Úgy tűnik, nem egy átlagos kisbolygó volt a dinók végzete – bár őket ez már nem vigasztalja. A Chicxulub-becsapódásban bolygónk felszínén 66 millió éve hatalmas sebet ejtő égitest egy szenes kondrit volt, vagyis egy egészen ritka összetételű égitest. Ezek az összetételű égitestek még a Naprendszer hajnalán, 4,6 milliárd éve jöttek létre, igen ősi voltuk miatt az efféle meteoritokat nagy becsben tartja a tudomány.
Egy nagy, nemzetközi összetételű kutatócsoport az ismert meteoritokban lévő ruténium izotópokat hasonlította össze azokkal, amelyek a Chicxulub-becsapódás kapcsán képződött üledékrétegekben a világ számos pontján találhatók. A kutatást a Londoni Természettudományi Múzeum ismertette.
A ruténium egy olyan kémiai elem, amely a Földön meglehetősen ritka, ám a meteoritok, kisbolygók mintegy százszor nagyobb arányban tartalmazzák. Ebben hasonlít a becsapódásokhoz gyakran bizonyítékul szolgáló irídiumhoz is, amelynek jelenlétéből indult ki a Chicxulub-becsapódás elmélete is, néhány évtizeddel ezelőtt.
A mára már nagyjából feltérképezett nyomok, a mintegy 150 kilométer átmérőjű krátermaradvány alapján egy kb. 15 kilométeres égitest érkezett ide, mégpedig meredek szögben. Ennek nyomán a légkörbe jutó anyagok hosszú időre leárnyékolták bolygónkat, s afféle nukleáris tél alakult ki.
A szakemberek szerint ez volt a kihalási hullám fő oka. Számos elképzelés született arról, hogy voltaképp miféle égitest lehetett, és honnan érkezett, ám ezek jórészt igen kevés adatból születő következtetések voltak. Emiatt elég sokan vitatták is ezeket, komolyabb, kézzelfogható bizonyítékokra volt szükség – ezt sikerült most megtalálni.
Az összehasonlítások eredményei alapján a becsapódó égitest egy olyan kisbolygó volt, amelynek alapanyagát szenes kondritnak lehet nevezni. A legtöbb becsapódó meteorit közönséges kondrit, a szenes kondrit igencsak ritka köztük.
Ennek jórészt az az oka, hogy a közönséges kondritok szilikátos ásványokból és fémekből állnak, és ezek könnyebben túlélik a légkörünkön keresztül a felszínig tartó utat. A feltételezések szerint ezek a közönséges kondritok a Naprendszer belső régióiban jöttek létre, emiatt nincs bennük víz vagy szén.
A Chicxulub esetében a ruténium izotópok arányait ugyanolyannak találták a kutatók, mint az ismert szenes kondritok izotóparány-átlagát. Ezek az égitestek a Naprendszer külsőbb, Jupiteren túli régiójából származnak, így innen érkezett a Chicxulub is.
Azonban a szenes kondritokon belül is vannak különféle típusok, attól függően, hogy milyen víztartalmuk volt. Minél több volt bennük a víz, annál távolabb jöttek létre a Naptól. A ruténium-izotópok emellett azt is bizonyossá teszik, hogy a becsapódó égitest nem lehetett üstökös, mivel azokban – hasonlóan a Földhöz – rendkívül ritka ez az elem.
A kutatók reményei szerint a jövőben már jó eséllyel meg tudjuk állapítani, hogy a Chicxulub melyikhez tartozhatott, ehhez a mostaninál több részletet eláruló mérések kellenek majd. E technika jelenleg még nem áll rendelkezésünkre.
A szenes kondritok korábban gyakoribbak voltak, és egyes elméletek szerint a földi víz és szerves anyagok kézbesítésében is kulcsszerepük lehetett, mivel a Naprendszer első egymilliárd évében a mainál jóval többször találták el szenes kondritok a Földet. Az, hogy a Chicxulub olyan későn érkezett, feltehetően annak köszönhető, hogy valamiféle gravitációs zavar hatására kimozdult pályájáról a kérdéses kisbolygó – ezt egyébként egy szimulációs vizsgálat is felvetette már.
The post A Jupiteren túlról érkező kisbolygó ölte meg a dinoszauruszokat first appeared on National Geographic.
