Aki sose látott gömbhalmazokat, annak első ránézésre unalmas, egyforma halmazoknak tűnnek ezek, azonban ahány, annyiféle. Mindenféle galaxistípusban megtalálhatók ezek az ősöreg objektumok, amelyekről azt feltételezik, hogy az univerzum legrégebbi törpegalaxisainak maradványai lehetnek, a bennük lévő csillagok is ősöregek – akár 10-13 milliárd évesek.

Egy nemrégiben, az Astronomy and Astrophysics folyóiratban közzé tett kutatás azt tárta fel, miféle csillagtípusok is alkotják a gömbhalmazokat, és miként is alakultak azzá, aminek ma láthatjuk őket. Egy olasz-amerikai kutatócsoport vizsgálta meg 16, meghatározott elvek alapján kiválasztott gömbhalmaz csillagainak mozgását. Ezek a gömbhalmazok ugyan a Tejútrendszerben találhatók, de hasonlóak laknak más galaxisokban is, az egészen távoliakban is.

Míg a gömbhalmazok, amelyeket általában a galaxisok külső területein, a galaxishalóban találhatunk, rendkívül öregek, addig a nyílthalmazok fiatalok, fiatal csillagokból állnak, erre remek példa a Fiastyúk. Ezek sokkal lazábban kötődnek egymáshoz, és a galaxisok belsőbb területein találjuk őket.

A Tejútrendszerben mintegy 150 gömbhalmazt ismerünk, a nyílthalmazok száma viszont 1100 körüli. Ha halmazokat szeretnénk nézegetni, a Hubble-űrteleszkóp felvételei mindkét típusból szép példákat mutatnak.

A kutatók feltárták, hogy kétféle, jól megkülönböztethető csillagpopuláció található e gömbhalmazokban. Egyik igen ősi, nehéz elemekben szegény, átlagosnak mondható összetételű, a másikuk, amely később létrejött csillagokból áll, ettől eltérő mennyiségben tartalmaz olyan elemeket, mint a hélium, az oxigén, a nátrium vagy a nitrogén. Azt azonban nem tudták a szakemberek modellezni, minek köszönhető ez a furcsa kettősség, azon felül, hogy a két csoport eltérő időben létrejött csillagokból áll.

A kutatók most többek közt a Gaia űrteleszkóp, valamint számos földi eszköz méréseit összegezve jutottak közelebbi eredményre. E sokszínű mérési adat lehetővé tette, hogy a kétféle csillagpopuláció gömbhalmazokon belüli mozgását 3D-ben láthassák a szakemberek.

Az egyes halmazokban sok ezer egyedi csillag mozgását mérték fel, s ebből kiderült, hogy a kétféle összetételű csillagcsoport kétféle módon mozog. A fiatalabb (átlagtól eltérő összetételű) csillagok gyorsabban forognak, és a gömbhalmazok közepe felől a peremterületei irányába mozognak. Ezek az alapvető eltérések is azt mutatják, hogy a gömbhalmazok csillagai külön epizódokban születtek. E folyamatok megértése alapvető fontosságú az Univerzum fejlődésének megismerésében.

The post A gömbhalmazok kialakulását és fejlődését vizsgálták first appeared on National Geographic.