Egy olimpiai bronzérem miatt általában legfeljebb sportágon belül szokott botrány kitörni. Valaki elrontott valamit, a bírók rosszul ítéltek, a kárvallott fél sír, dühöng vagy elégtételt követel; általában nem kap (legfeljebb erkölcsit), aztán minden megy tovább a maga útján. Erre a párizsi olimpia tornaversenyein, a női talaj döntőjében olyan dolog történt, amelyből – a közösségi média, a tradicionális média és a politika „segítségével” – olyan botrány lett, hogy diplomáciai területre is átterjedt.
Románia miniszterelnöke, Marcel Ciolacu kijelentette: a történtek miatt úgy döntött, hogy tiltakozásképp kihagyja a párizsi olimpia záróünnepélyét. A román kormányfő azt is közölte, az eset kárvallottjai, a 4. Ana Barbosu és az 5. Sabrina Voinea megkapják a bronzérmesnek járó pénzjutalmat.
Úgy döntöttem, nem látogatok ki a párizsi olimpia záróünnepélyére a tornabotrányt követően, amelyben a sportolóinkkal méltatlan módon elbántak. Óvás után elvenni egy kiérdemelt érmet… Elképzelhetetlen.
A kormányfő – akit a Krónika idéz – közösségi oldalán posztolva elfogadhatatlannak nevezte, hogy „egy szakemberek számára is megmagyarázhatatlan” döntéssel ennyire „brutálisan megfosszanak egy gyermeket négy év kemény munkájával megszerzett, kiérdemelt érmétől.”
A történet azért ennél árnyaltabb, egyben jól illusztrálja, hogy egy rendszerszintű gyengeségekre rávilágító eset hogyan kap óriási gellert. Nézzük, mi történhetett!
A döntőben az amerikai Jordan Chiles, a román Ana Barbosu és Sabrina Voinea 0.066 ponton belül végzett, az aranyéremért még kisebb, 0.033-as különbség alakult ki a győztes Rebeca Andrade és a második Simone Biles között. Eredetileg Chiles 13.666-os pontszámot kapott – ezzel az amerikai tornásznő a románok mögé szorult volna, s Barbosu lett volna dobogós –, majd eredményét óvás után, az utolsó gyakorlatot követően 13.766-ra változtatták. Barbosu – mikor kiírták az eredményeket, de az óvás kimenetelét még nem lehetett tudni – már a román zászlóval ünnepelt, aztán teljesen lefagyott, amikor az amerikai stáb kezdett ugrálni Chiles eredményének megváltoztatása miatt.
Eredmény megváltoztatása utólag, mikor véget ért már a verseny és a „bronzérmes” már örült, zászlóval a nyakában? Különösnek tűnhet, de ebben az esetben mindennapos dolog történt. A tornasport szakágaiban kis különbségeknél, helyezésekről döntő esetben bevett szokás – minden küldöttség szokott ezzel élni, most a románok és az amerikaiak is megtették –, hogy megóvják a gyakorlat D, azaz nehézségi pontszámát. Az E (kiviteli) pontszámot nem lehet megóvni; ugyanez vonatkozik ritmikus gimnasztikában az A (művészi) pontszámra. Az időtúllépéssel és vonalbírói ítéletekkel kapcsolatos döntések megóvhatók, és minden küldöttség csak saját versenyzőjének érdekében fellebbezhet.
Olyan ez, mint futballban a VAR: amíg nem megy le az óvási procedúra, nem lehet végeredményről beszélni, még akkor sem, ha a tévé vagy az eredményjelző kiteszi a „végeredményt”. Az óvásnak minimális a kockázata, haszna viszont lehet, egy edzőnek gyakorlatilag kötelező benyújtania azt kis különbség esetén – erre Cécile Canqueteau-Landi, Chiles (és Biles) egyik trénere is rámutatott az Instagramon.
„Nem volt veszítenivalónk, ezért benyújtottam az óvást, mivel Jordan maximális kiindulópontszáma 5.9. A selejtezőben és a csapatversenyben 5.8-at kapott, nem óvtunk, mert indokoltnak láttuk a levonást. A döntőben úgy véltem, jobb volt 5.8-nál a gyakorlat, ezért óvtam. Nem gondoltam volna, hogy elfogadják, de a meglepetésemre helyt adtak neki.
Jordan senki érmét nem lopta el. A munkámat végeztem, kiálltam a versenyzőmért. Ugyanakkor szörnyen érzem magam a román tornásznő miatt is
– írta.
Óvás esetén az érintett versenyző edzőjének limitidőn belül kell cselekednie, és szóbeli jelzést követően egy űrlap kitöltésével kell benyújtania a felülvizsgálati kérelmet. Ekkor a technikai bizottság szakembereiből álló felsőbb (szuperior) zsűrinek a videoelemző rendszer segítségével vissza kell néznie és ki kell értékelnie a gyakorlatot, majd eldöntenie, hogy helyt ad-e az óvásnak. Ezt a procedúrát folytatták le a románok Voinea, az amerikaiak pedig Chiles gyakorlata esetén, a szuperior zsűri az előbbi fellebbezést elutasította, az utóbbinak helyt adott.
Annak egy része, amit a kormányfő felhánytorgatott (óvás, majd az eredmény megváltoztatása videózás után), nem ritkaság a tornasportban. Elképzelhető, hogy Chilesék óvásának nem kellett volna helyt adni, semleges elemzést viszont még nem láttunk. A románoknak egy másik problémával kapcsolatban nagy valószínűséggel igaza van, és ez az igazi botránykő.
