A Botteni-öböl partjai közelében, Vaasa városától néhány kilométerre délre található egy kerek lapály, amelyet egészen kicsinyke dombocskák vesznek körbe. A 18. században még halásztak itt! A terület csak pár száz éve emelkedett ki a Balti-tengerből, eleinte egy kis öböl partjaiként, majd egy idő múlva már teljesen a szárazföldé lett a mintegy 6 kilométeres, kerekded lapály. Hogy mi is voltaképp ez a különös formájú hely, csak az 1970-es években, gravitációs mérésekből  vált világossá.

A története több mint félmilliárd éve, legalább 520, de lehet, hogy 600 millió évvel ezelőtt kezdődött. Ekkor e régió még a déli féltekén volt, egészen közel a déli sarkvidékhez, a bolygónk pedig kilábalóban volt a hógolyó-Föld állapotából. Ekkoriban kezdtek elterjedni és a tengereket benépesíteni a soksejtes állatok, amelyek már ősmaradványokat is hagytak maguk után. Bár ezek az állatok valószínűleg nem láthatták a tenger mélyéről, de egy ragyogó fénypont közeledett bolygónkhoz, amely pillanatról pillanatra egyre fényesebb lett.

Egy nagyjából 300 méteres kis aszteroida csapódott a Földnek, és hozta létre azt a krátert, amelyet ma Finnországban, egy másik földtani folyamatnak köszönhetően megnézhetünk. Az eltelt év százmilliók alatt a földrészek hatalmas utat jártak be bolygónkon, és az egykori déli sarkvidék közeli terület mára az északi sarkvidék közelébe sodródott.

A legutóbbi jégkorszak idején Skandinávia már mai helyén volt, és igen vastag, nehéz jégtakaró nyomta. Ennek tömege hatására a földkéreg igencsak benyomódott, majd, amikor a jég jó 10 ezer éve elolvadt, rugalmasságának köszönhetően a felszín újra emelkedésnek indult. Ez az emelkedés mind a mai napig tart, nemcsak Skandináviában, de minden olyan helyen, ami egykor vastag jégtakaró alatt volt.

Az emelkedés szinte szemmel látható mértékű, ennek köszönhető, hogy ami 200 éve még halászok kedvelt öble volt, az mára az állatoknak szénát termesztők kedvenc kaszálója. Egykori öböl voltát idézi a neve is: Söderfjärden azaz déli öböl.

Vaasa környékén a felszín évente 8,5 millimétert emelkedik, így évről évre újabb szárazföld születik. A számítások azt mutatják, ha ez a jelenlegi ütemben folytatódik, akkor 2000 év múlva száraz lábbal át lehet majd kelni Svédországba.

A területet rengeteg kisbirtokra osztották fel, ez jól látható azon a műholdfelvételen is, amelyet a Landsat-9 műhold készített, 2024. szeptember 19-én. A kiváló szénát adó kaszálók iránti hatalmas érdeklődés miatt egészen keskeny, alig 1,5 méteres sáv is található az itt kialakított birtokok közt. A területen az 1940-50-es években még 3000 szénaszárító pajta állt itt.

Ma leginkább élelmiszernövényeket termelnek, többek közt árpát, krumplit, repcét, cukorrépát. A kráter közepén egy kis építmény múzeumnak ad otthont, ahol nemcsak a geológiai történetre, de a közeli múlt mezőgazdaságának történetére is rápillanthat az érdeklődő.

A terület madárvilága is izgalmas, ezért a kráterben egy 7 méter magas madármegfigyelő kilátó is helyet kapott (még webkamerát is kihelyeztek, amelynek segítségével ránézhetünk a területre, bár most madár nem nagyon van.)

A kráter érdekessége az is, hogy nem szabályos kör alakú, hanem nagyjából hatszögletes. Ez nem azért van, mert a becsapódó égitest szögletes volt, hanem azért, mert a terület egykori geológiai felépítése miatt nem tudott szabályos kör alakú mélyedést kialakítani a becsapódás. Szögletes becsapódási krátereket ismerünk más égitestekről is, de itt a Földön is van rá további példa is.

Még a világhírű arizonai Meteor Crater se kerek, hanem inkább lekerekített sarkú négyzet alakú. A szakemberek úgy gondolják, a szögletes kráterek területén a becsapódás előtt már törésvonalak és más repedéses szerkezetek voltak, s ezek szabályozták le, milyen lehet a kialakuló kráter.

The post A déli sarkvidéken született, de Finnországban található ez a kráter first appeared on National Geographic.