelkedő hőmérséklet vagy az áthelyeződő csapadék hatásait vizsgálta, a mostani felmérésben a hőhullámok, az extrém hőség okozta változásokra koncentrált.

Az eredmények kétségbe ejtők: a meleg égöv madarainak létszáma 1950 óta 25-38 százalékkal csökkent a hőség hatására.

A hatás nemcsak egy egyszeri eseményről szól, hanem hosszú távú, halmozódó állománycsökkenésről, ami a bolygónk további melegedésével folytatódni fog. A kutatók feltárták, hogy a madárlétszám még a védett, érintetlen, embertől távoli területeken is zuhan. Emiatt is rendkívül sürgető az üvegházgáz-kibocsátásunkat lenullázni, hogy megóvhassuk a még meglévő biológiai sokféleséget.

A kutatók több mint 90 ezer tudományos megfigyelés adatait elemezték 1950-2020 közti időszakból, több mint 3000 madárpopuláció hosszú távú megfigyelési kampányaiból. Egyes földrajzi helyekről, így Európa vagy Észak-Amerika területéről több megfigyelés érkezett, de minden kontinens szerepelt a felmérésekben. Ezeket a megfigyelési adatokat minden egyes alkalomra vonatkozó napi időjárási adatokkal vetették össze, hogy kiderüljön, miként reagáltak a madarak.

Olyan időjárási adatokat vontak az elemzésbe, mint a napi hőmérsékletek, a csapadék, éves átlaghőmérséklet, éves csapadék, kiemelkedő csapadékesemények, és hasonlók. Ezeken felül az emberi hatásokat is felmérték, illetve azok változásait az évek során.

Gondoljunk az egyes régiók népességnövekedésére, vagy épp a települések, infrastruktúra, ipari tevékenység növekedésére. Mindezen adatokkal egy olyan számítógépes modellt készítettek, amely feltárta a madárnépesség változása, valamint az időjárás és az emberi hatások kapcsolatát.

Az adatok igazolták más kutatók adatait: az elmúlt 70 évben sokkal gyakoribbá váltak a hőhullámok, különösen az Egyenlítő vidékén. Az összehasonlítások alapján a leggyilkosabb kapcsolat az egyre gyakoribb extrém hőséggel állt fenn, emellett az átlaghőmérséklet és a csapadék mennyisége is volt némi befolyással a madárlétszámra.

Nagyon sok trópusi madár hőtűrése már eleve szűk, és az életkörülményei is szűk területhez kötik. Ha az állat olyan helyzetbe kerül, amelyben a külső hőmérséklet meghaladja a szervezete számára még elviselhetőt, akkor túlhevül s igyekszik hűteni magát. Ekkor a szárnyait lelógatja, tollait kitárja hogy nagyobb bőrfelületen adjon le hőt, csőrét kitátva „liheg” (a legtöbb madár átlagos testhőmérséklete 41-42 Celsius-fokos).

Ha nem tudnak lehűlni, az emberhez hasonlóan ők is zavarttá, majd letargikussá válnak. Ilyenkor akár a fákról is lezuhanhatnak és elveszíthetik az eszméletüket is. A hősokk kiszáradással is járhat, a madár ekkor az átlagnál több vizet párologtat, ám általában nem tudja ezt ivással pótolni.

Azonban ha túl is élik az efféle hőgutát, akkor maradandó szervi károsodás vagy épp a szaporodóképesség csökkenése lehet az ára. Károsodnak a hőségtől a tojások is, de ha például elpusztul a melegben a madárszülő, az értelemszerűen a fiókákra is végzetes.

A kutatók hangsúlyozták, hogy nem elegendő az átlagos éghajlati trendeket vizsgálni, hanem az extrém eseményekre is oda kell figyelni ahhoz, hogy mindent megértsünk az élővilágra leselkedő veszélyekről.

The post 70 év adatai mutatják a felmelegedés madárgyilkos hatását first appeared on National Geographic.