Az 5. helyezett Voinea egytizedes, úgynevezett neutrális levonást kapott, ezt az eredményjelző is mutatta. Ennek több oka lehet, például:
időtúllépé,
kilépés a vonallal határolt területről (egy lábbal/kézzel = 0.1, két lábbal/kézzel = 0.3),
öltözettel, viselkedéssel kapcsolatos levonások (Simone Biles kapott egy ritka levonást a gerendadöntőben, valószínűleg azért, mert a bírók úgy érzékelték, nem jelezte megfelelően az irányukba a gyakorlat végét).
Hivatalos megerősítés nincs, de Voinea minden bizonnyal azért kapta a neutrális levonást, mert az egyik lábával kilépett az érvényes területről.
I don’t see the heel touching down.. do you? #sabrinavoinea pic.twitter.com/KZzmj5kcoD
— Nadia Comaneci (@nadiacomaneci10) August 6, 2024
A videófelvételek ennek látszólag ellentmondanak – a rendelkezésre álló felvételekből az látszik, hogy a tornásznő sarka nem került ki a vonalon túlra. Elképzelhető, hogy a kamerákkal és szenzorokkal megtámogatott rendszer hibásan jelzett (a sarokban pedig pont a kamerás rendszer miatt már nem ül „hagyományos”, zászlós vonalbíró). Ha ez így van, akkor a vonalbírórendszer hibája miatt jogtalanul vontak le egy tizedet Voineától, és nem Chilesnak, nem is Barbosunak, hanem neki kellett volna megkapnia a bronzérmet.
A történet több rendszerszintű problémát felvet. Ilyen a transzparencia teljes hiánya – a közönség nem tudja, hogy mi történt, miért járt a neutrális levonás, miért utasították el a román és miért fogadták el az amerikai óvást. A tornarajongókon kívül senki sem érti a procedúrákat, ezért egy vitás esetben nagyon könnyű felhergelni a nagyközönséget. Elképzelhető, hogy rosszul működött a vonalbírórendszer, és emiatt egy versenyző elveszített egy érmet. Az is kérdéses, hogy jó-e az eredményközlés jelenlegi formája (bár az eredményjelzőn mutatják, ha egy gyakorlatot megóvtak).
Az igazságtétel iránti igény jogos. Ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy egy ilyen, alapvetően rendszerszintű gondokból eredő eset milyen kontrollálatlan dühöngésbe fordul át. A nagypolitika kapva kap az eseten (ezt Hámori Luca esetében is láthattuk), a közösségi és tradicionális média nemkülönben. Hiszen a botrány interakció: lájk, megosztás, láthatóság, egy meghatározott üzenet felerősítésének lehetősége. Egy politikus a megkárosított sportoló „védelmezőjének” szerepében tűnhet fel, saját népszerűségét, elérését is növelheti, gesztusokat (érmeseknek járó pénzdíj megítélése) tehet; ennek egy választási évben plusz jelentősége lehet. Hallatják a hangjukat a celebritások, korábbi nagy sportolók is.
Nem hiszem el, hogy a sportolók mentális egészségével és érzelmeivel játszunk… Védeni kellene őket
– írta Twitter- (X-) fiókján a tornászlegenda Nadia Comaneci. S ebben igaza is van.
A közösségi média felerősíti a tombolást, végül teljesen elszabadul egy olyan ügy, amelyben lehet, hogy senki sem akart csalni – csak hibázott. A végeredmény: diplomáciai szintre begyűrűző botrány, őrjöngő közönség, fiatal sportolóknak célzott fenyegetések.
A verseny után elterjedt egy hír, hogy a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) újraértékeli a gyakorlatot, és ha bebizonyosodik a vonalbírórendszer hibája, akkor a románokkal közösen a nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordul, s megpróbálja elérni, hogy Chiles mellett Voinea is bronzérmet kapjon. Ezt a FIG nem erősítette meg, de a szervezet normál procedúrái közé tartozik nagy versenyek után a döntések elemzése. A Román Tornaszövetség jelezte, hogy hivatalos levélben tiltakozott a FIG-nél, és a Sportdöntőbíróságtól kér jogorvoslatot.
Erre kevés esélye van, már ha be nem bizonyosodik, hogy csődöt mondott a vonalbírói rendszer: a CAS korábban a tornasportokban (ritmikus gimnasztikában) olyan esetben sem hozott a versenyző számára pozitív ítéletet, melyben bírói manipulációt és eljárási hibákat bizonyítottak, és az érintetteket később a Torna Etikai Alapítvány (GEF) eltiltotta. A CAS standard indoklása: a döntőbíróság nem kompetens a „pályán hozott” döntések felülbírálatában.
A végén aztán lehet, hogy senkinek sem sikerül igazságot szolgáltatni, főleg a szomorú, dühös és felháborodott Barbosunak és Voineának nem. Abban talán lehet reménykedni, hogy igazságosabb és átláthatóbb procedúrákat fognak létrehozni a következtetések levonása után, de megint sikerült egy olyan ügyet kreálni, amelynek főszereplői közül senki sem igazi nyertes, vesztes azonban több is lehet.
Ehhez lassan már hozzászokhatunk.
The post A bírók hibázhattak, a románok tombolnak, a kormányfő bojkottál: így kap gellert a politikán egy olimpiai verseny first appeared on 24.hu.
